kaméleon címkéhez tartozó bejegyzések

színejátszó szemforgatók

Mielőtt idejöttünk is bogár volt a fülemben, hogy itt élnek igazi kaméleonok, ráadásul csak úgy vadon. Hat hónapja lesem mindenho,l hátha ráakadok egyre, de semmi, egyébként is esélytelen, egy pont a rejtőzködésben legerősebb élőlényt a szavanna bokros füves sűrűjében előtalálni. Egy alkalommal már láttunk egy példányt átbotorkálni az úton, de mire visszafordultunk a kocsival, és kipattantunk belőle, már épp lecsámpázott az aszfaltról a fűbe, és hiába tette mindezt az orrunk előtt, a szemünk láttára vált köddé, nyelte el a föld, satöbbi. Tíz percig meresztgettük mindketten a szemünket azon a területen, ahol elhagyta a szürke útpadkát, de totál eredménytelenül, hihetetlen sebességgel olvadt bele a környezetébe. Utána hetekig ezzel idegesítettük magunkat, hogy, hogy a fenébe tudott így átverni minket, itt volt a soha vissza nem térő alkalom, hogy egy kis párcentis hüllőcske lemászik a bokrokról a földre, amit egyébként szuper ritkán csinál, lassú, imbolygó kétszerháromszor megfontolt léptű, hullámzó higanymozgásával átjut az úton anélkül, hogy elgázolnák, mi tök véletlenül észrevesszük és szinte a kezeink közül veszik nyoma a kis pörgefarkú cukiságnak…
Azóta mindig dülledt szemekkel fixíroztam az utat, hogy hátha, esetleg mégegyszer ilyen szerencsénk lesz, de nem.
Végső elkeseredésemben már fejpénzt ajánlottam Khamisnak, (a srácnak aki a bázison segít nekünk palackot tölteni) ha valahonnan élő kaméleont szerez nekem, két egész napi fizetését kapja jutalmu,l de abból sem lett semmi.
Már épp kezdtem feladni a reményt, hogy valaha megfigyelhetek egy ilyen kis csodalényt, amikor ma reggel újra észrevettünk egyet az út közepén. Hajni majdnem elgázolta szegényt, épp időben értünk vissza hozzá, mert egy nagy fekete egyiptomi varjú kiszúrta az esetlen kis teremtés pulzáló csámpázását és már épp lehuppant mellé a földre, valószínű ha nem rohanok oda, akkor pár másodperc múlva már madáruzsonna lett volna belőle. A szép új céges sapkámmal leborítottam és gyorsan összeszedtem a kis fickót, mire visszaértem a kocsiig már fel is vette a fejfedőm sötétkék árnyalatát. Mivel épp merülni mentünk és a vendégeket szállító sofőr a hüllőfogás közben megelőzött minket, nem sok időnk volt gondolkodni, hogy mi legyen vele délutánig, amíg a búvárokat letudjuk. gyorsan kiürítettem az egyik hajó sztámára fenntartott kis hűtőládát, ami szerencsére csak a gyümölcsök tárolódobozaként szolgált, de a jégakkuk nem voltak benne, letörtem pár ágat hogy ne kelljen fehérré sápadnia és a meló véégeztéig ebben szállásoltuk el őkelmét. A merülések végeztével, siettünk a búvárokat mielőbb hazazavarni és már robogtunk is haza, hogy végre valahára elbámészkodhassunk az apróság csetlés botlásán. A véletlenek sokszor teljesen furcsán halmozódnak az ember életében…
ami több mint száznyolcvan nap alatt nem jött össze bármennyire is hajtottuk, az erre a napra összesűrűsödött és a hazafelé úton sikerült begyűjtenünk egy másik kis kaméleont is…
Terráriumunk nem lévén (Ha lenne sem tartanék fogságban egy állatot) a kert növényeire helyezve vizsgálgattuk a kispajtásokat.
Eddigi elképzeléseimmel ellentétben igen nagy mozgásigénnyel rendelkeznek, szép nagy területet mászkáltak be, míg megtalálták a pozíciójukat.


Mivel nappali állatok, és errefelé korán sötétedik elkezdtek alvóhelyet keresni, érdekes módon ezt a növények ágainak majdhogynem legmagasabb és legkiállóbb részén lelték meg.
ilyenkor összegömbölyödnek és feltekercselik a farkukat maguk alá kakaóscsiga formába.

Szupercukik.
Reggel még sikerült egy kicsit figyelgetni őket, éppen akkor ébredeztek, és elkezdtek aktívabbak lenni, de persze mire visszaértünk a melóból addigra nyomuk veszett.

Reklámok
Címke , ,

házizoo

Végre sikerült meglátogatni a szomszédságunkban üzemeltetett kis privát vadasparkot, jó ideje vártam már erre, nem csak azért mert rég volt szabadnapunk, amiken ilyesmit lehet csinálni, hanem mert különböző okokból kifolyólag mindig elhalasztottuk ezt a kiruccanást.
A szegényes állatfelhozatalból, amit egy helyi testvérpár gondoz, amolyan megélhetési szándékkal, leginkább a bush baby-k (Galagoides zanzibaricus), érdekeltek. Ugyanis ennek a lajhármaki alkatú főemlős fajnak a képviselői, rendre ugrabugrálnak az ideiglenes otthonunk telkén található épületek pálmafonat tetőburkolata és az itt növő legyezőpálmák koronája közt, azonban mindezt, az éjszakai életmódjuknak köszönhetően kizárólag kukasötétben művelik, és mire meghallom a tetőn motozást és előkapnám a zseblámpát, “neagyisten” a fényképezőgépet, addigra általában rég messze járnak, vagy csak egy kis sötét sziluettben felvillanó szempárt kaphatok el, ami azonnal el is tűnik a homályban.
bush baby
(A tetőnk egyébként elég nagy forgalmú átjáróház éjszakánként, megfordulnak itt egyéb makifélék, mint például a Madagaszkár meséből ismerhető, lemúrok avagy gyűrűsfarkú katták, denevérek, repülő kutyák, patkányok, madarak, gyíkok, gekkók, és persze rovarok töméntelen menyiségben…)
Sajnos a Makunduchi snake park névre keresztelt állatmenhelyen sem nagyon sikerült őket jól szemügyre venni, hiába volt nappal, ugyanis a szálláshelyükként szolgáló hevenyészett ketrecben növő sűrű növényzet közt kiválóan elrejtőztek, így körülbelül annyit láttam belőlük, amennyit éjszaka szoktam. Viszont csípős szaguk elárulta, hogy ott lehetnek valahol a levelek között.
A másik beígért attrakció, amiért már a szigetre érkezésünk előtt be voltam zsongva az a vadonélő kaméleonlátás volt.
Ők országos nagy kedvenceim, a szeretett mindenféle hüllők közül őket csodálom leginkább.
Állítólag legalább három faj él ezen a vidéken, köztük az egyik legnagyobbra növő (Trioceros melleri) is.
Hiába tenyésznek azonban népes számban a sziget bokros-cserjés rengetegeiben, hiszen ezek egyrészt nagyjából áthatolhatatlanok, másrészt, ha csak úgy egyszerűen be is lehetne sétálni ezekre az élőhelyekre, akkor sem valószínű, hogy sikerülne a kis szemforgató hüllőcskéket megtalálni. Figyelembe véve, hogy a kaméleonoknak, a hihetetlen rejtőzködőképességükön kívül nem sok mindenük akad, amivel megkímélhetik magukat a különféle ragadozók általi felfalatástól, ezért bizonyára avatatlan szemnek nem túl egyszerű őket kiszúrni az ágak között.
Szerencsémre ezúttal az állatkert tulajdonosok nyomra vezettek, és megmutatták az apróságot, aki a tengerimalac és nyúltároló verem közepéből sarjadó fácska levelein imbolygott. (Elsőre egyébként mutogatás ide, mutogatás oda, csak a szememet meresztettem, de nem láttam egyebet csak leveleket, mentségemre szolgál, hogy a bemutatottnál némiképp termetesebb élőlényre számítottam, ezért egészen mást kerestem az ágakon..
Ugyanis ezúttal, pont egy kaméleonbébivel hozott össze a sors, így a blog cukiságmétere most sem tud majd alapállásba helyezkedni…

DSCN2336DSCN2338DSCN2344DSCN2352DSCN2353DSCN2355DSCN2360DSCN2365

A csöppség nem rég kelhetett ki a tojásból és alig volt nagyobb, mint amekkora óriáshangyák szeretnek a konyhapadlónkon sasszézni.
Láttunk még háromféle kígyót, köztük a gyönyörű zöld mambát (Dendroaspis angusticeps) Az egyiptomi kobra fekete színváltozatát (Naja haje) és egy meglehetősen nagyra növő pitont akit sajnos nem igazán tudtam azonosítani, cserébe viszont fotózkodtam vele.DSCN2381.JPGVoltak még egyéb állatkák, kedves szárazföldi tekik, mókusok, gyíkok, varánuszok és persze az elmaradhatatlan majmocskák, de ezt a programot a véletlen mikrokaméleon tette egyértelműen teljessé!

Címke , , ,
Reklámok