phoenix face

Egy ideje valahogy az megy, hogy csak ég a pofánk a főnökeink és a dolgozók marhaságai, meg a tőlünk független faramuci körülmények miatt.

Az egyik tulaj szépen (amíg mi merülünk)felveszi a foglalást KÉT fővel, a másnapi blowing rock túrára (ez az a merülőhely, ami marha messze van a szigettől, ezért a részvétel, a hosszú hajóút miatt kicsit többe kerül mint a többi célpontnál, és általában nem indulunk útnak három búvár alatt.) aztán amikor jönnek reggel a kliensek, akkor a másik főnök kitalálja, hogy ha csak ketten vannak, akkor fizessenek három ember helyett. Mindezt persze, telefonon közli velünk, mi meg mondhatjuk a vendég szemébe, hogy hát elnézést, de ugye hiába egyeztetek meg tegnap a boss-al, ma mégis fizessetek többet, mint az amúgy is több. Természetesen rákvörös arccal háborogva leléptek, úgy nézve ránk, mint az aljas módon, extra haszonszerzés céljából, két nullával megfejelt számlát kihozó pincérre. (Legközelebb utánuk szólok, hogy írjanak már egy igazi bad review-t a trip advisor-ra amúgy frissen, dühből, hátha abból a kedves munkaadónk is észreveszi, hogy meglehetősen sokat árthat a biznisznek ha szarba sem veszi a fizetővendéget .) Naná, hogy nem az első eset, hogy belekontárkodik a programba és mi meg magyarázkodhatunk a korábban bookingolt vendégeknek, hogy bocs de ti most le vagytok szarva, mert a jefe épp behozott egy három fővel nagyobb csoportot mint a tiétek és hát mivel ők többet fizetnek, ezért ti majd gyertek valamikor máskor, az nem baj, hogy itt vártok már egy jó másfél órája beöltözve…

Szóval ilyenek vannak.

Bár a mai nap, azt hiszem tényleg feltette az i-re a pontot. Az mondjuk nem a főnök hibája, hogy a drága vendég, hiába adom a kezébe a felszerelést, majd kérdezem meg kétszer, hogy mindene megvan-e, mégiscsak a parton hagyja a maszkját, meg persze a csajáét is, és mindez csak akkor derül ki, amikor már megérkeztünk a helyszínre és lehorgonyoztunk. Sebaj van egy tartalékmaszk, meg hát ugye nekem is van egy, odaadom nekik. Így persze a diveguide-nak nem marad lencse, szóval kiúszom a partra (félóra) hozok nekik másikat, (addig az egész csapat csendben ringatózik a hirtelen eleredt, szakadó esőben) tehát bő háromnegyed óra után már a többiek is vidáman úszkálhatnak. Aztán amikor vége a mulatságnak és indulnánk vissza a bázisra, akkor bizony csak indulnánk, ugyanis a hajó meg se moccan. Hiába szajkózom minden alkalommal, hogy bizony meg kéne nézni azt a rohadt motort, mert már vagy háromszor majdnem összetörtük miatta a hajót (és magunkat) a partközeli nagy hullámzásban, amikor a rögzítőköteleket már eloldoztuk de az alapjáratban pöfögésből elindulás helyett, mégis inkább lefullad az a szar. (ilyenkor persze lehet beugrálni a vízbe és fuldokolva, puszta testtel eltartani a hánykolódó hajót, a valamikor elkezdett, de azóta kitartóan nem épülő stég, talapzatából kimeredő rozsdás betonvasak elől. Természetesen, egyik fülén be-másikon ki, amikor sokadszorra említem neki a kis móló befejezése iránti sürgető igényt, mert, ha kész lenne az nagyon megkönnyítené ám a dolgunkat, akkor talán nem a hullámverésben, csúszós köveken keresztül bukdácsolva töltögethetnénk a hajót a nehéz felszereléssel, ami ugye nem csak fokozottan balesetveszélyes de az ilyesmi a gear-életidejét is jelentősen erodálja.) Szóval hiába pöffeszkedik a tekintélyt parancsoló méretű, 240 lóerős, négyütemű külmotor a csónakunk végében, nem jutunk sehova. Sofőrünk (szegény ő sem egy észlény) kitalálja, hogy biztos az aksi mondta fel a szolgálatot, majd se szó se beszéd, beugrik a vízbe és sietve a part felé úszik…

