Sci-fi a serpenyőben

A múlt esti fiesta tompa puffogásával az agyamban, kavargattam a serpenyőben a tegnapi, madárlátta paradicsomos fusilli maradékát, a későn kelő korhelyek reggelijét. Mindezt, valami érzelgős, spanyol vattacukorpop ritmusára, amit a bulin rajtamaradt szomszéd üvöltet jó hangosan a szembeteraszról.

– Hány adag maradt?

-Kettő.

-Az jó, én csak fél adagot kérek. meg bagettet hozzá.

-Tésztához kenyeret?

-Igen mert túl szószos…

A fél porcióról valamiért mindig a furcsa, önkiszolgáló éttermes kifejezés a “zóna menü” ugrik be, arról pedig a Sztrugackij szerzőpáros méltán klasszikussá vált regénye. Bár fogalmam sincs, hogy a kevés kajának mi a fene köze lehet az övezet vagy régió jelentéstartalomhoz, de alig mondtam ki a fejemben lustán formálódó kérdést, Hajni rögtön rávágta, hogy a Stalker jut eszébe róla…

-Hogyhogy olvastad? Hiszen te utálod az irodalom ezen területét!

-De ez tetszett…

Hiába, a másnaposság maga a tudományos fantasztikum, csak tudomány nélkül…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: