Álomcsapda

Az álmoknál semminek nincs élesebb kése. A rémeseknél azonban az édesek még komiszabbak, hisz míg az előbbiekből megváltás felébredni és kaszabolásuk gyorsan feledésbe merül, addig az utóbbiak precíz bemetszései az ébrenlét óráiban sajognak igazán.
Átforgolódott, álmatlan éjszakák utáni hajnalban melóba indulásokat követően, hazaérve lerogytam a cockpitben, és a hűvös szél dacára, felborulva, elszenderedtem, mint egy kezdő narkolepsziás.
A begyűrűző könnyed képek sora felvidított, és könnyedén hitette el velem, hogy az elmúlt évem csak egy félreértés, egy nyomasztó vízió. Most már minden rendben van, az egész nyomorúság, egy hosszúranyúlt rossz álom volt csupán…
Már sötét volt mire felébredtem, szelíden kicsordult nyálam az arcomra száradt.
A szél elült, a mozdulatlan csendben némán rázott a zokogás.
A vákuum csak abban a térben nem fokozható, amit körülhatárolnak a valóság fizikai rendjének feszes szögesdrótjai, de úgy tűnik az érzések birodalmában a hiány is képes hatványozódni. Soha nem gondoltam, hogy az üresség ilyen feneketlen mély lehet…

Címke , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: