baleset címkéhez tartozó bejegyzések

Sundown

A téli időjárás nem minden esetben kedvez a vitorláshajóknak, főleg azoknak, amelyek már régóta állnak gondozatlanul. Ilyen volt, az az egyszerűen csak “the Sun” névre keresztelt kis sárga slup is, ami már évek óta vesztegelt a cementgyár szomszédságában található pajari öbölben.
A pletykák szerint az egyszeri amerikai tulaj, egy másik hajón belekeveredett valami trópusi hurrikánba és az élmény olyan erőteljesre sikeredett, hogy utána nem nagyon akart többé hajófedélzetnek még a közelébe sem menni. Az ittfelejtett vitorlás egész sokáig dacolt az elemekkel, azonban, az óceán sós vizének és az időjárás viszontagságainak közreműködése révén, évek alatt még a legerősebb anyagok is elvásnak.
Ez történt a bárka horgonyláncával is, ami folyamatosan vékonyodván már nem állta ki a jelenlegi kalima, Afrika partjai felől támadó porviharát.
Már írtam korábban a hajóspletykákról, amik nem minden esetben terjednek a kívánt sebességgel.
Ezúttal kicsit közelebb voltam a tűzhöz és a szerencsétlenség helye is itt volt a szomszédban, szóval már a baleset napján volt módom átsétálni és dögevősködni kicsit.
Vérzik a szívem, mikor ilyen méltatlan helyzetben látok egy jobb sorsra érdemes, úszó konstrukciót, ez a kishajó is biztos sok örömet szerezhetett volna valakinek, ha még időben sikerül gondoskodni a rögzítéséről…
A kövekresodródás és a hullámok darálásának dacára a hajótest érdekes módon egyben maradt, csak a kormánylapát roncsolódott szét. Sajnos, a partmenti sétány betonkorlátja szétszaggatta a portside állókötélzetét, a dagály agresszív hullámai pedig addig-addig csapkodták a falhoz, hogy az árbóc sem bírta sokáig. vitorlák sajnos öregek voltak és mivel takarás nélkül álltak évekig a napon, az első érintésre szétmállottak, mint az ázott nápolyi. Pont ezek voltak azok, amiknek a kimentésére leginkább áhítoztam, végül csak pár kötelet és sodronyfeszítőt sikerült zsákmànyolnom. Az egyetlen számomra hasznavehető dolgot, az árboccsörlőt, viszont csavarok helyett szegecsek rögzítették és mivel csak egy bézik szerszámkészletet vittem magammal, azt pont nem tudtam leszedni.
Jay a szomszédom szerencsésebbnek bizonyult, ugyanis a póruljárt kishajó bumja, pont megfelelő méretűnek találtatott a tulajdonát képező jawl félárbocára, és a mizzen bummá avanzsáló vitorlamerevítő megmentésével, sikerült legalább egy ezrest spórolnia a felújítás költségein.
Ha a helyi önkormányzat nem daruzza el valahová a roncsot az elkövetkezendő napokban, (amit a spanyol hatóságok átlag reagálási sebességéből kiindulva, nem igazán tartok valószínűnek) akkor vissza fogok térni egy aksisfúróval és leberhelem azt a kis kötélfeszítő alkalmatosságot, így legalább egyes darabok, újra egy működő vitorlás segítőjeként tudnak reinkarnálódni, a vízalatt elrohadás vagy a roncstelepi mementóvá válás helyett.

Címke , , ,

Majomkenyér

Hassan kifőzdéjében, a rendszeres meló utáni bevásárlótúránkkal összekötött, csipszi-skaki majszolás közben, hívta fel a figyelmünket az “étterem” egyik munkatársa, az eseményre, vagyis, hogy láttuk-e a baobabot?
Mivel a kilátást épp eltakarta, egy a bejáratnál álló kisteherautó, ezért csak ötletelhettünk mi lehet a mögötte lévő majomkenyérfán olyan érdekes, amit eddig nem láthattunk, és még a helyieknek is beszédtéma.
-Talán leveleket hozott!
(Ennek azért lehetne hírértéke, mert fajtája sajátosságaként, nem annyira szokott rajta ilyesmi lenni. Akármennyire furcsának tűnhet ez, egy, a metabolizmusát fotoszintézisből fenntartó szervezetnél, mégis így van. Olyannyira látványos az ágai mezítelensége, hogy komplett afrikai legendák szólnak róla…
A törzsi történetek szerint, a levélmentesség oka, hogy a fának, ágak helyett a gyökerei merednek az ég felé, mivel az ördögök/istenek vagy ezeknek megfelelő helybéli nagyhatalmú izék, a vele kapcsolatos nézeteltérésük okán, fejjel lefelé ültették el azt.
Ami persze csupán részben fedi a valóságot, nem csak azért, mert efféle omnipotens lények létezését és dühből való, bosszúkertészkedését, még elenyésző mennyiségű bizonyítékok sem támasztják alá, vagy mert a növényekkel olyan könnyű lenne összekülönbözni, hanem azért is, mert a gyökerei pont ott vannak, ahol lenniük kell, vagyis a föld alatt. Annyi igazság mégiscsak rejlik a dologban, hogy a baobabok kopasz sziluettje tényleg emlékeztet egy fordítva elültetett fára.)
– Vagy virágzik!
Aztán persze ezeket a lehetőségeket elvetettük, ugyanis, az eddigi tapasztalatok alapján egyikünk sem gondolná, hogy a zanzibáriakat ilyen természeti tünemények akár fikarcnyit is érdekelnék, vagy ha mégis, akkor tutira nem olyan mértékben, hogy ezt két muzungunak el is újságolják.
Hiába meresztgettük a szemünket a gépjármű ablakain keresztül, sehol sem láttuk a fán a különlegességet. Hamarosan rájöttünk, mindez azért lehet, mert a fát magát sem látjuk.
Ugyanis, mint az kiderült, a nagy news, a baobab kidőlése volt.
A késői ebéd befejeztével közelebbről is szemügyre vettük a helyszínt, és nem kellett nagyon furfangos észjárású detektívvéna ahhoz, hogy a tegnapi hosszú áramszünet miértjére is választ találjunk.

Volt akinek nagyobb gondot is okozott ez a faborulás mint egy kis áramszünet…

SHIT HAPPENS, avagy, ahogy az ősi bantu mondás tartja: “Gyalog fog az járni, aki baobab tövébe parkol.”

Címke , ,

neszeneked bódogújév

Minden bizonnyal a tegnapi volt a elmúlt évtized legnyomibb szilvesztere. Kimentünk mujeresre, mivel állítólag, volt ott valami buli a füves klub szervezésében. A biztonság kedvéért vittük a boardokat is hátha uncsi lesz a mulatság. Nos a party az egész egyszerűen elmaradt, hullámok sem voltak, cserébe viszont bömbölt az északkeleti passzát. A hideglelés elkerülése végett, hirtelen felittuk a magunkkal hozott szesz jelentős részét, amitől sikerült villámgyorsan támolygós részegnek lenni. Ebben az állapotban nem túl kellemes sziklát mászni, az időközben beköszöntő koromsötétben pedig egyenesen életveszélyes. Szerencsére ezt az akciót megúsztam pár apró folytonossági hiánnyal a végtagjaimon, majd hazaérve bedőltem az ágyba mint egy bot. A többiek lementek a falu főterén ujjongó újévi forgatagba, ahol szegény Hajni sikeresen kificamította a bokáját a tánctéren. Ma egész nap feküdt a szobában én meg hordtam a jeget, meg az ecetet a lábikójára…

Remélem az újév azért jobb lesz, mint ahogy az előző végződött…

Címke , ,