másnap címkéhez tartozó bejegyzések

MMxx

A másnaposság gőzkalapácsa markáns ütésekkel traktálja, az agytörzsem védtelen felületét, de bármely furcsán hangozzék is, ez bizony egy örömteli dolognak tekinthető, hisz az érzés jelenléte arra enged következtetni, hogy valahogyan mégiscsak túléltem ezt a szilvesztert.
Kitartó, már-már makacsnak mondható életbenmaradásom révén, jutalom jegyet nyertem egy újabb sziderikus körútra, egy szebb napokat is látott, de azért még mindig egészen impozáns égitest fedélzetén.
Ez utóbbi csillagkerülő túra volt eddig a legpocsékabb, a negyven közül, amelyeken eddig alkalmam volt résztvenni, de mivel a föld kicsivel több, mint tizennégy órája rója, a bolygás soronkövetkező periódusának első szakaszát, így – a keringési sebessége alapján – nagyjából (bő) másfélmillió kilométerrel magunk mögött hagytuk már az elátkozott 2019. számú évet.
Mondhatjuk rá, hogy messze van…
Így délután kettőkor beleébredni az áporodottszagú valóságba, rádöbbenni arra, hogy a nap első szakaszát ülve alvással töltötted a szófa peremén, majd isiászos élőhalottakat megszégyenítő mozgáskordinàciójával vízszintesbe vonaglani, hogy tovább folytathasd az évzáró nehézsörözés megpróbáltatásainak kiheverését, nem feltétlenül tűnik a legjobb ómennek, kiváltképp, ha azt a népi hiedelmet vesszük alapul, miszerint az egész éved olyan lesz, mint annak az első napja.
Szerencsére nem hiszek az efféle ostoba babonaságokban, de ha a teljes kétezerhuszat macskajajjal ötvözött fetrengős zombiságban kellene töltenem, már az is nagyságrendekkel vidámabb elfoglaltságnak érezném, mint a tavalyi év érzelmi rothadásának kilátástalanságát.
Túl sok okom ugyan nincs rá, mégis bízom benne, hogy a MMXX. egy sokkal sokkal barátsàgosabb időintervallum lesz.
Ezt a pozitív hozzáállást kell sujkoljam magamnak, és akkor talán fejben is végleg búcsút inthetek a tizes éveknek, belegyalogolva a reményekkel teli duplahuszas esztendőbe.

Címke , ,

ég a házad ideki

Így, az amúgy is nagyon “hűvös” ősz kellős közepén, megérkezett az év eddigi legdurvább kalimája, ami pompásan egyesíti magában, egy termonukleáris hőerőmű reaktortartályának belső hőmérsékletével is vidáman versenyeztethető időjárási viszonyokat, egy vadászrepülő turbinája által gerjesztett légáramlat üdítő frissességét és egy gyorsan közlekedő homokvihar meghitt hangulatát.

Szabályosan spriccel belőlem az izzadtság, ami a testemre tapadó porral együtt, kis saras patakokat képezve csordogál a terasz majdhogynem izzó járólapjaira.

Ideális körülmények egy közepes erősségű másnaposság kipihegéséhez.

Afrika én így szeretlek!

Árnyékban

árnyék

Napon

napon

Címke , , ,

flashback

Az idő kíméletlenül halad előre, ezt nem csupán a magam mögött hagyott évfordulók menetrendszerű szaporodásán veszem észre, hanem az olyan furcsaságokon, hogy már a kanáriai életünk első szakaszából is köszönnek vissza olyan flashback-ek, amik mintha valahonnan a régmúlt homályából bukkannának elő. Történetesen egy olyan dologról beszélek, ami a mai, kicsit másnapos ébredésem pillanatait fordította értetlen, kísérteties, deja vu paranoiává. Az itt San Juan- névre keresztelt Szent Iván éji napfordulóünnep után, kicsit besörözve támolyogtunk el a cimboránk albérletébe, ami speciel tökéletesen megegyezik avval az ingatlannal, ahol a playa del Ingles-re költözésünk alkalmával, a “nagyvárosi” pályafutásunkat kezdtük. Persze tisztában voltam vele, hol fogunk aludni (még a szoba és annak berendezése is ugyanaz) de amikor reggel kinyitottam a csipáimat és a körülmények arról próbáltak meggyőzni, hogy két és fél évvel ezelőtt van, (ami ugyebár nem nagyon lehet), akkor majdnem rövidzárlatot kapott az agyam. Hirtelen tényleg nem tudtam mit kezdeni a szituációval, de ahogy az elmúlt este emlékei lassan előbújtak a kótyagos tudatból és értelmezni tudtam a történteket, a sokkhatás is elég hamar elmúlt. Mosolyogva konstatáltam, hogy bátran elindulhatok a mellékhelyiségbe, biztosan nem fogom a minimum háromnegyed órán keresztül tartó reggeli zuhanyzását bonyolító Radoslaw Kubanskit az ajtó mögött találni, hogy vörös fejjel járhassak kényszeredett sztepptáncot, viaskodva a külvilág és a húgyhólyagom között fennálló veszélyesen nagy nyomáskülönbséggel.

Persze már abban az időben sem volt túl rossz nekünk, de azért van ami jó, hogy elmúlt…

Címke , , , ,