New relationship

Az egyre tompább szögben sütő nap fényénél, de még mindig fülledt melegben elindultunk egy kis felfrissülésre a meló után. Az egészen finom fehér homokkal borított part menti sétányon a lepattant fából tákolt karibi viskók közt, egymást érik a búvárbázisok, kedves pálmatetős bárok, éttermek. Pont olyan, mint amilyennek anno a kanári szigeteket elképzeltem mielőtt megérkeztem volna oda. Az óceánjárók kikötésére alkalmas móló mellett, ugyancsak egy kis falépcsőn megközelíthető lejárat a vízhez, pár asztal, a régi balatoni időket idéző “húzós” zuhanyzó és a hullámtörő betonok közt bevezető homokos járda.

Ahogy beleléptem a habokba máris éreztem, hogy ez itt valami más. Tudtam, hogy a víz még az alhasi tájék benedvesedésekor sem fogja, fogakon átszűrt sziszegéssel grimaszba torzított fizimiskával tudtomra adni a testhőmérséklethez képesti alacsony mivoltát. Kellemes, langyos, simogató. Aztán amikor a maszkos fejemet is belemerítettem, már biztos volt, hogy ez itt kérem, szerelem első látásra, Egy pillanat alatt háttérbe szorította korábbi szeretőm, a mesés Atlantiko ugyancsak páratlan, hívogató bájait. A rögtön arcomba csapó hihetetlen biodiverzitás majdhogynem elfelejtette velem, hogy a felszínen belélegzett gázkeverék folyamatos frissítése nélkül nem sokáig maradok életben a víz alatt. Csak bámultam és bámultam, még többet, még mélyebbre, látni akarok mindent! Csak amikor már a kuncogós légszomj kezdte ritmikusan összeráncigálni a rekeszizmomat, vettem észre, hogy vagy 15 méter kristálytiszta víz tornyosul felettem és én még mindig egy kékeslila gorgónia alatt pöffeszkedő, élénkzöld szivacs üregében megbújó leopárd murénát próbálok előcsalogatni szivárványszín kishalak gyűrűjében…

Ilyesmit eddig csak képernyőn volt szerencsém látni, David Attenborrough kellemes hangja által kísért ismeretterjesztő alkotásokban, és most mindez itt van előttem. Már ez is annyira lenyűgözött, a kikötő oldalában, itt a part mellett, ahol a nyílt vízi fajokkal nem is lehet találkozni és már a színek sem dominálnak annyira az alkonyat miatt. Elképzelni is alig tudom miféle csodákat találhatok itt a mélyben, ha levegőt is vihetek magammal, ezáltal több időm adatik a bámészkodásra és a napfény is kiszínezi a lenti világot…

Teljesen meg vagyok kergülve, tényleg olyan érzés mint a hirtelen, perzselő szerelmek tinédzserkorom hajnalán, amikor annyi minden ismeretlen vegyületet ontanak a vérbe a szervezet túlvezérelt kémiai üzemei. Fokozott pulzus, tágra nyílt pupillák, hömpölygő eufória.

IMÁDLAK KARIB TENGER!!!

Reklámok
Címke , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: