elsőnap

Egészen kipihenten ébredtem fel fél kilenckor. Egy kis finom kávé, után kirobogóztunk, venni ezt-azt.

Beültünk egy helyi “kifőzde szerű” egészen kis családi vállalkozásnak tetsző taco-zóba. Itt teljesen jól átjött a harmadik világ érzés, piros, persze coca-colás műanyagasztalok mellett trikóban majszoló egyenmexikói figurák. A durván vakolt és “más o menos” meszelt betontégla falakon, kedves naiv alkotások, amik a tenger élővilágát próbálják a maguk módján közel hozni a vendégekhez, valamint az igen egyszerű étlap, nagy piros betűkkel, amin csupán kétféle étel van. Ezek is csak abban különböznek egymástól, hogy kis tortillákra vagy babpürével megkent kenyérre teszik a sültpolipot, tintahalat, rántottdisznót vagy valami egyebet, amit sem a menün nem értettem, sem a vizuális inspekció nem vitt közelebb a megismeréséhez. Egy tologatható kocsin van egyébként mindez, ahol a megtermett mammák kiadják a finomságot. Minden asztalon 4 plasztikpitlik, ízletes de csípősebbnél csípősebb szószokkal. Nagyon rendben volt a kaja, frissen facsart narancslevet ittam hozzá. Elsőre nagyon lefagytam az árakon,  de aztán megértettem a turpisságot, vagyis azt az egyszerű metódust, hogy míg az amerikai dollárt jelképező S betű két vonallal van áthúzva, addig a mexikói peso csupán egyszer, vagyis így: $.  Mivel 1 USD-nagyjából 15 MXN-nek felel meg, így már nem is volt annyira kétségbeejtő a kis kajálda árszabása, sőt. 🙂  A “pénztárgépet” egy igencsak leharcolt napelemes számológép helyettesíti, amihez van egy fiók a fából tákolt kiskocsiban, ebbe amolyan slendriánul csak úgy bele van hányva a sok peso és dollár amiből a méretes vendéglátóshölgy babkrémes kézzel túrja ki a visszajárót…

A hostel elég jó alapanyag a melóra, bár meglehetősen sok munka lesz vele, elsősorban a festhető felületek kialakításával. Valószínűleg az elég egzotikusan kinéző Maya “képírás” graffitiszerű átértelmezése és az indiánok furcsa, ember és állatábrázolásának vicces interpretációja lesz a dekoráció vezérfonala, illetve az változatos, geometrikus mexikói ornamensek sormintaszerű alkalmazása a félreeső terek kitöltésére.

A kert csodálatos, rengeteg banán, futónövények, fák, és egy óriási termő kókuszpálma az udvar közepén, mindez eléggé rendbeteszi a dzsungelhangulatot.

ezittakert

Valamint itt sütkérezik “Oszkár” a hely saját Ctenosaura similis-e, vagyis tüskésfarkú fekete leguánja

faceoscar

Reklámok
Címke , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: