Drunken sailor

Remekül halad az elektromos hálózat felújítása. Sajnos a biztonsági, tartalékáramkör kialakítása közepette kiderült, hogy a hat aksiból kettő totálisan halott és bizony pótolni kell. Ez utóbbi eléggé pénztárcasoványító beszerzés lesz, de hát az éltető áramon csak nem spórol az ember.
Bevásároltuk a kicsit lelakott, ősöreg rádiumlámpákat használó helyzetjelző fényeknek a  XXI.század elvárásainak megfelelő ledes változatait, amit egy kis árbócmászással föl is rakok majd, ha a szél alábbhagy annyira, hogy biztonságos legyen a csúcstámadás.
WP_20160212_12_08_50_Pro

Mondjuk a hajó tetejének megmászását amúgy is meg kell ismételni párszor, mert a szélmérő irányjelző lapátja is törött és az analóg széliránymutatót is fel kell valahogy eszkábálni.
Viszont a kapcsolódobozra Simon lelkiismeretes munkájának köszönhetően alig lehet ráismerni, zsúfoltsága ellenére (12 megszakító, ami kicsit több, mint amit egy átlag kétszintes családiházban be szoktak kötni.) olyan rend van benne, akár egy modern német automobil motorházteteje alatt.
Ez igencsak üdítő látvány, összehasonlítva az ezt megelőző állapotokkal, amik leginkább arra emlékeztettek, mintha valaki színültig hányta volna a kötődobozt háromszínű kátrányos spagettivel.
Többek között az is egész szépen kirajzolódott, hogy a minket megelőző tulajdonosok villanyszerelési ismeretei és precízségre való hajlama igencsak eltérő mértékű lehetett. A feltárás során a mélyebb rétegek még meglehetős szakértelemről árulkodtak, azonban az ezt követő, ráépülő módosítások már kimerítik a feketeöves mesterkókányolás kategóriáját. A visszafejtett kábelrengeteg sűrű káosza, ránézésre olyannak tűnt, mint egy részecskegyorsító, aminek a bekábelezését fülöpszigeteki, alzheimeres iparitanulókra bízták.
Szerencsétlen Simon több mint 3 napot töltött abban a kis forró lukban mire sikerült gatyábaráznia az egészet.
Már csak pár nap és ha nem jön közbe semmi váratlan fordulat akkor a villamos résszel végeztünk is, és jöhetnek a szerkezeti módosítások és végül a kozmetika.
A hajóbelsőben délutánra már purgatóriumközeli hőmérsékletviszonyokkal lehetett számolni, főleg a térképszobában, ahol a letisztázott fényvezérlőtábla huzalerdejének fejfölött való visszforrasztásával ütöttem el az időt. A nagy melegre való tekintettel már vagy két napja keményvonalas ír punkzenével szórakoztatjuk magunkat.(Gondolom a többi kikötőlakó szélesnagy megelégedésére.)
A kelta népi hangszerekkel elővezetett zúzás igencsak addiktív és ha ez a tendencia folytatódik akkor már nem csak a muzsika lesz hangos de whiskyt vedelünk majd és hobbiból kiverjük egymás fogait…
Addigis itt egy visszafogottabb nóta, hogy mindenki tudja mi jár a részeg tengerészeknek.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: