meló címkéhez tartozó bejegyzések

dolog

Valahogyan a hajón minden dolog sokkalta lassabban történik mint a szárazföldön.
Pedig reggel, marha korán életet vertem magamba – ahhoz képest, hogy a tegnapi las palmasi rohangálós túrámat követően (Ahol is elintéztem a capitanerián, hogy az óceánátkelős rally elvonultával, az újra szabaddá váló kikötőben legyen helye Albatrossnak.)  egész éjszaka festettem a hostelben, emiatt nem sok lehetőségem volt aludni – de még így is csak töredékét sikerült kipipálni a tennivalók sűrű listáján szereplő dolgoknak.
Mondjuk ennek ellenére büszke vagyok magamra, hiszen a körülményekhez képest egész jól teljesítettem.
Először is nekiláttam a mozgó kötélzet kimosásának. Ugyanis, a sós párának és az utóbbi időben a szigeten végigverő homokviharnak és egyéb kalimáknak köszönhetően rendesen megmacskásodtak.
Olyannyira, hogy a traveller madzagjának végén lévő csomók kioldásához be kellett vetnem a “combozót” és ahhoz is egy gumikalapácsot kellett segítségégül hívjak, hogy a durva fémeszköz közreműködésével egyáltalán mozdulásra tudjam bírni, a szahara porától durván összetapadt bogokat.

IMG_20171119_123049
Evvel nagyjából másfél órácska ment el és akkor még csak azt sikerült elérni, hogy a kötelékeket  kiszabadíthassam az áttételes csigasorok öleléséből.
Aztán kiderül, hogy a múltkori wc-s incidens utáni takarítás, majdnem teljesen felemésztette a raktáron lévő édesvíz készleteimet, tehát a kannák utántöltése nélkül nem igazán léphetek előre.
Szóval kisvártatva kidingiztem a kikötőbe. Ilyenkor persze, ahogy lenni szokott, feltámad a szél, mégpedig a rossz irányból, szóval csak a pontonok elérése újabb negyedórába került – ahol, vasárnap lévén természetesen ott rontotta a levegőt a közösség legparasztabb rendőrfattyúja, aki folyton belémköt a vízhordás miatt, pedig az úszómólón rezidens halászok és egyéb motorcsónak tulajdonosok, már több alkalommal megengedték az éltető vízforrás használatát. (Sőt, az egyikük, a múltkor még egy kis konvertert is a kezembe nyomott, amivel meghekkelhetem a víztolvajbiztos csapok csatlakozóit és zavartalanul tölthetem fel a kis kanisztereimet.) Tehát megvártam amíg az akadékoskodó sün kihajózik, hogy utána háborítatlanul pacsálgathathassak, ez persze megint egy félóra pluszidőt vett igénybe. – A hajóra visszatérve, 75 liter friss, sómentes dihidrogénoxiddal a tarsolyomban, végre nekikezdhettem a kötélöblögetésnek. Az egész újonnan hozott löttyöt maradéktalanul el is használtam a művelethez, mivel az afrikai por elég makacs szennyeződésnek bizonyult. Még az ötödik öblítővíz is úgy nézett ki, mint a Gangesz egy kiadós áradás után. Tulajdonképpen eleinte egy jó vödör sárban próbáltam tisztává varázsolni a koszlott spárgáimat.IMG_20171119_131444

A kilencediknél kezdett kicsit átlátszóvá válni.

IMG_20171119_123138
Ezek után az állókötélzet újrakalibrálása következett.
A kis árbocomat kilenc darab, különálló drótsodronypányva merevíti és tartja a helyén – ilyenkor örülök, hogy egy egyszerű slup riggem van, és nem egy ötárbócos windjammert kell gatyábarázogatnom – ezek feszességének módosításával, egyenként kell elérjem az ideális equilibriumot. Méghozzá igen körültekintően, ugyanis a spanifereken eszközölt egy-egy negyedfordulat, drasztikusan befolyásolja az árboc szögét, és ennek köszönhetően, értelemszerűen a vitorlák lehetséges szélkihasználását is. Szóval egyet fordít, majd, mind a másik nyolc feszességét bemér, aztán a többit is módosít ehhez képest, és így tovább, szépen lassan, amíg meg nem születik az optimális beállítás.
A szimmetrikus állapot elérése meglehetősen nehéz folyamat, ugyanis a vízmérték libellája teljesen haszontalan egy folyamatosan ringatózó hajón. A navigációs készletből kölcsönvett derékszögű vonalzóm mérete, pedig igencsak elenyésző egy tízméteres magasságú oszlop precíz beméréséhez, így csupán a kifinomult szemmértékem volt az egyetlen igénybe vehető eszköz a feladat megoldásához, meg persze a kölcsönkapott rigg feszességmérő berendezés, ami az árboc függőleges beszerkesztéséhez nem szolgáltat túl sok információt.
Az első, a középső és a hátsó merevítők különböző átmérőjűek, ezért természetesen különféle szerszámok dukálnak a csavargatásukhoz, amiből a megfelelőt persze mindig az előzőnél felejti azt ember. Amiért visszamegy, aztán oda, és megint vissza, szóval egész könnyen lehet maraton mennyiségű távokat lecsámpázni egy alig harminchat négyzetméteres területen.
Mire végeztem, addigra a nap már a horizont közelébe ért, így fel kellett pörögjek, ha egyéb listás dolgok befejezésébe is bele akartam bonyolódni.
Márpedig az idő a nyakamon, tehát az egész nap bömbölő nyugis reggae-t, Bad Religionra meg Rancid-re cseréltem, és újult lendülettel láttam neki a reff kötelek és tartóik karbantartásának.
Itt pár meglazult kötést vadonatúj popszegecsekkel pótoltam, ahol a régi elvásott darabokat, annak rendje és módja szerint, más megoldás nem lévén, ki kellett fúrni a helyükről.
Ehhez persze a hajó különféle zugaiból kellett előbányászni a megfelelő eszközöket, újabb időzabáló logisztikai rémálmot szabadítva magamra.
A korlátozott menyiségben rendelkezésre álló tárolókapacitás okán, minden egyes újabb dolog előkerítéséhez teljesen át kell pakolni ezt-azt, innen oda- onnan ide, majd szerszámos ládákkal, dobozokkal, zacskókkal meg mindenféle okos kis készségekkel egyensúlyozni körbe-körbe a hullámoktól zaklatott decken, ami csak úgy falja az időt.
Már csak vaksötétben jutott eszembe, hogy egész álló nap rohangáltam, hoztam-vittem, szereltem, fúrtam-faragtam-állítottam-mértem, húztam-vontam, és közben nem is ettem semmit.
A fény nélküli periódust eljövetelét – ami véget vetett a hajó szempontjából hasznos tevékenységemnek – ezért, egy már eléggé szükségesnek tűnő és megfelelően kiadós vacsora készítésével ünnepeltem meg.
Remek lecsóshús, rotyogott nemsokára a kis hajóskonyhában, avagy fancy nevén: magyaros szűzérmék, esetleg: solomillo de cerdo con ratatuille francés.IMG_20171119_203930

