farontás címkéhez tartozó bejegyzések

INVÁZIÓ

Nem vagyok nagy ismerője a farontóbogaraknak, de eddig is gyanús volt, hogy az ágydeszeka és a tetőgerendák, valamint minden egyéb, a kecóban található, fából készült dolog belsejéből hallható, gigantikus harapások nyomán keletkező, harsány krasnyogás, nem igazán egyeztethető össze a kis kopogóbogár percegő neszezésével.
(Egyébként “Ő” vagyis a faszú (Anobium punctatum) nem is igazán eszik feldolgozott vagy “halott” fát.)
A bemeneti nyílások és a kifejlett bogarak, kijutásakor keletkező, odúszerű lukak, amúgy is nagyobbnak látszanak, mint, hogy a kis kopogókat vagy egyéb kistermetű álszúféléket hibáztathassunk értük…

Mikor a zajos rágcsálásnak egyszer csak végeszakadt, igazából csak az éjszakai furcsa nyugalom tűnt fel először, és nem is nagyon tudtam mire vélni, valami hiányzott, ami megtöri a ventillátorok monoton morajlását…
Nemrég ugyanis eljött a gesztben lakomázó lárvák fejlődési szakaszának, soronkövetkező része, az élővilág legnagyobb transformereinek második metamorfózisa, az “ízeltlábúmágia” legmeghökkentőbb stádiuma, vagyis a viszonylagos csendért okolható bábállapot.
Erre persze csak akkor ébredtem rá, mikor az imágók elkezdték sorra elhagyni a hálószobaberendezésünk bölcsödeként használt gerendáit és kiderült, hogy kiknek a “fiatalkori” változatai is felelősek valójában a harsány ropogtatásért.
Az első két termetes bogár jelenlétét a hálószoba szúnyoghálóbaldachinján, még egyáltalán nem kötöttem össze a fekhelyünk faelemeiben randalírozó láthatatlan teremtményekkel…
De aztán, mikor egy hét leforgása alatt, már a tizennyolcadik, szép, nagy cincért kényszerültem kirakni a helyiségből, és nyomukban takaros kis fűrészporkupacok tarkították az ágymatracot, akkorra már nyilvánvalóvá vált a kapcsolat, a bútorok mélyéről érkező neszek és a kecses, hosszúantennájú kitinpáncélos lakótársak között.
Ezt a sorozatos kikeléshullámot előzte meg a nagyjából két hétre tehető csendesebb harapdálásmentes intervallum.
(A bebábozódott kis lények ugyanis eléggé el vannak foglalva a szervezetük teljes átformálásával, ezért erre az időszakra mellőzik a táplálkozást, persze nem is nagyon lenne mivel folytatni a nagy zabálást, hiszen a hisztolízisnek köszönhetően, larvális szerveik jelentős része szépen elfolyósodik, hogy aztán valami teljesen másféle kinézetű dolognak adja át a helyét.)
Egyszer épp szemtanúja is voltam, amint előkászálódik egy kis fickó, a lépcső fakorlátjának egyik merevítőjéből.
A helyszín tanúsága szerint többedmagával érhetett a fejlődés ezen stádiumához, és a kollégák már elhagyták a “bölcsőt”, hiszen az eleddig csak apró, alig látható lukakkal tarkított korlátbaba, úgy nézett ki, mint, amire közvetlen közelről lőttek rá egy sörétes puskával, és a körülötte heverő pormennyiség is a fűrésztelepek forgácsológépei mellett feltornyosuló hulladékhalmokat idézte.
Igazából a nagy rumli hívta fel a figyelmemet a dologra, és amikor megláttam a szitává luggatott fadarab egyik réséből ütemesen kipergő “fűrészport” már gyanús volt, hogy mi fog következni.
Rohantam is, hogy mozgóképen örökítsem meg a “születést”, de pont le volt merülve a fényképezőgépem…
A bogár először kitologatja a járatokból a lárvakorából felhalmozódott ürülékét, (ami először egyszerű fareszeléknek tetszik, de nagyító alatt vizsgálva feltűnik a cellulózmaradványok szabályos gömb alakja) ami szükségesnek is tűnik a szabadba jutáshoz, hiszen ebből a melléktermékből irdatlan menyiséget sűrítenek be, a fába rágott alagúthálózat kacskaringóiba. Aztán rükvercben, azaz potrohhal előre, megjelenik maga az imágó és szépen lassan kipumpálja magát az üregből.
A viszonylag nagynak tűnő “kimeneti nyílások” mégis valahogy indokolatlanul szűknek tűnnek a kifejlett bogárhoz képest.
Marha érdekes, hogy a felnőtt cincérek felépítése, főleg a testhosszukat is meghaladó csápok mérete, valahogy egyáltalán nincs összhangban a fejlődésük színterének körülményeivel.
Valahogy persze mégiscsak megoldják.
Sajnos nem értek hozzájuk nagyon, így, a Cerambycidae család azonosításán túl nem jutottam túl messzire, a faj pontos meghatározása meghaladja a képességeimet, ebben mondjuk nem segít túl sokat, hogy több mint 35000 fajuk ismert és a nagyrészük itt a trópusokon él, szóval a variációk száma igen magas.
Általában csak akkor leltem rájuk amikor, aludni tértünk volna, így az esti fényviszonyok miatt, amolyan művészfotónak inkább beillő képek készültek róluk, amik belátom azonosításra nem a legideálisabbak…
Ha esetleg akad valaki, aki mélyebben jártas az entomológia tudományában és még az ilyen hevenyészett világítású képek alapján is felismerni véli, kik azok pontosan, akik rendre szétbarmolják a berendezésünket, annak szívesen fogadom a megfejtését…

Reklámok
Címke
Reklámok