csoda címkéhez tartozó bejegyzések

Szürke torpedók

Újra egy vendéggel mentünk ma ki merülni, ez ugyan nem valami nagy “biznic” a cégnek, cserébe nagyon kényelmes és remek, szinte fundive-okat tudunk ilyenkor nyomni.
Ez persze ránk is fér, ugyanis a külső, azaz a sziget déli csücskénél lévő, távolabbi divespotokat még nem ismerjük annyira, szóval a happy merülgetés közepette még tanuljuk is a site-ok elhelyezkedését.
Miközben caplattunk ki a “barracuda” nevű kisebb hajóhoz (ez egy kb. hat búvár befogadóképességű kis bárka, egy darab, negyven lovas kétütemű külmotorral) ami ezúttal nagyjából 500 méternyi járóföldre ringatózott a parttól, mivel éppen lefelé csordogált az apály. A kapitány foghegyről odavetette, hogy van egy kis probléma “Pembával”. (Ez a szigetcsoportunk kisebb tagjának a neve, nomeg a nagyobb hajónké is, amivel már kicsit több békaembert tudunk a merülőhelyekre szállítani és két tekintélyes méretű, százharminc pacis Honda dübörög a hátuljában, már persze ha dübörög mert ezekkel a mocikkal folyton van valami gebasz, annak ellenére, hogy a sziget állítólag legmegbízhatóbb hajómotorszerelője – vagyis a kettőből az egyik – szokta viszonylag sűrűn bütykörészni.)
Kérdezem, hogy miben is áll az a “small problem”, mondja, hogy hát kilyukadt az alja, biztos nekiverődött annak a horgonynak, mutat rá a hegyes vasdarabra, ami épp ott mered ki mellette a homokból…
Megvizslatom kicsit jobban, bokáig áll benne a víz, persze csak azért bokáig, mert az apály miatt nem tud mélyebbre süllyedni.
Hajótörésben résztvett vitorlástulajdonosként eltűnődtem azon, milyen lehet amikor nem “kis” probléma van a hajóval, de látszólag tényleg nem nagyon aggódták túl a dolgot és kiderült, hogy ha visszatér alá a víz, akkor kivontatják a partra megjavítani és HAKUNAMATATA.  Jelentettem a főnöknek a szitut, aki viszonylag nyugodtan fogadta a hírt, ebből arra következtettem, hogy az efféle incidens mindennapos lehet errefelé, ezért eldöntöttem én sem parázok rá nagyon, így nyugodtan folytattuk a berámolást a csónakba.
Egészen kellemes körülmények fogadtak, még a markáns zátonnyal övezett zajosabb déli oldalon is és hamarosan egy ötfős, vidám delfincsapat fel felbukkanó hátúszóira lettünk figyelmesek. Illetve először Haji, a kapitányunk látta meg őket, akinek hihetetlen érzéke lehet az ilyesmihez, ugyanis én hiába meresztgettem a szemeimet, még jó öt perc csapatásra volt szükség abba az irányba amerre mutogatott, és nekem csak akkor sikerült megpillantanom őket.
A kis társaságból ketten indiai púposdelfin-ek (Sousa plumbea) voltak, a többiek pedig palackorrúak  (Tursiops truncatus).
Gyorsan magunkra kaptuk az uszonyt és a maszkot, hogy el ne szalasszuk a kínálkozó lehetőséget és csobbantunk egyet a vigyori szürke tengeri emlősökkel.
Sajnos nem sokáig élvezhettük a társaságukat, hiszen nem csupán villámgyorsan úsznak de pillanatok alatt képesek olyan mélységbe merülni ahová ember már nem követheti őket…  de még ez a rövid kis találkozás is elegendő volt ahhoz, hogy jól induljon a nap.
A púposhátúak nem szeretik annyira az emberek közelségét ők el is viharzottak a hajótól. A víz alá pillantva azonban kiderült, hogy a háromfősnek tűnő társaság nagyobb létszámú, ugyanis a felnőtt egyedek fel felbukkanó úszói mellett kicsinyek is rejtőztek.
A palackorrúak még annak ellenére is kíváncsiak voltak ránk, hogy a borjaikkal együtt úszkáltak, ami egyfelől furcsa kicsit, mert a velük foglalkozó irodalom tanulsága szerint ilyenkor nem túl barátságosak, másrészről pedig csodálatos élmény természetes élőhelyükön szemrevételezni, milyen gyengéden védelmezik a felnövekvő generációt.

A gyors pancsolás után merültünk egy remeket a “Mnazi moja” (Egy pálma) nevű vízalatti fal mentén, ami nemes egyszerűséggel azért kapta ezt a nevet, mert a parti bozótosban közelstávol nem látni semmiféle igazodási pontot, csak ezt az egyetlen magányosan növő pálmát, és a zátony pont evvel van szemben. (megint tanultam valamit szuhaéliül, és ezentúl már biztosan csak pálmáknak fogom becézni a nácikokat…)

Reklámok
Címke , , ,

Cascada

Immár az ideérkezésünk óta eltelt hetedik év taposásához láttunk neki Kanárián, ebből ugyan volt egy év máshol, de bátran mondhatom, hogy aránylag sokat láttunk már a szigetből.
Ennek ellenére szinte mindig tud óriási meglepetésekkel szolgálni.
Például most, amikor rátaláltunk egy nem annyira szem előtt lévő, azonban egy fantasztikus vízeséskomplexumhoz vezető turistaútra.
Egészen paradicsomi hely annak ellenére, hogy most nem volt benne túlzottan sok víz és a kalima porfüggönye miatt a távolabbi hegyek és az óceán belevesztek az Afrikából érkező homok sfumatojába.
A sziklák által övezett kis tavacskák egymásba csörgedező láncolata annyira lenyűgözött, hogy másoknak is meg kellett mutatnunk ezt a csodát, így másodszor is nekivágtunk a hegymászásnak. Most még kevesebb víz volt a rendszerben, azonban ezúttal nem mulasztottam el a  felmászást a hatalmas sziklafalig ahonnan a forrás ered, és így még öt kis medencét sikerült felfedezni. Ezek közül három olyan mély, hogy ugrálni is lehet bele, egészen magasról.
A kalima elvonulása utánra ígérnek egy kis esőt, ami talán az utolsó alkalom lesz egész jövő télig, hogy teljes pompájában, vízzel telítve, csobogósan szemlélhessük meg újra ezt a természeti gyöngyszemet.

DSCN6084DSCN6069DCIM100GOPRODCIM100GOPRODCIM100GOPRO

Címke , ,

heuréka

Ma este megtaláltuk az olaszok által üzemeltetett helyet. Tádááá! Van nekik igazi  kávéfőzőjük, és főznek is vele igazi nem instant kávét! Soha nem gondoltam volna, hogy valaha még ekkora csodálattal fogok tekinteni a világ egyik legprimitívebb berendezésére, egy egyszerű, sorozat gyártott, alumínium, kotyogós kávéfőzőre. Az ember az élete folyamán sokszor kényszerül átértékelni dolgokat. Oda fogok szokni az olaszokhoz…

Címke , , ,
Reklámok