És egy jó spanyol vörösbor…

IMG_20171119_205406
Mert megérdemlem!

Reklámok
Címke , , , , ,

Ha nincs gond, csinálj magadnak

Na most végre megint van munkám. Egy tetováló stúdió recepciós pultját dobom fel egy kis dizájnnal. Végre európai bérezésért. Talán ez az első meló az életemben amikor nem  megélhetési problémák miatt állok oda egy megrendelő elé és tudom, hogy akkor is elvállalom a dolgot ha az egészet lealkudja az induló ár harmadára és betesz még pár dolgot, amit ezért a pénzért ugye pluszban meg kéne csinálni  – ugyan most a homokszobrok leállása miatt nem élünk túl nagy lábon – de ebben az esetben mégiscsak ő akar valamit tőlem és nem én akarok egy kis kajára pézt szerezni bármi áron, szóval gondoltam bemondom az összeget, aztán ha nem kell-hát nem kell. Mégis kellett. (Ez vagy azt jelenti, hogy jó vagyok, vagy azt, hogy még így is keveset mondtam.)

Szóval tetkóstúdió, persze kellenek a fő attribútumok, de nagyjából szabad kezet kaptam. Ahogy lenni szokott persze megnehezítem a saját helyzetemet, ahelyett, hogy gyorsan felfestenék valami etetős cuccot, nekiálltam a hét négyzetméternyi felületet egy mittudoménhányrétegű óriástencillel kitölteni. Valahogy rajtam maradt ez a metódus, ez egy sokszorosítógrafikai technika, aminek az összes nyűgjét elvileg azért vállalja az emberfia, hogy utána gyorsan sokszor megismételhesse az ábrát viszonylag alacsony  energiamenyiség utólagos hozzáadásával. De ebben az esetben az egész hóbelevanc megy a kukába ahogy elkészült a festés. Nos hát ez van, szeretem a vagdosás egzaktságát, a szeletekben, rétegekben való gondolkodás logikáját és kész. Az ugyancsak egyedi, kis vegyes technikás hangulatrajzokon is elbíbelődök a sniccerrel, pedig azokból sem kellene többet gyártanom egynél (vagy talán egyet sem kéne, hisz az a kutyának sem kell)

Persze azzal még nem is lenne baj, hisz a kis képek stenciljei belül maradnak a bűvös A3-as méret határain és gyönyörűen elférnek a szekrénypolcból átminősített rajztáblám felületén. Nem úgy mint ezek ugye.

Megszokásból úgy gondoltam, hogy nem is lesz itt probléma a mérttel, hiszen csináltam már 10-szer ekkorát is. Az otthoni műterem óriás vágóasztala, jól beállított fények, és merev, íves kartonok éltek a fejemben, azonban, mindezek helyett most a (“szerencsére”dombornyomott raszteres felületű) járólapon fekve, szalaggal összeragasztott 50×65-ös dipákból szeletelek, teljesen elfoglalva az amúgy nagyméretű teraszt. Kivételes érzékem van hozzá, hogy a körülmények mostohaságának figyelmen kívül hagyásán túl, a mintát is úgy tervezzem meg, hogy nehogy megússzam olcsó, egyszerű, egyenes vonalakkal, inkább kis, folyamatosan változó méretű körök felhasználásával érem el a tónuskülönbséget. Jeah. A kemény hülyék újra akcióban, bár most már csak egyedül…

CAM00250

DSCF1487

Címke , , , ,
Reklámok