Managua

A második napot, nagyjából, az előző délután és este elfogyasztott szeszmenyiség miatti másnapos agonizálás töltötte ki.
Túl sok ismeretünk nem lévén a helyről, leginkább a szálláson elérhető akadozó internetelérést segítségül hívva próbáltuk kideríteni, mit is érdemes csinálni/nézni az ország fővárosában. Ebből kiderült, hogy túl sok látnivalóval nem kecsegtet a település. Mivel negyvenhárom évvel ezelőtt a szeizmikusan meglehetősen aktív környék, egyik intenzívebb rengése volt szíves megsemmisíteni alig száz éve fővárossá emelt helység egészét, amit egyébként ennek előtte sem nagyon kíméltek a földrengések, valamint a huszadik század teljes hosszán keresztül húzódó permanens, véres polgárháborúk sora és a felváltva hatalomra kerülő maffiavezérek irányította politikai tömörülések köreiben virágzó szuperkorrupció sem kedvezett annyira a fellendülésnek. Az ország ipari termelésének több mint 50%-át Managua adja, tehát az egészet nagyjából egy túlméretezett ipartelepként kell elképzelni, a fejlődő országokban ehhez leginkább hozzátartozó rettentő nyomorral, és a társadalmi rétegződés szintjei között tátongó óriás méretű szakadékokkal.

A szálláshelyünk nagyjából a városközpontban helyezkedik el, ennek ellenére, ha nem lenne az irdatlan meleg és nem látnék az utcán kormos, alumíniumfazékban főzőcskéző embereket és a távolban magasodó vulkánkúpokat, akkor azt is képzelhetném, hogy valahol Csepel külvárosában sétálgatok. Tehát a legszebbnek mondott környék sem tekinthető túlságosan megnyerőnek, itt van a közelben a helység egyik legmagasabb épülete, egy modernnek tűnő rusnya üvegpalota, ami valami banknak az irodaháza és mellette található a “pláza”. (Ez utóbbi sem építészeti struktúrájában, sem megjelenésében, sem funkciójában nem nagyon különbözik az Európai testvéreitől, talán a benne kapható élelmiszerek változatosságában mutatkozik némi különbség. Jó tudni, hogy van egy biztos pont ami bármerre is jársz a világon mindig ugyanolyan lesz) A házak errefelé még betonból épülnek és egész sokat látni, ami akár a három emeletnyi magasságot is eléri, de a centrumtól távolodva ezek egyre közelebb kerülnek a földhöz, mind vertikális kiterjedésben mind az építőanyagok felhasználása terén.

Managua épül szépül

szemét

Emellett természetesen az ország nagy része tele van az aktuális elnök, a helyi, magát ugyancsak forradalmárnak nevező nagykutya Daniel Ortega fotóival. Aki a kevésbé liberális és csak így-úgy demokráciák hangzatos szlogenjei között pózol széles vigyorral, rózsaszín alapon. Az üzenet kicsit ismerősen is hangzik, hisz a “Vamos Adelante” majdnem olyan szépen cseng mint a magyarországjobbanteljesít, hiszen itt sem derül ki merre van az előre, ugyanúgy, mint ahogy nálunk nem tudhatjuk, hogy miben és minél…

Rotuo nuevos

Mindenesetre jézuskrisztusban, áldásban, családban meg állampolgári teljesítményben itt sem szenved senki hiányt

Managua-Nicaragua_LNCIMA20130901_0120_28

A közlekedés teljesen kaotikus, mindenki megy amerre lát, a kressznek látszólag nyoma sincs, az elsőbbséget pedig nagyjából “az erősebb kutya baszik” szabály alapján határozzák meg, amit elég gyorsan sikerült észrevenni (kis-híján az életünk árán) az az, hogy az irányjelzőt és a gyalogátkelőt azt még hírből sem ismerik, cserébe viszont a dudát akkor is nyomják ha a használatát az égvilágon semmi nem indokolja.

forgalom

Egyetlen egy dolog tetszik a városban, a marha nagy, sárga, kacskaringós acélfák, amik éjszaka még világítanak is.

fényes

Találtam egy szép, felemelő falfirkát is. (Legközelebb viszek nekik üresfejűt is, nehogy kimaradjanak a jóból!)

graf

A rendelkezésünkre álló szabadidő nagy részét táplálkozással töltjük. Igazi rendes kajákat eszünk, meg persze rendetleneket is, csak másféle legyen végre, mint amit a szigeten lehet kapni. Meg ha már az ember szörnyen másnapos, és hónapok óta tortillába tekert rántott rizst eszik, akkor szörnyen megkívánja a hivatalos műkaját, szóval éltünk a nagyváros kínálta junkfood fogyasztási lehetőséggel is, tripla sültszalonnás burger a mekdonáccban, meg félméteres, füstölt tarjás szendvics a szábvéjben, finom kólával. Annyit zabálunk, hogy nem fogunk beleférni a karibtengerbe ha visszaérünk a bázisra, mindenesetre ha nem is látunk semmi érdekeset Nicaraguából, már ezekért a lakomákért megérte ide jönni.

Reklámok
Címke , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: