kínai címkéhez tartozó bejegyzések

CN, avagy dolgok amik nem változnak…

Azt hiszem, a sütőnknek még hosszú-hosszú hónapokig fogok örülni, vagyis minden egyes alkalommal, mikor valami szuper finom tápanyag készül benne.
Márpedig igen sűrűn gyújtjuk be a kiváló készséget, és sorban termeljük a csodás ilyen-olyan rakott, ropogós sajtpáncél alatt bugyborékoló, vagy pirosra sült ételkölteményeket vagy mennyei sütiket.
A sűrűbb és intenzívebb igénybevétel, megkövetelt egy nagyobb méretű tepsit, mint amekkorával rendelkeztünk, így hát elindultam a nagy tepsikereső körtúrára.
A végigkutatott számos háztartási boltban, kizárólag olyan cuccokat lehetett kapni, amit valami ipari kemence paramétereihez igazítottak vagy abban az árfekvésben játszanak, amit mondjuk csak többszörös Bocuse d’Or nyertes séfbajnokok engedhetnek meg maguknak. Így végül kénytelen kelletlen, útba ejtettem a két hatalmas kínai üzlet egyikét, ahol köztudottan mindenféle igény kielégítésére kínálnak gyorsan múló megoldásokat.
Hiába közelítek a negyvenhez, hiába volt számos lesújtó tapasztalatom a távol-keleti megabirodalom dicstelen produktumaival, és úgy néz ki hiába fogadtam meg számtalanszor, hogy ebbe a csőbe többször nem fognak behúzni, a szükség nagy úr és sehol máshol nem leltem, a kívánalmaimnak legalább, a legkritikusabb (férjen be a sütőbe, ne kerüljön egy közepes malibui családiház árának megfelelő euromenyiségbe, ne legyen üvegből, mert az csak mérsékelten kompatibilis a hajósélettel, ne legyen tortaforma vagy valami speciális edény stb.) ponton megfelelő terméket.
A világító zenélő hasznavehetetlenségekkel megrakott plasztikszagú polcok útvesztőjében egyszer csak szembejött a konyharészleg tepsikánaánja, kedvemre válogathattam a különböző falvastagságú, szélességű, mélységű, magasságú, színű, teflonos, inox, öntöttvas, kerámiabevonatos, szilikon, anyámkínja sütőalkalmatosságok között.
A lehetőségek tárháza szinte korlátlannak bizonyult, de hosszas kimerítő böngészés után megleltem az ideális alapterületű, oldalmagasságú, tapadásmentes bevonatú álomtepsit, viszonylag hozzáférhető darabáron. Sokáig próbáltam küzdeni a kudarcokkal teli emlékekkel, egyszerű dolog ez mondogattam magamban, hiszen ez csak egy nagyra nőtt fémtálca, mit lehetne ezen elrontani…
A hastájékról rianásszerűen felcsapó korgás meggyőzött arról, hogy vedd, vagy ne vedd de ne szarakodj itt a kacatosban tovább.
Az éhség kihozta belőlem a pozitív, a bizalmat újra és újra megelőlegező tepsivásárlót, győzött a bordó külsejű 39,7 X 35 cm-es vasdarab.
A sikeres tranzakciót követően boldogan lépdeltem ki a boltból, bár a kínai ipar termékeivel átélt kellemetlen tapasztalatok okán bujkált bennem némi sanda félsz az öröm mellett, hogy ez a szar esetleg már takaréklángon el fog olvadni, esetleg a gagyiteflon bugyborékolva habzik majd le róla, a hőmérséklet változástól színes, toxikus vegyi anyagokkal teli füstfelhőket eregetve felrobban, vagy csak egyszerűen, súlyosan mérgező az egész úgy ahogy van…
A táskámban lapuló összetevők azonban, amiket már jó előre bevásároltam egy emberes adag rakott zöldbabhoz, némiképp feledtetni tudták a baljós gondolataimat.
A hajóra visszatérve az első dolgom az volt, hogy belepróbáljam a sütőbe, hátha az információs felületen feltüntetett paraméterek, esetleg nem az európai ember számára megszokott, hagyományos SI mértékegységekben vannak megadva, hanem integetőmacskakönyökátlóban, vagy szerencsesütijövendölésvalószínűség per rizsfényességben.
Szerencsére evvel nem volt gond, pont beleillett a helyére.
Az öröm azonban nem tartott sokáig, ugyanis a termék bebizonyította, hogy az eddigi tapasztalatokkal ellentétben, nem csupán az első használat ideje alatt, hanem ezt megelőzően is képes tönkremenni, illetve úgy kijönni a gyárból, hogy alapvetően használhatatlan legyen.
Ugyanis nem elégedtek meg avval, hogy az öblös fémedény belsejébe, a zsugorfólia alá becsempésznek egy diszkrét A3-as méretű termékismertetőt, hanem azt, a biztonság kedvéért gondosan bele is ragasztották. Mégpedig a takarékossággal jottányit sem törődve, szépen bekenték a teljes felületet.
A problémát tetézendő, véletlenül sem csirizzel, esetleg enyv alapú vagy ehhez hasonló vízoldékony matériával dolgoztak, hanem valami elpusztíthatatlan szintetikus mázgával, amit a különleges vegyszerengedéllyel nem rendelkező, vagy a tömegpusztító fegyverekre vonatkozó nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó anyagokkal csak mérsékelten felszerelt háztartásokban, szinte a lehetetlennel határos eltávolítani. Az első nekifutást, vagyis egy másfél órás melegvizes áztatást követően kiderült, hogy az egyszerű dihidrogénoxid nem igazán ellenfele a ragacsnak. Ez után következett a 96%-os etanol, dörzsiszivacs kombó, ami ugyancsak nem nagyon vitte előre a projectet, ha csak azt nem nevezhetjük előrelépésnek, hogy a makacsul helytálló ragasztófoltok körül, a szivacsos súrolás következtében fellépő abrazív hatás, erősen meggyengítette a tapadásmentes szürke bevonat és a fémedény közti kohéziót.
Mikor a sorban a következő oldószer a petroléter is kudarcot vallott, és a rozsdamaró sem járt eredménnyel, gondoltam bevetem ellene a nehéztüzérséget a ketonok legkisebb szénatomszámú képviselőjét a tömény acetont, (ami akár az egész hajómat is képes lenne maszattá marni) de az is csak a felületen gyorsan dolgozó szivacsot olvasztotta el eredményesen.
Az utolsó adu a kezemben a motorokba égett ipari olajszennyeződések lepucolására rendszeresített bonyolult vegyület volt, amit még a hajón előfordulható legmakacsabb szennyeződések ellen is csak ritkán, és akkor is csak néha szükséges használni.
Ez utóbbi, az intenzív kaparással együtt végül elkezdte meghozni a kívánt hatást, gondolom mondani sem kell, hogy szinte maradéktalanul távolította el a ragasztó mellett az edényre felvitt teflonréteget is.
Drága kínai barátaim!
És ha épp nincsen nálam ilyen mindentmegbaszó vegyszer, akkor tőletek aztán ehetem a ragasztóssütit, vagy miafasz?
Szóval ez a cucc még a dicsőséges kínai ipart képviselő, silány minőségű, csak tessék-lássék és úgy sem túl sokáig használható termékek közt is hitványsági rekordot döntött, vagyis már az első valódi igénybevételt megelőzően a csomagolás eltávolítása során alkalmatlanná vált a rendeltetésszerű használatra.
Az ilyesmivel olyan mértékben tudják felkúrni az agyamat, hiszen alapvetően a tepsivel talán nem is lett volna gond, de viszonylag egyszerűen sikerült megoldaniuk, hogy mégis legyen…
Vegyetek ti is jó sok kínai dolgot, ha esetleg bosszankodni támad kedvetek.
Aztán meg egyetek rakott zöldbabot jó sok hússal az ugyanis hatékony stresszoldó.
A tepsi első próbaeledele legalább nagyon finom lett, még ha az alja oda is kozmált az egykori teflon helyére,amit a ragasztó magával ragadott.

Reklámok
Címke , , ,

chinosaft

Egyszer régen, valamikor az “úr” 2008. esztendejében, a tikkasztó nyár, egy nem különösebben különleges estéjén, aminek hétköznapisága leginkább abban gyökerezett, hogy szinte pont ugyanazt csináltuk mi hárman ott, a Bertalan Lajos utca 22-szám alatti szuterénben berendezett szobrászműterem dohos félhomályában, mint az azt megelőző uszkve fél év bármelyik napjának végén. Egymással szemben ültünk, a kábeldobból reciklált, étkező-kávézó-munkaasztal körül. Abszurd, sőt talán inkább bizarr természetű feladatunkat, rövid pihenés erejéig félbehagyva szívtuk a bondot vagy a tigrisszofit, haraptuk a füstöt, mintha az egy akciófilm vérben ázó, de vagány főhősének halál előtti lélegzetvétele lenne, midőn a barátja, a szájába biggyeszti az utolsó  meglátodnemleszsemmibaj cigit. Aztán persze enni is kellett ezt-azt. Valamit, ami megfelelő ár érték arányú kalóriaforrásként szolgál, az éjszaka folyamán nyitva tartó egyetlen kisbolt árukínálatából. Ez általában, a meló hátralévő fázisainak elvégzéséhez nélkülözhetetlen ébren maradást szavatoló, pokol márkájú energiaitalból és a jelentős cukortartalommal bíró, “COCO” névre hallgató kókuszízű szintetikus kakaómasszából állt.(Ez utóbbi elnevezés, valamilyen rejtélyes módon megegyezett, a készülő figurák beltartalmának feltöltésére használt egykomponensű poliuretán hab flakonjain található védjeggyel.) Ez akkor épp nem egy ilyen alkalom volt. Ezen az éjszakán, csakúgy mint sok másikon a “smack” gyűjtőnéven emlegetett, instant, kínai, tésztás leves egy lényegesen olcsóbb változatából főztünk össze párat.(egy pohár zsíros tejföllel, hogy azért valami majdnem természetes anyag is jusson az emésztőrendszerünkbe) Ha jól emlékszem, ezt a terméket vifon-nak becézték és pontosan 87 magyar forintot kértek el egy adagért,(a csillagászati árakkal dolgozó éjjelnappaliban.) – akkor még nem az ötforint volt a legkisebb egység a törvényes magyar fizetőeszközök közül – Talán három vagy négy csomag ilyen cucc rotyoghatott a kis villanyrezsóra dobott fazékban, amikor a félig főtt műanyaggőz és a hosszan tartó nélkülözés lúgként maró elegye, egy olyan fogadalomba extrudálta az indulataimat, miszerint “ebben a büdös kurva életben, soha, de soha többé nem fogok ilyen mocskos hulladékot zabálni, juszt is éhendöglök inkább mint, hogy ezt a rosszízű, hitvány, mesterséges szart egyem !” (Ez a fogadkozás, az akkori körülményeink fényében kicsit komolyan vehetőbbnek tűnt, mint az átlag másnapos reggelek “sohatöbbénemiszom” jellegű lózungjai) Azóta eltelt hat év, és ezek a szavak nem is nagyon jutottak eszembe, hiszen békésen éltem a többé kevésbé boldog, kínaileves mentes kis életemet. Egészen mostanáig. Előfordulhat, hogy az emulgeáló, savanyúságot szabályzó, térfogatnövelő, csomósodás gátló vagy egyéb e-fűszerek szintje csökkent a szervezetemben a meghatározott kritikus értékek alá, esetleg a lappangó nátrium-ciklamát addikcióm első felszínre tört szimptómái, vagy talán idáig is elért a keleti nyitás langymeleg fuvallata, de valahogy a napokban mégiscsak megkívántam újra. kinailé Persze amennyiben az ember ezt az egész matériát, amolyan kőleves szerűen alkalmazza, és a hozzáadott ínycsiklandó zöldségek és húsárú mennyisége eléri, illetve meghaladja a csomagban található instantnudli tömegét/térfogatát, még akár ételszerű dolog is kerekedhet belőle…

leveses

kínailé2

Címke , , , , , , ,
Reklámok