El lehet képzelni ilyenkor a kedves búvárok fizimiskáját, akik a tengeribetegségtől amúgy is zöld, kótyagos fejjel megpillantják, hogy a motorindítással kudarcot valló kapitány, sebtiben elhagyja a hajót…

Mindegy, megint mi maradunk ott az értetlen képű fizetővendégek gyűrűjében és próbálunk magyarázkodni, ahogy tőlünk telik.
A fejemben az a kép élt, hogy a másik hajóval tér vissza, szépen visszavontatjuk magunkat a partra és ott végre megjavítjuk a hajtóművünket. Sokadszorra is rá kellett döbbenjek, hogy ésszerűség, és logikus gondolkodás terén, jócskán van még mit tanulni a helyieknek, ugyanis az újabb fél órás kellemetlen hallgatással töltött himbálózás után, kisvártatva feltűnt a srác a hullámok között, a szép piros, felfújhatós, rendőrfánk alakú jelző bójánk tetején egy új akkumulátort egyensúlyozva. Ez tényleg annyira komikus produkció volt, hogy a rosszulléttől rezignált utasainknak is halvány mosolyt csalt az arcára. (Ilyenkor a kínos csendben cikázó, lapos, lemondó tekintetek kereszttüzében hiába gondolom magamban,hogy ne rám nézzetek birkák ez a kabaré ez tényleg nem rajtam múlik.)

Itt érkezik az aksi…

DSCN1072

Egyszerű is lenne a dolog, ha ennyivel megúsztuk volna. (Természetesen a furcsa körülmények közt átutaztatott másik áramforrás sem segített, és a szép fényes hajócsavarunk továbbra is egykedvűen mozdulatlan maradt. Miután az egész bizarr hercehurca szégyenszemre tök feleslegesnek bizonyult, Kétségbeesésünkben (és más választás nem lévén) lekiabáltunk egy, a kisebbik szigetről épp visszatérő pangát, aki ígéretet tett a hazavontatásunkra, csak előtte betér a kikötőbe, hogy kitegye az utasait. Miután nagy berregéssel elviharzott, egy arra pöfögő kis halászbárkát ugyancsak megkért a hajóvezetőnk a vontatásra, ők némi gázolaj fejében lelkesen neki is kezdtek a mentésnek és már félúton tartottunk, mikor jött vissza a hajó akitől először kértünk segítséget… Integettünk persze, hogy bocs, de már izé, szóval jött valaki más… tehát überciki. A körülmények ellenére mi mégis megpróbáljuk a tudásunk legjavát adni, mi vagyunk a búvárok, mi kommunikálunk az emberekkel, ergo mi vagyunk a divecenter arca (is) de erről az arcról mostanában, sajnos folyamatosan ég a bőr…

Reklámok
Címke , , , ,

2 thoughts on “phoenix face

  1. Hát ez nagyon ciki, ha lehetne velük , mármint főnökökkel is átbeszélni ezeket és a számba jöhető problémákat, úgymint mondjuk a szerződésetek részét…. jó lenne

  2. nemkomplett szerint:

    Beszélni lehet velük, csak ugye minek, az összes dolgot amit kifogásoltunk kb. naponta kétszer, háromszor elmondom, nem túl sok foganatja van. Nagyon nehéz velük megértetni, hogy ezek az apró módosítások, odafigyelések nem csak a mi arcbőrünknek tennének jót, hanem az ilyesmikre oda KELL figyelni, ha egy jól működő vállalkozást akarsz üzemeltetni, elégedett vendégekkel. Szerződés, hehe arra kb. két hónapja várunk, ugyanúgy, mint a legális bejelentésünkre. Kicsit olyan mintha a falnak beszélnék, biztosításunk van szóval amíg a pénzünket megkapjuk addig nem aggódom. Az itteni hozzáállás úgy általában bármihez, legalább annyira különbözik az öreg kontinensen megszokottól mint amekkora a hely fizikai távolsága európától, szóval nagy valószínűséggel nem mi leszünk azok a fecskék akik az intellektuális nyarat is elhozzák ide ahol meteorológiailag soha sincs valódi tél…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: