Jézus krisztus és az egyszerűség egyéb vámszedői

Ahogy azt az ideérkezésünket bemutató posztban már említettem, Nicaraguában az iskolázatlanok aránya messze felülmúlja a civilizáltabb helyeken tapasztalható maximumot, nincs ez másképpen ezen a szigeten sem, sőt ha mondhatom, itt ez inkább katasztrofális méreteket ölt.
A sziget egyetlen általános iskolájában, talán az olvasás és írás képességét sajátíthatja el az, aki igénybe kívánja venni ezt a szolgáltatást. Valamint van egy kis bódé, ami magát nagyképűen university-nek becézi, előtte egy napszítta széles molinó hirdeti, hogy a tudás megszerzésével, általánosságban emelheted az életed minőségét, de az ajtaján szomorkodó, látszólag hosszú ideje érintetlen, nagy, rozsdás lakat arról tanúskodik, hogy a helyieket nem feszíti szét a csillapíthatatlan tudásvágy és ennek kielégítésével felajánlott jobb élet igénye.

Evvel ellentétben, a sziget felderítését célzó kerékpáros kirándulás alkalmával, sikerült megtalálnom, szinte kivétel nélkül az összes, Európában és Latin-Amerikában fellelhető keresztény felekezet különböző templomait, a metodista gyülekezettől az adventistákon, az anglikán episzkopális és presbiteriánus egyházakon keresztül, egészen a Jehova tanúinak királyság csarnokáig. (és egy csomó másikat is, amikről még sohasem hallottam, tehát fingom sincs, hogy miben hihetnek valójában)

(A meglepő menyiséget megpróbálom egy összehasonlítással szemléletesebbé tenni, a sziget területileg csak pár négyzetméterrel marad el, Budapest hatodik legkisebb kerületéhez Pesterzsébethez képest, ahol a 66-ezer fővárosira jut összesen 14 szakrális épület, na itt egy ekkora területen csupán 7400 ember éldegél, de eddig 20-nál is több, a mindenhatónak dedikált ingatlant sikerült számításba vennem.)
Ezek egytől egyig, nagy, erős, betonból és kőből épített, magas, tarka épületek, csinos tornyokkal, frissen festett falakkal és minden olyan fajta igényességgel, amit a düledező, bádoglemez és deszkaviskókban tengődő szigetlakók, isten tündöklő dicsőségének fenntartására saját maguktól megvonnak.
Szinte mindegyik udvarán, vagy közelében, parkol egy-egy fényes, rikítóra pimpelt, drága terepjáró, amit az úr felkent helytartói, valószínűleg a mezítlábas hívek önzetlen adományaiból kuporgattak össze. Ráadásul az eddig meglévő szakrális épületek mellett, legalább négy új, éppen épülő, vagy már csak bevakolásra és festésre váró tornyos istenházát számoltam össze, amin jelenleg is dolgoznak a nyáj szorgos báránykái(természetesen a maguk karibi tempójában.)

(Talán akkor emelkedett meg az agyvizem nyomása leginkább, amikor, nemrég a földdarab egyetlen orvosi rendelőjével egybeépített gyógyszertárban megpillantottam a nagyméretű ” JESUS IS LORD OVER THE ISLAND ” táblát…)

Az ilyesmit látva, valahogy mindig felhorgad bennem, a templomokat lángba borító könyvtárakká, iskolákká, felnőttképző létesítményekké alakító harcos ateista, az intézményesített hazugság fenntartóit, a szegény szerencsétlenek egyszerűségét évezredek óta kihasználó csaló gazembereket elkergető, a megismerhető igazság, az intelligencia és a tudás fennen lobogó zászlóját helyükre tűző modern hős eszményképe. Aztán látom magamat, az első hasonló javaslat után, a megbocsájtás és szeretet nevében, az oltáriszentség előtt, husángokkal és kövekkel vériszamos húspéppé verve, majd a gonosz felett aratott diadal bizonyságaként egy szépen hajladozó pálmafára lógatva. Ilyenkor persze eszembe jut, hogy ezt a rendszert, számítóan aljas, de semmiképpen nem ostoba emberek emelték, furmányos önvédelmi rendszerét, hosszú évszázadokon keresztül csiszolgatva, tökéletesítve. A józan észnek ellentmondó de ellenvetést nem tűrő hit magvait, gondosan, és precízen ültették az egyszerű emberek legelemibb vágyainak és félelmeinek mélyére, amik ott vastag gyökereket eresztve és szárba szökkenve mozdíthatatlan dogmákká csontosodtak, és szépen lassan a butaságnak, a ráció érvei által bevehetetlen erődítményeivé szilárdultak.

A legfélelmetesebb, hogy itt mennyire tetten érhető a teremtés szavaihoz való igazodás, tényleg komolyan veszik, hogy: “Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”
Minden család legalább 3+ gyermeket nevel és válogatás nélkül pusztítanak el minden féle élőlényt ami ehető vagy pénzt adnak érte. A technika fejlődésével az elmúlt években meghúszszorozták a rákhalászat hatékonyságát, de érdekes módon pont emiatt most visszaesőben van az ágazat, mivel arra ugye nem gondoltak, hogy ezeket a lényeket nem isten szarja oda korlátlan menyiségben, hanem ha kiszedik az összeset akkor nem lesz belőle több és kész.
A Hawksbill teknősök régen költöttek ezeken a szigeteken de ma már egyáltalán nincs belőlük.
A halász meséli, hogy milyen finom a teknős meg a teknőstojás, de már nagyon régen nem evett, nem érti miért nem fognak teknőst mostanában…

Bár tudom, hogy a sziget földművesei és halászai közül, a templomok helyébe állított iskolákból sem túl sok Nobel díj várományos kutatóorvos vagy elméleti fizikus kerülne ki, és bizonyára szívesebben vennének maguknak inkább egy nagyobb motort a rákászbárkájukra minthogy részecskegyorsítót építsenek, de talán már az is vidámabbá tenne, ha látnám, hogy a gyerekeiknek vásárolnak biciklit, a csalárd papok zsebének hizlalása helyett.

Reklámok
Címke , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: