newstuff

A túráról hazahozott borravalóból felfrissítettem kicsit a búvárfelszerelést. Az okosvendég által szélnekeresztett likra helyett, beszereztem egy full neoprén ruhát, amiben valószínűsíthetően puhára fogok dinsztelődni. A tengervíz közel harmincfokos hőmérsékletének tükrében a négy milliméter vastagságú gumioverál viselése már-már rokokóba hajóan barokkos túlzásnak tűnik, cserébe viszont nem lesz tele a testem az alattomos, kis láthatatlan csalánozók toxinjának vörös, viszkető nyomaival.
A még Nikaraguából örökölt jelzőbójám is feladta a harcot, az egyik oldalán elengedett ragasztás miatt, rendre kieresztette az összes belefújt levegőt, és hiába szép a színe, ha csak lankadtan tud feküdni a hullámokon. (Amúgyis utáltam, hiszen hiányzott róla az összes ilyen készség, alapvető szériatartozéka, vagyis, hogy alulról nyitott, és az oktopusszal pikpakk keményre lehet tölteni. Ezen, – hála a széleseszű tervezőjének – szájjalfelfújós szelep volt, ami a legkevésbé praktikus megoldás, hiszen kell venned egy óriáslevegőt, kivenni a szádból a reduktort, telefújni a bóját, nem megfulladni és mindezt úgy menedzselni, a viszonylag áramlatos vizekben, hogy egyrészt a megduzzadt légtömlő ne rántson magával azonnal a felszín irányába, másrészt pedig, a körülötted lebegő, búvár vendégek, akik nem mellesleg rádbízták az életüket, a felelősségteljes, komoly, merülésvezető helyett ne egy csetlő botló lufikötözőbohócot lássanak.) Szóval vettem szép új SMB-t is. Nem tűnik annyira erős cuccnak mint az előző, de talán ezt a szezont ki fogja bírni szétfoszlás nélkül.
A legjobb lövés azonban, az internetes használtcikkpiac mélyéről kitermelt, seawing nova, a Scubapro, szuper design award-os, rém futurisztikus, egybe uszonya, ami ráadásul hófehér.
Ez azért is jó cumó, mert valószínűleg igen kevés búvárnak van ilyen, főleg ebben a színben, így könnyen tud majd a csoportom azonosítani a vízalatti csúcsforgalomban.

20180122_030125

Reklámok
Címke , , , ,

Longtail és az óriás feje

A kissé módosított önéletrajzom (leredukáltam a sok bullshitet, hozzáhazudtam még egy melóhelyet, és a félprofilos holdvilágképet raktam be avatarnak. Valószínűleg ez utóbbi kelti fel leginkább az emberek érdeklődését, mivel, gondolom komoly levéltárakat megtölteni képes, sablon búvár CV-k tonnáit adják be mindenhová hetente.)holdvilág

elsőre sikeresnek bizonyult, máris kaptam egy DSD-t holnap reggelre, A Sea dragon divecenter jóvoltából. Addig még össze kell szedjem a cuccaimat, és a rablógazembertolvaj PADI-nak is be kell fizessem az éves divemaster licence díjat, hogy aktív maradjon a státuszom.

A száz eszemmel sikerült egy órával előbbre húzni a vekkert, amivel okosan leredukáltam az amúgy is elbaszottul kicsi alvásidőmet, ugyanis a fél éjszakát a PADI és az Aqua med szuperszar weboldalaival való küzdelem töltötte ki, amit persze megspékelt a netkapcsolatnak az a remek tulajdonsága, hogy hol van, hol nincs. (A “holnincs” periódusok pedig a pénzmozgatós vagy időkorlátos szájtok használóit arra predesztinálják, hogy az amúgy is kacifántos műveletek sorát, kénytelenek legyenek minduntalan elölről kezdeni.)
Szóval, több, mint pontosan,valamint több, mint kialvatlanul érkeztem a helyszínre, és kaptam egy helyiséget szép nagy TV-vel, amin majd levetíthetem az oktatóvideót.
Mire megérkezett a vendég, addigra kitalálták, hogy másnak kell a szoba, szóval inkább instruáljam a delikvenst élőszóban. Szerencsére ezt sokkal jobban szeretem csinálni, mint, hogy akár egy percet is végig kelljen néznem abból a szörnyű szájbarágós mozgóképbűnözésből, szóval jó hangulatban telt a kikötőbe szállító taxira való várakozás.
Számomra csak ott derült ki, hogy egy, a Délkelet-Ázsiában népszerű szálítóeszközzel, vagyis egy longtail-lel közelítjük meg a merülőhelyet.
A hosszúfarok tulajdonképpen gyüjtőnév és a különféle, ezzel felszerelt hajótestek meghajtási metódusára utal.


Jószerivel kiszuperált, autó vagy traktormotorok vannak felszerelve, (kissebb dingiszerű csónakokon nem ritka a fűnyíró vagy fűkaszamotor sem) egy 360 fokban forgatható álványra és a hajócsavar direktben, bármiféle áttétel nélkül kerül meghajtásra.
Hogy a “propeller” vízzel bezárt szöge megfelelő, vagy épp elegendő legyen, általában a motor rögzítésétől függően 2,5-5 méter hosszú tengely végére biggyesztik.
A “pilóta” az egész torony forgatásával irányítani tudja a hajót, vagy az egész hóbelevanc manuális kiemelésével “üresbe” rakhatja a járgányt, esetleg a tengelyt a hajótest mellé fordítva a rükverc is kivitelezhető.
Óriás előnye a faék egyszerűségű konstrukció olcsósága és a mindenféle burkolat hiánya okán a rendkívül könnyű karbantartás.
Evvel mondjuk meg is torpan az erények rövid sora, hiszen nem túl hatékony, kibaszott hangos és a kezelése viszonylag komoly rutint kíván, ugyanis ha a meghajtás rögzített állapotban van az irányítás külön kormánylapáttal történik, de néha ezeket együtt is kell használni, kikötéskor például számomra rémálomszerűnek tűnik, ahogy a vízből kiemelt pörgő kétszárnyú hajócsavarral hadonásznak összevissza.

DCIM100GOPRODCIM100GOPRO

Az első találkozás a színes tengeralatti világgal a karib vidéken is szívenütő élmény volt, igazi szerelem első látásra dolog. Na hogyha ezt a rózsaszín ködös érzéstüzijátékot lehet valamiképpen fokozni, akkor az az andamán tengernek első próbálkozásra sikerült.
Mindezt ráadásul úgy, hogy a jelenleg meglátogatott partmenti gyakorló spot, minden bizonnyal, mind látótávolság, mind az élővilág biodiverzitása tekintetében, csak szürke csacsiként kulloghat a legendás Similan szigetcsoport hihetetlen trópikus látványosságai mögött.
Imádom ezt a helyet.
Még úgy is harminchét, számomra teljesen újdonságszámba menő fajt számoltam össze az első merülésen, hogy közben egy soha tengert nem látott fiút kellett levigyek a “mélybe”. Az összevissza kapálózó szerencsétlennel ezért értelemszerűen nem mehettem a törékeny korallok közelébe így az apróságokat messze nem tudtam szemügyre venni.
A divesite-ot Khao na jak-nak hívják ami nagyjából azt jelenti, hogy az óriás feje, sokat kerestem mind a kettőt, de, nem nagyon lett meg, csak a bázisra visszatérve derült ki, hogy ez csak a levegőből látható formáció.
Lecsekkoltam a műholdképeket is a területről de úgy néz ki a Thaioknak meglehetősen furcsa elképzeléseik vannak mind az óriásokról mind az ő fejük kinézetéről.

Címke , , , ,

Szállás

A fejünk feletti fedél alatti kicsi szoba meglehetősen puritán kialakítású, van benne két ágy, ami sajnos nem egy, mármint nem egy francia. Talán ez az egyetlen hiányossága a helynek, ugyanis, azon ritka napokon, amikor Hajni épp nem hajós kiküldetésen vesz részt és együtt tudunk fetrengeni rajta, akkor rendre szétcsúszik és középotyogásveszélyessé válik. Van remek fürdő, igazi meleg vízzel, ami az ég alatt uralkodó hőmérsékleti viszonyok tükrében felesleges luxusnak tűnik. A melegvízcsináló gép helyett, mondjuk rakhattak volna be inkább egy hűtőt, az sokkal jobban passzolna a klíma támasztotta igényekhez, és én is elégedettebb lennék, ha telerakhatnám a mindenhol tonnaszámra növő kókuszokkal és akkor már ivóvízre sem kellene költeni. Pompás, seggmosós ANGOL wc-nk van, amit bizony meg kell becsülni, ugyanis errefelé, a fölé-guggolós kicsilukbacélozvaszarós fajansz van divatban, amit én képtelen vagyok megszokni. Ezen matrica tanulsága szerint pedig a helyieknek az Európában  változat rendeltetésszerű használata adja fel a leckét.
20171211_145740A kis lakás valódi varázsa azonban a mögöttünk kezdődő dzsungelben rejlik, valamint abban, hogy a hely függőfolyosós (ami a teraszt is helyettesíti) első emeletisége, egyben kicsit izolálja is az esőerdő faunáját a testközelből, viszont az összes többit erényét meghagyja, amolyan vizuális csemegeként.
Ez azt jelenti, hogy a repülő lényeken és a gekkókon kívül, az összes többi őserdőlakónak úgy ahogy útját állják a függőleges falak, így a békák, varánuszok, kobrák és egyéb a szobában nem annyira kívánatos vendégek nehezebben jutnak az ágyunk közelébe.
A fürdő oldali ablak, egy kedves kis baromfiudvarra néz, ahol a csirkehadat rendben tartó színes tollú hímek mindig gondoskodnak az időben való ébredésünkről, különösen az egyikük, neki valami difi lehet az agyával, az időérzéke is el van tájolva kicsit, néha az éjszaka kellős közepén vagy délután kezd zajongani, valamint a társaival ellentétben a kukorékolás mesterségét is csak ímmel-ámmal sajátította el és folyton elvéti nem a “dallamot”.

DSCN6487

A beszédhibás kakasunk

 

Errefelé nagy becsben tartják a kakasokat, értsd jól minden valamirevaló porta előtt áll, egy vagy két festett porcelánkakas.

20171227_170735

kukurikú

és akármennyire is tisztában vannak vele a helyiek, hogy a gipsz vagy kerámiabaromfi nem igazán rendelkezik a valódiaktól megszokott anyagcsere-folyamatokkal, a biztonság kedvéért, mindig tesznek oda neki egy kis rizst meg vizet, vagy cukrosszörpöt, hogy baj ne érje.

20171228_182741

Kakas rizzsel és epres fantával

20171228_182643

A verebek már lopják is az áldozati rizsát.

Ezt a verebek, hangyák, csótányok és egyéb állatkák úgyis felfalják a mozdulatlan szárnyas szobrok helyett, szóval az adomány így vagy úgy mégis gazdára talál. Mindenképpen szép gesztus etetni az utca éhenkórászait legyen bármi is az eredeti szándék. A pipiőrület okára még nem sikerült fényt deríteni, elképzelhető, hogy azért tombol a kakasláz, mert jelenleg a kakas éve van a kínai horoszkóp szerint, bár fogalmam sincs hogy a Thai-okat érdekli e a kínai asztrológia áltudománya, de ha február 15.-én eltűnnek a baromfik és kutyusok kerülnek a helyükre, akkor ráéreztem a rejtély nyitjára.

A csirkelakás előtti épületben egyébként egy festőműhely található, ahol is, a jóízlés égi adományát nélkülöző turistáknak forgalmaznak, kétes művészi értékű, azonban annál csúnyább fotómásolatokat és egyéb buddhás, elefántos, naplementés giccseket, ezek méretes vásznakra készülnek számolatlanul, szakmányban. Ez persze eredményez néha vicces helyzeteket, ahogy az alapozott vásznak a csirkék közt száradnak, meg effélék

DSCN6726b

Tájkép kakassal

DSCN6718

A festő háza

Ha valaki úgy gondolná, hogy itt az erdőszélen a vidéki élet csendes magánya lengi körül a helyet, az sajnos téved. Egyrészt az utcafronton egy viszonylag forgalmas kétszer két sávos út húzódik, másrészt az erdő, az minden, csak nem csendes.

DSCN6505

Kilátás az út felé

DSCN6503

Kispatak

DSCN6509

Hátul meg a dzsungi

A folyosónk alatt egy kis patakocska csörgedez, ami megadja az aláfestő csobogást, a zöld birodalmának furcsa neszeihez. Annak ellenére, hogy kedvelem a csendet, vagy legalábbis azt a valamit, amit az agyam a hajón csendnek fogott fel, (Ott sincs persze tökéletes kuss, de az árbocon verdeső kötelek és a tenger halk locsogása a hajótest mentén nagyon megnyugtató tud lenni és az valahogy könnyű a csenddel azonosítani.) nagyon érdekesnek találom a természet hangjait, kanárin is mindig csodálattal töltött el, ha felmentem a Peti finkájára vagy Beához a hostelbe, hogy mennyire más zenéje is van a szárazföldnek, mint az óceánnak. Hát itt aztán lehet csodálkozni a hangzavaron, számtalan érdekes madár dalol, számomra szokatlan dallamokat, a szél egészen fura nótát húz, a millióféle törzs, folyondár, ág, levél, lián, virág, rügy és gyümölcs léggitárján. Ismeretlen lények kurjongatnak, neszeznek, zörögnek, motoznak mindenütt. És erre az egész kakofóniára még egy friss hangsávot toldoznak a dzsungel legharsányabbjai, az alig pár centis nagyságú kis rovarok, a kabócák. Nászzörejük már Európa délebbi régióiban is figyelemreméltó hangerejű, de a cicadidae család itteni képviselői igazán óriási zajt csapnak. Akár egyetlen egyed is képes fülsértő hangorkánt produkálni, de amikor sokan zendítenek rá, azt tényleg nehéz elképzelni, ha az ember nem hallja a saját fülével. Amikor először találkoztam evvel a jelenséggel, azt hittem valaki avval szórakozik, hogy egy nagy teljesítményű sarokcsiszolót mártogat ütemesen egy elégtelenül rögzített fémlemez szélébe, vagy egy csúnyán csapágyas ipari zagyszivattyút üzemeltet szárazon, némi túlárammal.
Aztán be kellett látnom, hogy a dzsungel közepén, viszonylag kevesen hódolhatnak a fent nevezett szabadidős tevékenységeknek, ráadásul biztos nem ennyire kitartó módon, szóval a ricsajnak valami más forrása kell, hogy legyen.  Később megtaláltam a tetteseket a kertek alján. Ők azok.vesau

unnamed(A videót érdemes az elérhető legnagyobb hangerőn nyomatni, hátha vissza tud adni valamit az eredeti élményből)

Címke , , , ,

Mangosztán

Újabb furagyümölcs a terítéken, vagyis a (Garcinia mangostana).
A királygyümölcs, a gyümölcsök királynője, vagy az istenek eledele, errefelé nagy becsben tartják, (ehhez mérten borsos az ára természetesen) van hozzá valami buddhás legenda is, biztosan azért. Ezenkívül kiantioxidálja a rontást a szervezetből, megszuperíti az immunrendszert, csökkenti a gyulladást, antihisztaminálja az allergéneket, valamint páratlan holdtöltei napokon gyógyítja a rákot. Persze ezen tulajdonságai mind-mind eltörpülnek azon erénye mellett, hogy valami eszevesszettül kurva finom.
DSCN6716DSCN6761

Leginkább egy kövérre hízott szilvára emlékeztet, aminek a csészelevelei rendellenesen megduzzadtak. A szilvánál persze a külső héja sokkalta keményebb, ha átvágod pink/magenta/bíbor vörösborszerű levet ereszt, amit nem lehet kimosni semmiből és végtelenül keserű, a benne található nagy mennyiségű xanthone miatt.  A felszín bemetszése után a burkolat könnyedén széttéphető és a fokhagymagerezdekre emlékeztető, többosztatú, fehér gyümölcshús valami egészen elképesztően leírhatatlan édes-fanyar ízkavalkáddal szolgál.
Azt hiszem ez a kis gyümölcs egyike lesz azoknak a dolgoknak, ami nagyon fog hiányozni a távol-keletből ha visszatérünk Európába…

Címke , ,

Dzsungelláz

A tegnap megkezdett huszonnégyórás robogóbérlésből, még a honi karácsony hangulatát megidéző, kiadós lakomát kísérő sokáigalvás dacára is maradt pár leberreghető óra. Így nekiálltunk felkutatni egy másik, kevésbé turistamágnes hírében álló, ezért minden bizonnyal nyugodt és valószínűsíthetően ingyenes, erdőszéli vízesést.
A műholdas pozíciómeghatározó tanulsága szerint ugyan jó helyen kerestük, de sehogyan sem lett meg a beígért zuhatag, cserébe elindultunk a folyásiránnyal szemben, a vízmosásban bukdácsolva, és mivel nem a lassan megszűnő ösvényt, vagy legalábbis annak tűnő csapást követtük, hanem a mohos köveken ugrálva a patak hűs vizében törtünk előre, ezért lehetőségünk nyílt valóban behatolni a dzsungel mélyére, a varázslatos mennyiségű zöld, óriásfák és azokat összekötő kúszónövények sűrű hálózata alatt. A patakon keresztbe dőlt fákon ugrándoztunk, óriáspókokat birizgáltunk bottal, pancsoltunk a hűs kristálytiszta vízben és hallgattuk az őserdő bizarr neszeit.DCIM100GOPRO

DCIM100GOPRODCIM100GOPRODCIM100GOPRODCIM100GOPRODCIM100GOPROA remek vizes dzsungeltúra után levezetésképp, még egy közeli partot is meglátogattunk. Olyan jó dolog ez a scooter, igazi élményfokozó, használatával annyi minden belefér a napjainkba, hogy alig győzzük.DCIM100GOPRODCIM100GOPRODCIM100GOPRO

Mire kiélvezkedtük magunkat a bícsen, lassan vissza is kellett induljunk, mer Hajninak délután már jelenése volt a következő hajótrippen. Nekem meg időre vissza kellett szolgáltatnom a gépjárművet.
Természetesen egy jó útszéli csípőslevesre és a közelben legelésző fánik megcsodálására mindig marad elegendő idő.

DSCN6942

útszéli evő

DSCN6946

Csilis halbőrcsipsz, a Thai-ok tudnak élni…

ommnomm

Ommnommnomm

fánt

Fáni a kert végében

Eddig erősen furcsállottam, hogy a mindenütt burjánzó, szélsebesen növő, bambusz kínálta, erős és rugalmas építőanyag hegyeket, csak ímmel-ámmal hasznosítják a helyiek, de a találomra kiválasztott curryevőhelyünk mellett mégiscsak kifigyelhettem mekkora konstrukciókat dobálnak össze pillanatok alatt ebből a remek matériából.
DSCN6937

Címke , , , , ,

karácsonyi robogás

 

Eljött az a pillanat is, hogy Hajni éppen nem egy búvárhajón ringatózik az Andamán tenger türkiz hullámain, és végre van egy szusszanásnyi ideje, hogy közös karácsonyi programot csinálhassunk.
Juhúúúúú!!!
Nemcsak az ország elég nagy, de az érdekes dolgok, lokális viszonylatban is jelentős távolságra helyezkednek el egymástól. Ezek áthidalására, a számomra – mint megszállott ciklistának –  a leginkább kézenfekvőnek tűnő megoldást szinte bárhol, a kerékpár jelentené, azonban itt sajnos, ezt sürgősen el kell felejteni, ha az ember nem akar záros határidőn belül, útszélére száradt, gutaütéses hullává avanzsálni, egy kis túlfűtött szauna hangulatú, napsütéses pedálozás után.
A kétkerekű közlekedésnek ugyanakkor, van az éghajlattal és a helyi szokásokkal kompatibilis változata, mégpedig, a robogózás, ami ugyan nem annyira környezetbarát, mint a biciklizés, cserébe sokkal gyorsabb és a fokozottabb tempónak köszönhetően a menetszél erősebb hűsítő hatása, a fullasztó klíma ellenére is kellemes utazást tesz lehetővé.
(A hozzáférhető robogó, itt egyáltalán nem az 50 köbcentis seggenbürrögőt jelenti, hanem meglepő módon, az egészen új, újszerű, vagy remekül karbantartott, minimum százhuszonötös vagy annál is nagyobb lökettérfogatú kis rakétákat, amik akár százhatvan kilométeres elméleti végsebességgel kecsegtethetnek.
Ezeket lépten nyomon bérbe is adják az embernek, mindenféle komolyabb irat vagy akár jogosítvány igénylése nélkül. Uszkve kétszázötven baht – hat-hét eurónak megfelelő összeg- fejében, már viheted is egy egész napra bármelyiket.)
A robogón nem is annyira a súlyos dehidratáció vagy a melegben való erőlködéstől megpattanó agyi erek jelentik a legszembetűnőbb veszélyforrást, sokkal inkább a megszokkottal pont átellenes oldalon való közlekedés, és a kresz szabályainak látszólagos hiánya, vagy legalábbis, azoknak, “az erősebb kutya baszik” praktikus törvényszerűségére való leredukálódódása.
Idővel – persze ha túléli – ezekhez is hamar hozzászokik az ember és máris nekiláthat a vidék alaposabb felderítésének.
Majdnem mindent imádok, ami a vízzel kapcsolatos, a vízesések mégis kiemelt, többpálcás helyet foglalnak el a vízbázisú érdeklődési köröm céllövöldéjében, egyszerűen mindig is lenyűgözött a magasból aláhulló folyadék látványa, hangja, ereje. (Megkockáztatom, hogy ez tudat alatt, eredőjét képezheti azon perverziómnak, hogy szeretek magas helyekről lepisálni)
Még a jelenlegi, elvileg száraznak mondott évszakban is sztenderdnek számító jelentős csapadékmenyiség, és a minket körülvevő domborzati viszonyok buja nászából kialakuló zuhatagok, igen jelentős számban képviseltetik magukat a környéken.
Így motorostúránk céljául ezeknek az illusztrisabb, de mégsem feltétlenül a nemzeti parkok területén található (tehát fizetős) darabjainak meglátogatását jelöltük ki.

20171225_161147

Atom Antal és Atom Antalné

Elsőre elberregtünk a “Sai Rung” vízeséshez, legalábbis elberregtünk volna, de valahol benéztük az amúgysem igazán túltáblázott kanyarok egyikét, és nemsokára egy mérsékelten virslikerékbarát, kavicsos lejtő alján találtuk magunkat, egy bambuszerdő kellős közepén.

DSCN6846

bambusztbambuló

20171225_142511

offroad monster

Mivel a mocin nem nagyon volt biztosítás, gazdagok meg nemigazán vagyunk, így kifejezetten ellenjavalltnak tűnt megreszkírozni a komolyabb karosszéria károsodás ígéretével járó offroad kalandokba bonyolódást. Arról nem is beszélve, hogy ha a moci törik, akkor az nagy valószínűséggel a mi szervezetünk szerkezeti integritását is negatívan befolyásolja, ami egyrészről fájdalmas, másrészről, ha bemegyek a dokihoz szétroncsolt végtagokkal, és egy kis Honda click törött díszléce mered ki a bordáim közül kikandikáló vériszamos tüdőmből, akkor azt kurva nehéz búvárbalesetnek beállítani, márpedig a biztosításunk csak a vízalatti, vagy ahhoz közvetlenül kapcsolódó gondok finanszírozását fedezi.
Vagyis, innen inkább gyalog folytattuk a kirándulás további részét, és némi erdőséta után kilyukadtunk egy nagyobbméretű irtásra telepített terebélyes gumifa ligetnél.

DSCN6907

(Hevea brasiliensis)

Ebből egyébként viszonylag sok található abban a zónában, amit eddig sikerült bejárni. Mondjuk, amióta a természetes gumiszármazékokat felváltotta a nálánál sokkal olcsóbban előállítható szintetikus polimer változat, a helyiek láthatóan nem igazán törik magukat, hogy a fák megcsapolásával, a nyúlós fehér nedűhöz jussanak.
Pár helyen azért még tettenérhető a kaucsukművelés.
A sűrű tejszerű nedveket, a fák kérgének kis területen való lehántásával és a megtisztított szijács beirdalásával csalogatják elő, a vágat végébe egy kis bambuszdarabot vernek, amin szép komótosan végigcsorog a felsértett háncs mögül kiserkenő természetes latex és a kis csőr alá kötözött kókusz (ittott már ebből is műanyagot használnak) tálkában lassan megszilárdul.

DSCN6853

gumibogyószörp

Ez a nyerslatex nagyon viccesen rugalmas, remekül pattan, de közben valahogy törékeny is, érintése átható, többsoron is lemoshatatlannak tűnő, szörnyű, egzotikus bűzt hagy maga után. Remek játék.
A gumiültetvény mellett kanyargó, kis, köves úton, meg is találtam az előbb emlegetett termék egyik lehetséges felhasználási formáját, vagyis egy valaki által elhagyott apró bambuszcsúzlit, amivel sikerült pompásan elökörködni, amíg némi baktatás után, meg is érkeztünk az első élményfürdőhöz.20171225_143540
A turisták számára is viszonylag könnyen megközelíthető alsó tavacska lenyűgözően szép volt és a hosszas gyaloglás utáni fürdőzés, lubickolás is frissítően hatott, így én nem bírtam ki, hogy el ne induljak a vízesés magasabb szintjei felé.

DSCN6867
Az ösvény, vagy legalábbis annak tűnő kiszáradt vízmosás, Hajni számára nem sokáig volt kellemes túraútvonal, (Pókiszony) szóval ő inkább visszafordult, de én hosszú várakozás után végre, kicsit egy valódi dzsungelben érezhettem magam, és ez elég motivációval szolgált, hogy olyan magasra másszak amennyire a körülmények engedik.
Körülmények alatt, a sűrű, néhol szúrós aljnövényzetet, a csúszós talajt és az utóbbinak ezen rossz tulajdonságával nehezen szembeszegülő “túraflipflopom” viszonylagos tájidegenségét értem.
A nehézségek ellenére egész addig sikerült jutni, ahonnan a szikla meredeksége elérte, a speciális felszerelés nélkül leküzdhetetlen fokozatot, ráadásul szépen rá is lehetett látni a vízesés alján lévő kis tavacskára. Ezt a képet Hajni készítette lentről.

20171225_152156

A képen egy majmot rejtettünk el, találd meg a majmot!

 

DSCN6897

ZEN

A kellemes fürdőzés után kirobogtunk a whitesand beach-re ahol a Thaiokat valószínűleg hidegen hagyó, de a túristák kedvéért felállított fenyőfa, mikulás, rénszarvasok és hóember adta meg a kellőképpen szürreális hátteret a pálmaligetben jegeskávézáshoz.

20171225_164559

karácsonyi hangulat

20171225_164546

szürreál

A partonhenyélés közepette figyeltem fel a hirtelen mozdulatokra, az erdő közelében már többször is láttam őket, azonban most első alakalommal sikerült lencsevégre kapni a helyi fákon randalírozó kis mókusfajzatokat. Ezt mondjuk nagyban megkönnyítette, hogy a helyi vendéglátósok nem feledkeztek meg a rágcsáló haverok megvendégeléséről sem, vagyis félbevágott kókuszokat kötöztek az egyik közeli fácskára, amire persze előszeretettel jártak rá az apró szőrmókok, Az édes adomány ropogtatásának mámorában, egészen megfeledkezve azon mentalitásukról, hogy nem igazán szeretnek nyíltan, a nagyközönség színe előtt mutatkozni.

DSCN6926

Felirat megadása

DSCN6934Még a felöltöztetett plasztikfenyő és hóemberrel súlyozott, aranyszarvasos mikulás installáció sem volt elegendő motiváció az agyamat elöntő karácsonyhangulat elharapózásához. (Mondjuk nem is nagyon tudom, mire lenne szükség ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. Régi pogány napfordulóünnepbe oltott mesefiguravilágrajövetelnek egyébként is viszonylag ritkán szoktam örülni. Azt hiszem utoljára talán harminckét évvel ezelőtt éltem meg ilyesmit, igazi hóeséssel meg csillagszóróval, pedig már akkor is sejtettem, hogy valami turpisság lehet a hirtelen előkerülő ajándék és a maszületett megváltó rejtélyes kapcsolata körül. Azóta pedig leginkább csak az jut eszembe a karácsonyról, hogy egyszer majdnem agyonbaszott a zárlatos izzósor a meghitt családi fenyőünnepen, valamint az embertelen mennyiségű töltöttkáposztásbejglishalászlémérgezés.) A kiruccanás során felgyülemlett éhséget, – kis falunkba visszaérve – a mindenfelé tenyésző utcai élelemárusoktól számolatlanul vásárolt thai finomságokkal ütöttük el.20171224_192718

Ha más nem is, ez a momentum kicsit emlékeztetett a garatigzabálós, kajakómába forduló szentesték bágyadt püffedségére.

Címke , , , , , , ,

Rák&roll

A nagy víz ezen a partszakaszon meglehetősen zavaros, a lépten nyomon beleömlő kis patakok és csermelyek belemosta mindenféle miatt. Az édes és a sós víz keveredése, amúgy is csinál egy ahhoz hasonló effektet, mint amikor az ouzo/arak/raki vagy egyéb tetszőleges ánizspálinkát jégre töltöd. Ha nem is lesz teljesen tejszerű az elegy, mindenesetre ahhoz, hogy a viselős látótávolságot és a mesés korallerdőket megleld rendesen el kell távolodnod a parttól.
Szóval az első pár, hirtelen felindulásból masszkal vízberohanást követően rájöttem, hogy ezeket az élményeket majd megtartom akkorra, ha sikerül rendes búvármelót találnom.
A figyelmemet inkább az egyszerű lubickolásra – hűsölésnek nem nevezném, ugyanis a víz alig pár fokkal marad alatta az ember átlagos testhőmérsékletének. – és a parti homokon és sziklákon való nézelődésre koncentráltam.
Az egyik furcsasággal akkor találkoztam, amikor az első, általam a parton megélt dagály levonult, újhold lévén ez elég intenzív apályt eredményezett, de a víz visszaszorulásával a parti föveny ugyanolyan nedves maradt, mintha a hullámok továbbra is ostromolnák.

DSCN6585

Folyton nedves föveny

Ekkor vettem észre, hogy az erdőket éltető lé, nem csupán a szabad szemmel is könnyen megfigyelhető folyamok formájában ömlik a tengerbe, hanem egy bizonyos szint alatt, nagyjából folyamatosan, és mindenhonnan szivárog, apró kecses lángnyelvszerű motívumokat marva az egészen finom lisztszerű fehér homokba.

DSCN6619

A számtalan kis patak egyike

DSCN6591

és másika…

DSCN6592b

A part egész hosszában folyik az édesvíz a tengerbe

A másik érdekesség az apálykor felszínre kerülő aljzat vízmentes részen megjelenő random geometrikus ábrák sora, amik idővel összefüggő rendszerré terebélyesednek, majd mindent beborítanak, egészen addig, míg a visszatérő hold gravitációs ereje újra rájuk nem húzza az Andamán tenger vízfelszínét.

 

DSCN6590

Így kezdődik, a képen nagyjából látható mekkorák is ezek a kis képződmények

A koncentrikus körszeletek formájában kirajzolódó minták, apró homokgolyócskákból keletkeznek, amiket icipici rákok milliói hoznak létre serényen és fáradhatatlanul.

 

DSCN6677Eleinte nem értettem, igazából mi is ez, a rákocskák közreműködése nyilvánvaló volt, de a tényleges megfejtéshez alaposabban szemügyre kellett venni, mit is csinálnak valójában. Először azt hittem, a szállásul és rejtekhelyül szolgáló apró üregek, tisztítása és mélyítése során keletkező anyagfelesleget hordják a felszínre, de az nem indokolta volna sem az ilyetén elrendezést sem az építőelemek megdöbbentő szabályosságát. Nem volt egyszerű megtalálni a rejtély nyitját, egyrészt mivel a kishaverok mérete nagyjából egy gombostűfej tizedrésze és egy borsszem nagysága között ingadozik, ezért rendesen kell a szemet mereszteni a vizsgálódáshoz, másrészt a mini fövenyművesek a környezetükben észlelt legapróbb mozdulatra visszaskeráznak a kis lukacskájukba és jó ideig elő sem merészkednek onnan. Ha előbújnak is, sokáig csak meredten állnak az odú bejáratánál és gyanakvóan kémlelnek szerteszét.DSCN6678
Szóval meglehetősen sokáig kell türelmesen és egy viszonylag inaktív hulla mozdulatlanságával heverni a fövenyen, hogy akció közben is szemrevételezhetőek legyenek. A végül megfigyelt rákshow, azonban bőven kárpótolt a kitartó, dermedt várakozásért, mivel egészen lélegzetelállító produkció részese lehettem. A golyóözön ugyanis pöttöm ízeltlábúak elemózsiájának mellékterméke, ők tudniillik ilyen rendhagyó módon veszik magukhoz a táplálékot, apró ollóik segítségével, furcsa szájszervük mögé tömködik a föveny mikroszkopikus szemcséit, majd miután minden, számukra fogyasztható matériát -amit a dagály szétterített a homokon – kiszűrögettek belőle (ami minden bizonnyal igen szegényes tápértékű lehet, hisz a gölödinmezők igen kiterjedt méretűek a lények testarányaival összevetve) a nyálukkal vagy valami egyéb testnedvükkel összekevert kicsi, szabályos golyót gyártanak a maradékból, – mintha csak rágógumilufikat fújnának- majd a lábaikkal maguk mögé görgetik azt, és ezt a labdázós játékot egész addig ismételgetik, amíg valami vélt, vagy valós veszély elől vissza nem menekülnek a föld alá.
A szabályos elrendezést az adja, hogy egyáltalán nem szeretnének túlságosan eltávolodni az oltalmat adó házikójuktól, így a sűrű egymásutánban keletkező labdacsok közötti közlekedőcsapások egységnyi sugarú körben helyezkednek el az odú körül.
A sok kis teremtés egyre szélesedő ebédlőasztalai később összeérnek, egymásba lógnak, majd lassan, de szisztematikusan lefedik az egész árapályzónát.
Hogy minderről mások számára is élvezhető képi dokumentáció készülhessen az persze egy rakás újabb, valószínűleg csak számomra érdekes nehézségbe ütközött, ezekkel a technikai részletekkel inkább nem untatnék senkit. Legyen elég az hozzá, hogy a turisták minden bizonnyal kivállóan szórakoztak azon, ahogy egy furcsa figura, a homokba félig beásva, égnek meredő tomporral, bábozik, egy hagyományos kézi nagyítóból, bambusz evőpálcikák sorából és nagymennyiségű szigszallagból összerótt, fényképezőgépben végződő furcsa kimérával és viszonylag hangosan szitkozódik, amikor az elővigyázatlanul a közelbe trappoló kíváncsiskodók ismételten elkergetik az igencsak ijedős ízeltlábú modelljeit.
Inkább lássuk mit is sikerült összehozni mindebből, vagyis a jó kis makróképeket és a csudavidejót.DSCN6560bDSCN6661DSCN6683DSCN6686

Címke , , , ,

Pom pom

Itt van a nagy kedvenc, a rutafélék góliátja, citrusformák King-Kongja a szeretett grapefruitunk “édes” testvére, a remekbeszabott, a nagyszerűűűű POMELoooOOO!
Ebből, a (előrehaladott hidrokefáliás) gyermekfej méretű óriásbogyóból, amióta itt vagyok megeszem naponta legalább egyet, egyszerűen imádom. Mondjuk ez a gyümölcs nem újdonság számomra, hisz már sok helyen ettem, bárhol imádtam, de mindenhol drága volt, és sehol nem volt ennyire finom. Itt viszont kedvemre habzsolhatom, mert nem csak, hogy hülyeolcsó, de nagyobbra nő, mint amit eddig valaha láttam. (Még szerencse, hogy darabra adják mert egyrészt vannak 3-5 kilós , testes görögdinnyének tűnő darabok, másrészt hiába hatalmas, rengeteg benne a sitt.)20171216_101231DSCN6775

20171216_111447_Richtone(HDR)Ráadásul igen addiktív.
Olyanná lettem tőle, mint Pavlov kutyája, csak nekem nem csengőszóra indul a nyálelválasztásom, hanem pomelós blogbejegyzésektől. Attól tartok további irkászás helyett, inkább leszaladok, veszek párat, és belefulladok a C-vitaminba.

Címke , ,

LONGÁN

Új projectem van, a napifuragyümölcs.
Vagyis minden nap próbálok valami olyan gyümit enni, amit eddig még soha nem fogyasztottam, nem is hallottam még róla, vagy már ettem de kíváncsi vagyok milyen az amikor tényleg a fáról szedik előtted és nem éretlenül kerül ládába hajóra, kamionra mittudomén, te meg örülhetsz neki a sülysápi teszkóban, hogy mekkora remek dolog is a fogyasztói társadalom nyugati kényelméből rém egzotikus kaját válogatni magadnak…
Szóval a mai napi vendég a vacsoraasztalon a LONGÁN avagy a sárkányszemgyümölcs.

DSCN6714
Vékony barnás héja van ami enyhe nyomásra összeroppan és kiszippantható belőle a finom zselés állagú, kissé gyöngyházasan irizáló színű gyümölcshús. Az ízéről valószínűleg teljesen hülyeség bármit is írni, mivel, hiába is hasonlítgatnám bármihez amit eddig ettem, az másnak úgysem jönne át nagyon. Szóval maradjunk annyiban, hogy zamatos, érett sárkányszemíze van…

Címke , , ,

élet

Sajnos az együttlétet nem élvezhettük túlságosan sokáig ugyanis Hajninak mennie kellett a hajóra. Így egyedül maradva próbáltam elveszni kicsit errefelé.
Eddig csak a szokatlan kulturális viszonyok bűvöletében tengődtem, de persze képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni, a lokális flóra és fauna hihetetlen változatosságát.
(És az igazat megvallva a természet csodái mindig is jobban érdekeltek mint az emberek.)
Jóformán minden, ami errefelé nő, kúszik, mászik, repül, és úgy általában él, az teljesen különbözik azoktól a dolgoktól amit Európában, Közép- Amerikában vagy akár az Afrika északnyugati partvidékén ázó szigetcsoporton eddig megfigyelhettem.
Egyenlőre még nem volt lehetőségem mélyebbre merészkedni az esőerdő párás homályába, ugyanis a dzsungel nem adja könnyen magát, az marhára nem megy ugyanis, hogy csak úgy besétálsz, leginkább azért, mert egyszerűen nem tudsz. A Tarzanos-Mauglis filmekben bemutatott erdőképpel ellentétben, itt egyáltalán nem lehet szabadon futkorászni, de még botorkálni sem. Sőt, ha fáradhatatlanul és Danny Trejo-t megszégyenítő sebességgel kezeled a machetét, valamint ezt képes vagy mindkét kezeddel szimultán művelni, akkor sem hiszem, hogy harminc méter/órás sebességnél többre tehetnél szert, a nem csak látszólag tömör és nagyjából tényleg áthatolhatatlan vegetációfal ellenében. Szóval ha be akarsz jutni, akkor három lehetőséged van:
1. Egy patakot, vagy ehhez hasonló vízfolyást választasz, aminek a medrében haladhatsz és akkor az aljnövényzettel le van a gond, már csak a felülről belógó zöldségekkel kell megküzdened.
2. Keresel valami utat, amit a helyiek fáradságos munkával és nehéz földmunkagépek segítségével vágtak az őserdő zöld erődítményébe.
3. Vagy elefántra ülsz, ami képes rutinból megtalálni a ritkásabb területeket és ha elég kitartóan noszogatod, akkor még utat is tud taposni benne.
Majd eldöntöm melyikre fog esni végül a választás.
Mindenesetre már itt az erdőszélen vagy a vízparton is rengeteg olyan élőlénnyel sikerült összefutnom, amiket csak terráriumban vagy David Attenborrough karakteres hangjának aláfestésével vehettem eddig szemügyre. Sokuknak már a megpillantásához is alapos, fürkésző tekintetre van szüksége az embernek, a lefényképezésük pedig egy másik különös kihívás, mivel úgy vettem észre, hogy nem túl exhibicionista, pózolós típusok. A világhíres képeket készítő természetfotósok, valószínűleg nem véletlenül költöznek be a dzsungelbe hónapokra, csúsznak másznak a sárban, fekszenek a mocsárban, másznak fára, öltöznek szőranyának, csipkebokornak vagy elefántszarnak és álcázzák magukat minden lehetséges módon a remek felvételekért. Én sem ennyire elhivatott nem vagyok, sem a technikai apparátusom nem ér fel a profikéval, azonban lelkes amatőr természetbúvárként mégis szeretek lencsevégre kapni számomra érdekes lényeket. Ezekből a képekből sorakoztatok most ide néhányat.
A repertoár minden bizonnyal napról napra bővülni fog és igyekszem őket rendre feltöltögetni majd ide…
Kezdjük először a madárkákkal.
(A tapasztalt ornitológusoktól majd biztos megkapom, hogy az általam talált lények csak annyira különlegesek, mint a verebek a lószar körül vagy a moszkvatér döglábú galambjai, de ugyebár az újszülöttnek minden vicc új, szóval számomra a hely legközönségesebb képviselői is példátlan örömet szereznek…)DSCN6523DSCN6522DSCN6528DSCN6526
Yelow vented bulbul,  Szemcsíkos vagy sávosfejű bülbül (Pycnonotus goiavier)

 

 

DSCN6532Chestnut-headed bee-eater, Barna fejű gyurgyalag (Merops leschenaulti)

 

 

DSCN6537DSCN6539Spotted doves, Gyöngyösnyakú gerle (Spilopelia chinensis)

 
DSCN6533omr
oriental megpie robin, Dayal rigó (Copsychus saularis)

 

 

RSCN6496DSCN6547DSCN6553Common myna, Pásztormejnó (Acridotheres tristis)

 
DSCN6711DSCN6707
Javan pond heron, Pompás indonéz üstökösgém (Ardeola speciosa)

Címke , , , ,