basszameg címkéhez tartozó bejegyzések

CN, avagy dolgok amik nem változnak…

Azt hiszem, a sütőnknek még hosszú-hosszú hónapokig fogok örülni, vagyis minden egyes alkalommal, mikor valami szuper finom tápanyag készül benne.
Márpedig igen sűrűn gyújtjuk be a kiváló készséget, és sorban termeljük a csodás ilyen-olyan rakott, ropogós sajtpáncél alatt bugyborékoló, vagy pirosra sült ételkölteményeket vagy mennyei sütiket.
A sűrűbb és intenzívebb igénybevétel, megkövetelt egy nagyobb méretű tepsit, mint amekkorával rendelkeztünk, így hát elindultam a nagy tepsikereső körtúrára.
A végigkutatott számos háztartási boltban, kizárólag olyan cuccokat lehetett kapni, amit valami ipari kemence paramétereihez igazítottak vagy abban az árfekvésben játszanak, amit mondjuk csak többszörös Bocuse d’Or nyertes séfbajnokok engedhetnek meg maguknak. Így végül kénytelen kelletlen, útba ejtettem a két hatalmas kínai üzlet egyikét, ahol köztudottan mindenféle igény kielégítésére kínálnak gyorsan múló megoldásokat.
Hiába közelítek a negyvenhez, hiába volt számos lesújtó tapasztalatom a távol-keleti megabirodalom dicstelen produktumaival, és úgy néz ki hiába fogadtam meg számtalanszor, hogy ebbe a csőbe többször nem fognak behúzni, a szükség nagy úr és sehol máshol nem leltem, a kívánalmaimnak legalább, a legkritikusabb (férjen be a sütőbe, ne kerüljön egy közepes malibui családiház árának megfelelő euromenyiségbe, ne legyen üvegből, mert az csak mérsékelten kompatibilis a hajósélettel, ne legyen tortaforma vagy valami speciális edény stb.) ponton megfelelő terméket.
A világító zenélő hasznavehetetlenségekkel megrakott plasztikszagú polcok útvesztőjében egyszer csak szembejött a konyharészleg tepsikánaánja, kedvemre válogathattam a különböző falvastagságú, szélességű, mélységű, magasságú, színű, teflonos, inox, öntöttvas, kerámiabevonatos, szilikon, anyámkínja sütőalkalmatosságok között.
A lehetőségek tárháza szinte korlátlannak bizonyult, de hosszas kimerítő böngészés után megleltem az ideális alapterületű, oldalmagasságú, tapadásmentes bevonatú álomtepsit, viszonylag hozzáférhető darabáron. Sokáig próbáltam küzdeni a kudarcokkal teli emlékekkel, egyszerű dolog ez mondogattam magamban, hiszen ez csak egy nagyra nőtt fémtálca, mit lehetne ezen elrontani…
A hastájékról rianásszerűen felcsapó korgás meggyőzött arról, hogy vedd, vagy ne vedd de ne szarakodj itt a kacatosban tovább.
Az éhség kihozta belőlem a pozitív, a bizalmat újra és újra megelőlegező tepsivásárlót, győzött a bordó külsejű 39,7 X 35 cm-es vasdarab.
A sikeres tranzakciót követően boldogan lépdeltem ki a boltból, bár a kínai ipar termékeivel átélt kellemetlen tapasztalatok okán bujkált bennem némi sanda félsz az öröm mellett, hogy ez a szar esetleg már takaréklángon el fog olvadni, esetleg a gagyiteflon bugyborékolva habzik majd le róla, a hőmérséklet változástól színes, toxikus vegyi anyagokkal teli füstfelhőket eregetve felrobban, vagy csak egyszerűen, súlyosan mérgező az egész úgy ahogy van…
A táskámban lapuló összetevők azonban, amiket már jó előre bevásároltam egy emberes adag rakott zöldbabhoz, némiképp feledtetni tudták a baljós gondolataimat.
A hajóra visszatérve az első dolgom az volt, hogy belepróbáljam a sütőbe, hátha az információs felületen feltüntetett paraméterek, esetleg nem az európai ember számára megszokott, hagyományos SI mértékegységekben vannak megadva, hanem integetőmacskakönyökátlóban, vagy szerencsesütijövendölésvalószínűség per rizsfényességben.
Szerencsére evvel nem volt gond, pont beleillett a helyére.
Az öröm azonban nem tartott sokáig, ugyanis a termék bebizonyította, hogy az eddigi tapasztalatokkal ellentétben, nem csupán az első használat ideje alatt, hanem ezt megelőzően is képes tönkremenni, illetve úgy kijönni a gyárból, hogy alapvetően használhatatlan legyen.
Ugyanis nem elégedtek meg avval, hogy az öblös fémedény belsejébe, a zsugorfólia alá becsempésznek egy diszkrét A3-as méretű termékismertetőt, hanem azt, a biztonság kedvéért gondosan bele is ragasztották. Mégpedig a takarékossággal jottányit sem törődve, szépen bekenték a teljes felületet.
A problémát tetézendő, véletlenül sem csirizzel, esetleg enyv alapú vagy ehhez hasonló vízoldékony matériával dolgoztak, hanem valami elpusztíthatatlan szintetikus mázgával, amit a különleges vegyszerengedéllyel nem rendelkező, vagy a tömegpusztító fegyverekre vonatkozó nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó anyagokkal csak mérsékelten felszerelt háztartásokban, szinte a lehetetlennel határos eltávolítani. Az első nekifutást, vagyis egy másfél órás melegvizes áztatást követően kiderült, hogy az egyszerű dihidrogénoxid nem igazán ellenfele a ragacsnak. Ez után következett a 96%-os etanol, dörzsiszivacs kombó, ami ugyancsak nem nagyon vitte előre a projectet, ha csak azt nem nevezhetjük előrelépésnek, hogy a makacsul helytálló ragasztófoltok körül, a szivacsos súrolás következtében fellépő abrazív hatás, erősen meggyengítette a tapadásmentes szürke bevonat és a fémedény közti kohéziót.
Mikor a sorban a következő oldószer a petroléter is kudarcot vallott, és a rozsdamaró sem járt eredménnyel, gondoltam bevetem ellene a nehéztüzérséget a ketonok legkisebb szénatomszámú képviselőjét a tömény acetont, (ami akár az egész hajómat is képes lenne maszattá marni) de az is csak a felületen gyorsan dolgozó szivacsot olvasztotta el eredményesen.
Az utolsó adu a kezemben a motorokba égett ipari olajszennyeződések lepucolására rendszeresített bonyolult vegyület volt, amit még a hajón előfordulható legmakacsabb szennyeződések ellen is csak ritkán, és akkor is csak néha szükséges használni.
Ez utóbbi, az intenzív kaparással együtt végül elkezdte meghozni a kívánt hatást, gondolom mondani sem kell, hogy szinte maradéktalanul távolította el a ragasztó mellett az edényre felvitt teflonréteget is.
Drága kínai barátaim!
És ha épp nincsen nálam ilyen mindentmegbaszó vegyszer, akkor tőletek aztán ehetem a ragasztóssütit, vagy miafasz?
Szóval ez a cucc még a dicsőséges kínai ipart képviselő, silány minőségű, csak tessék-lássék és úgy sem túl sokáig használható termékek közt is hitványsági rekordot döntött, vagyis már az első valódi igénybevételt megelőzően a csomagolás eltávolítása során alkalmatlanná vált a rendeltetésszerű használatra.
Az ilyesmivel olyan mértékben tudják felkúrni az agyamat, hiszen alapvetően a tepsivel talán nem is lett volna gond, de viszonylag egyszerűen sikerült megoldaniuk, hogy mégis legyen…
Vegyetek ti is jó sok kínai dolgot, ha esetleg bosszankodni támad kedvetek.
Aztán meg egyetek rakott zöldbabot jó sok hússal az ugyanis hatékony stresszoldó.
A tepsi első próbaeledele legalább nagyon finom lett, még ha az alja oda is kozmált az egykori teflon helyére,amit a ragasztó magával ragadott.

Reklámok
Címke , , ,

fények

Már egy hete megvettem a ledfényeket amit a cockpitbe szántam, de a mai nappal a felszerelésükhöz szükséges csatlakozókat is beszereztem. Minden együtt volt hát az instaláláshoz. A kis fényforrások egy ötméteres gumiszalagban foglalnak helyet, amit tíz centinként el lehet vágni és a kis toldókkal és elosztókkal mindenféle irányba elvezetni.
A kis ledek elektromos ellátását négy kis rézpöcs biztosítja, egyiken jön a fázis a nulla pedig háromfelé oszlik, hogy az egész kis nyavalya a szivárvány minden színében pompázhasson.
Hagyományos RGB cucc, szóval ha mind a három maradék bizbaszra betáplálod a nullát akkor vakító fehér fény izzik fel a kaucsukborítás alatt. A konyhába ez pont megfelelő, úgyhogy direkt, vezérlés nélkül rákötöttem a 12V-ra, egy régi navbus csatlakozó szétberhelésével konstruáltam valami cuccot ami eltalálja a nullával mindhárom színt, és tá-dáá, remekül világít.
A pilótafülke és a “terasz” világítását hagytam későbbre ,mivel ahhoz ugye minden gyári, nem kell semmi sufnituning maszekolással megtámogatni a rendszert, szóval egyszerűbbnek látszott.
Csak összedugdosod és kész!
Gondoltam.
Hát a kiskutya bojtos faszát egyszerű. (lásd a dolgok egyszerűségére vonatkozó axiómát)
mindent felfúrtam csatlakoztattam, a kötési pontokat három különböző időjárásálló módszerrel leszigeteltem és a helyéreragasztottam.
A bekapcsolást követően az első szakasz fehéren a második zölden a harmadik pirosan a negyedik pedig sehogyansem világított.
szedhettem szét az egész miskulanciát amit kb. négyésfél óra alatt tökéletesre szigeteltem.
Kiderült ugyanis, hogy a dicsőséges kínai ipar apró fogaskerekei közé némi homok ékelődött és a keresztelosztók kiosztását gyárilag felcserélték, így minden pont fordítva működött mint ahogyan rá volt írva. A helyzetet némiképp árnyalja, hogy az egész konstrukciót úgy tervezték, hogy nagyjából egyszer lehessen biztonsággal összeszerelni, és akkor vagy úgyhagyod, vagy ha mégegyszer szeretnéd megváltoztatni a felállást, akkor bizony szopni fogsz! Az első akkurátus munkát mégegyszer megismételve valamint a szétbarmolódott csatlakozókat apró forrasztásokkal és ormótlan szigszallagozással megtámogatva végre felkerülhetett a helyére, az ezúttal már működő ledsor.
Hajni legnagyobb örömére a rendszer egy kis távirányító segítségével pikpakk diszkóhajóvá tudja transzformálni az ALBATROS-t hiszen a spektrum összes színét felvonultatni képes fényforrás nem csak színes fény kibocsájtására alkalmas de ezeket magától tudja egymásba átúsztatni vagy éppenséggel stroboszkópszerűen villogtatni.
Ez a tulajdonság kibaszott idegesítő, de karácsonyra pont ideális lesz.
Én valószínűleg csak a fehér fényt fogom használni, meg esetleg a pirosat ha éjszaka mást is akarok látni a fényeken kívül, de Hajni biztosan próbára teszi majd vele az idegeimet egy párszor.

Címke , ,

hűt

Az elmúlt napokban beütő kalima miatt sárga színű hőségriadó van. Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, azon kívül, hogy még naplemente után is 33C°-ot mutat a hőmérő, de attól hogy riadóztatnak és ezt valamilyen színűre festik még nem lesz hűvösebb.
Szóval meleg van, ez egy ideális időpont a kánikulában igen hasznos berendezések tönkremenésére.
Szerencsére nagy baj nem történt csupán leszakadt a hűtő ajtaja, illetve a kis acélpöcök ami az ajtót hivatott a helyén tartani, az eltörött valahogy.
Nem egy komoly kihívás, lukat fúrok, csavarbele, problem solved… Gondoltam én.
Az élet lépten nyomon szeret megerősíteni azon felvetésem helyességében, miszerint: Az egyszerűnek tűnő dolgok valójában bonyolultak, a kicsit komplikáltabbnak látszók kibaszott bonyolultak a nehéznek igérkezők megoldhatósági valószínűtlensége pedig, jobbára a végtelenhez konvergál.
Kiderült, hogy ahhoz, hogy a tönkrement alkatrészhez hozzáférjek le kell szedni a burkolatot, a burkolat eltávolítása után rájöttem, hogy a gáztűzhely útban van a további csavarok meglazításában… (Gáz kiköt, lecsavaroz kiemel félretesz)
A hely-mivel egy hajón vagyunk- a félretett gáztűzhellyel szinte a nullára redukálódik.
Most jön a meglepetés, további műanyagburkolat áll a keresett fémdarab útjában.
A WAECO  direkt alacsonyfeszültségű mobil berendezéseket gyárt, leginkább hajók és lakóautók számára. Valamiért az ilyen célra készített termékek, az én fejemben, az okos design, a kis méret, a praktikusság, könnyű javíthatóság képét idézik meg. Úgy tűnik a cégnél nem feltétlenül ezek voltak a tervezés vezérmotívumai.
A fejlesztők annak ellenére, hogy masináikat hajókra tervezik -ahol ugye mindenképpen lehet számolni a magas páratartalommal, esetlegesen avval is, hogy a cucc közvetlen kontaktusba kerülhet vízzel, sőt akár sós vízzel is- a burkolat burkolatának fedésére szolgáló műanyag basz rögzítőelemeinek, teljesen extrém menetemelkedésű, torx fejű, azonban egyáltalán nem rozsdamentes csavarokat álmodtak.
A kütyü tényleg atombiztosra van építve, ez az ajtótartó stift erősségén ugyan nem látszik de magmutatkozik a felhasznált csavarok menyiségében.
Tehát van kismillió, nagyjából feleslegesen elhelyezett, cserébe rommákorrodált csavar, aminek alig pár százaléka oldható a hozzá passzoló szerszámmal.
Anyaguk rigidségéből azért annyit megőriztek,  hogy a torxbitet sikerüljön kicsömpíteni.
Ilyenkor jön ugye a jó öreg, megbízható hidegvágó és a bennragadt csavarok lefejezése.
Amikor egy élezett vasdarabot és egy Mjølnir méretű kalapácsot fogok a gondosan tervezett, modern ipar által konstruált, precíz készségekre, mindig elgondolkozom kicsit a technikai fejlődés hiábavalságán vagy legalábbis erősen elhibázott voltán.
Némi hangos barbárkodást követően, lekerült az utolsó fedés is és pár, ugyancsak mozdíthatatlan csavaron kívül már semmi nem állt a javítandó alakatrész útjába.
Ennek a sufnituning megjavítása egész egyszerűnek ígérkezett és csodával határos módon annak is bizonyult, csak egy darab rozsdamentes csavar kellett hozzá a közeli ferreteriából, meg egy nap várakozás, mivel a megvásárolt, majd a táskában felejtett rögzítőelem csak később tért vissza Hajnival együtt a melóból.
Tehát az ajtótartó pöcök remekül meghekkelve, már csak össze kell rakni az egészet.
Igenám, csakhogy a rozsdamarta csavarkák teste, ha fejetlenül is, de benne terpeszkedik a hűtő ilyen célra kialakított lukacskáiban. Eltávolításukra csak úgy van lehetőség, hogy egy fúróval szépen kidarálom őket a helyükről. Ez a művelet meglehetősen nehéznek bizonyult, néhol csak sréhen volt lehetséges mivel a fúró tokmánya nem fért be mindenhol, ahol dolgoznia kellett volna.
A nehezen eltávolított csavarvégekkel együtt sajnos a vázban lévő sűrű menetek is elvesztek, és mivel  belülről nem lehet a cucchoz hozzáférni, így más választás nem lévén az összerakáshoz oldhatatlan kötéseket kellett alakalmaznom.
Csak reménykedhetek abban, hogy soha többé, vagy legalábbis a közeljövőben nem kell szétberhelni ezt az izét, ugyanis a csavarok helyére (persze nem az összes helyére ugyanis a 75%-uk totál fölösleges nehezék volt csupán) popszegecsek kerültek.
Bárcsak az életben minden ilyen egyszerűen menne…

Címke , , ,

Motorfény és kalózfüggöny

Négy árbocmászás, pár óra lábzsibbadvalógás, kevés vér, némi agyidegfasz, behúzószakadás, csomó fejtörés, csipetnyi sufnituning, egy vezetékújravásárlás, és már fent is van a motorfény és a deckvilágítás a helyén. Reggel, szélcsendben, amikor nagy hévvel nekiláttunk, még egy kicsikét egyszerűbbnek tűnt ez az egész hacacáré, aztán végül ráment az egész napunk, de legalább kiderült, hogy nagyjából semmi sem lehetetlen.
DSCN0068
Mindeközben, Hajni egy remek Jolly Roger-es árnyékolót rittyentett, amit az ablakra helyezve, kicsit továbbra nyúlhatnak a reggeli fetrengések. A nap ugyanis fél nyolc körül már telibe belesüt az arcunkba, percek alatt szaunává transzformálva a kis kajütünket.
DSCN0087

Címke , , , , ,

Time travel time

Na mi az ami kifürkészhetetlenebb a kaporszakállú kacskaringós útjainál?
Hát a Corn islandi hajóközlekedés.
A nagy elánnal megszervezett és várt útrakelést persze eléggé Nicaraguaiul csináljuk, de nem is nagyon tehetünk másként.
A szombat délutáni hajó, ami a kontinensre tart, persze csak vasárnap este indul, amivel persze nem is lenne olyan nagy baj, ha a jobbára egybehangzó információk dacára nem ment volna el nélkülünk vasárnap reggel.
Azt én értem, hogy a hosszas ki-be rakodás és a jellegzetes karibi nemtörődömség miatt, nem lehet egy indulást percre/órára pontosan meghatározni, de azért a beígérthez képesti egy-másfél napos differencia még az én értékítéletem szerint (ami nem a svájci óraművek ellentmondást nem tűrő precizitásához igazodik) is meglehetősen szabadosnak tűnik.

Szerencsére, ha nem is ennyire nagy eltolódással de azért kalkuláltunk a helyi kiszámíthatatlansági faktorral, így ugyan még nem tudjuk mikor jutunk el a fővárosba, de előreláthatólag még mindig van némi esélyünk a Miamiba tartó repülő elérésére.
A megbízhatóság és a fejlett információátadás okán persze Nicaragua csendes óceáni partvidékének a meglátogatása automatikusan kihúzódott a listánkról…

Az a legpocsékabb az egészben, hogy itt ülünk mint a hülyék, az átadásra szépen kitakarított szállásunkon,az ingóságaink egésze, több órás újrapakolási procedúra nélkül, tulajdonképpen mozdíthatatlanul feszül a repedésig töltött hátizsákjainkban, (amibe olyan kompressziós tényezőkkel sikerült csak belesűríteni a cuccainkat, amivel csak a közepes méretű fekete lyukak eseményhorizontján tapasztalható gravitáció lenne képes felvenni a versenyt) Üres a hűtőnk, mindenkitől elbúcsúztunk, és továbbra sincs fogalmunk arról mikor tudjuk elhagyni a szigetet. Talán késő délután valaki azt mondja majd a kikötőben, hogy este, vagy reggel, vagy valamikor ideér vagy elindul innen valamilyen hajó, vagy nem…

Ott van még persze a lehetőség, hogy repülővel hagyjuk el a szigetet, kedden, de ezt az opciót csak végső menedékként vehetjük igénybe, ha semmi más lehetőség nem kínálkozik az Amerikába tartó gép elérésére, hiszen ez a megoldás olyan drasztikus mértékben redukálná az öreg kontinensre érkezésig és az ottani első fizetésig, élésre félretett kis vagyonunkat, hogy még a helyi korlátozott mértékű táplálkozási formánk “büdzséjénél” is rövidebbre kellene venni a nadrágszíj kerületét…

Szóval majdcsak lesz valahogy… Mindenesetre tényleg várom már európát ahol az időmérés egységei nem hozzávetőleges napszakokban vannak kifejezve. (Ezen tapasztalatok után a kanári szigetek bizonytalan buszmenetrendje a céziumos atomórák pontosságát megszégyenítő dolognak tűnik majd.)

Címke , , , ,
Reklámok