lapos

Eljött az idő…

Ugyan a XXI.század már több mint 14 és fél éve tart, de nekem ennyi kellett hozzá, hogy utolérjen.  A sok gombos kommunikációs eszközömet (azt se használtam mondjuk túlontúl sokat) lapos simogatós készülékre cseréltem,( azt is csak azért mert édesöcsém rámbízta levedlett okostelefonját.)

Nem gondoltam, hogy ez bármiféle áttörést jelent majd az életemben, de mégiscsak így történt.
Lett egy olyan basz a zsebemben, ami folyton törődést igényel, vagy azért mert vigyázni kell rá, hogy ne legyen vizes, meg ne üljek rá, ne törjön össze, ne maradjon elöl mert ellopják, meg ilyenek. Másként meg azért kell rá odafigyelni, hogy mindig fel legyen töltve, mert, hogy ez nem ám úgyám, hogy hetente egyszer, aztán jóllakott, hanem minden áldott este, ha esetleg megpóbálom használni is valamire, akkor napközben is. Meg aztán lehet rá költeni a pénzt is, hogy legyen rajta friss ropogós internet, ami persze hiába drága, egyáltalán nem működik, hogy ezért most a szolgáltatónak a kurvaannyját vagy a telefonszar, azt nem tudom minden kétséget kizáróan eldönteni, de legalább egy új eddig számomra nem létező opció az idegeskedésre. A jó öreg számítógépem halálával kicsit leszoktam az internetezésről is, gondoltam majd ha lesz ilyen kis kézi masinám akkor az majd jó lesz helyette, hát nem az.

Bosszantó dologból persze több is akad, mert amíg nem volt, addig nem kellett gyorsnak vagy okosnak lennie, de most, hogy van és lassú és buta az ugye nehezen összeegyeztethető az okosnakmondottságával.
És ami eddig nem is tűnt fel annyira, de most, hogy az én kezemben is van egy ilyen, igazán szembeötlővé vált,mégpedig az, hogy mindenkinek a kezében van egy ilyen, és mindig ott van, sohase teszik le, (én zsebrevágom, mert azon kívül, hogy egy fél napig tudja mutatni az időt aztán lemerül nem túl sok mindenre jó.) De az emberek, és határozottan az összes emberek, ránőttek ezekre a kis világító szarokra, ezt nézik miközben esznek, de csak miután lefotózták vele azt amit esznek, ebbe mosolyognak, ha látnak valami érdekeset, lehetőleg szelfipálcával, hogy ők is benne lehessenek a képben. Körben ülnek egy társaságban és ha beszélgetnek egyáltalán, akkor arról, amit éppen megmutatnak a másiknak az egyikük okostelefonján. A kezükre szíjazzák ha futni mennek, vízálló tokba rakják ha úszni támad kedvük.
Ez addiktívabb mint a crack.
Ez a cucc maga a hordozható zombiság.
Vagy én vagyok túlontúl öreg és konzervatív erre a világra, vagy valami nagyon fura irányba halad ez az egész

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: