pimp címkéhez tartozó bejegyzések

Pimp the boat

Sajnálatos módon a magukat szörfözés közben megörökíteni óhajtó turisták a mai napig nem akarnak népes számban megjelenni a szigeten, így a fotós business halódik, mint az a bizonyos hét utas, a potyázó nyolcadik társaságában…
Pénzfialó munka hiányában elegendő időm jut arra, hogy Albatross – az utóbbi nehéz periódus alatt kissé elhanyagolt – ügyes bajos dolgait gatyába rázogassam.
A nappali és éjszakai hőmérséklet masszív különbsége, mint az a természetben megszokható, jelentős páralecsapódással jár. Nincsen ez másképp a hajón sem, de a decken ez maximum a felület kicsit csúszósabbá válásában kimerül, nemúgy a bárka belsejében, ahol a nedvesség és a mesterséges élőhelyeken – a folyamatos takarítás ellenére is – előforduló por násza nyomán, minden nyirkos-nyálkássá válik. Ez kiváló táptalajául szolgál, az emberi szem számára láthatatlan, de mégiscsak a levegőben vitorlázó gombaspórák számára, melyek az eldugott helyeken megtapadva, gusztustalan és igen nehezen eltávolítható penészkolóniáknak adnak életet. A kényszerű “semmittevés” elő napjai ezeknek a ragaszkodó gombapopulációknak a szisztematikus kiirtásával és a fertőtlenítőakcióval egybekötött óriásnagytakarítással teltek.
Később nekiláttam a kormánymű hidraulikájának visszatérő problémájával foglalkozni, majd a kis dingink sokadszori újrafoltozása következett, több kevesebb sikerrel.
Az elektromos rendszerünk új vendége, a kis zümmögő inverter, immár lehetőséget biztosít a 220-volttal működő kis forrasztóberendezés használatára, amivel azt hittem könnyedén korrigálhatom a kínai ledsor gyárilag megbízhatatlan érintkezéseit.
Azonban az eddigi sorozatos rossz tapasztalatok ellenére sem számoltam a távol-keleti ipar különösen alacsony minőségű matériáival, amelyek a hihetetlen teljesítményt felvonultató, 30W-os páka első érintésére, a világításnak, egy, az elektromosság előtti időket idéző formájával örvendeztettek meg, vagyis a hagyományos, oxigénnel való egyesülést kísérő hő és fényjelenség közepette felismerhetetlen formájúra olvadtak össze. A folyamat olyan gyorsan ment végbe, hogy mire a poroltóért nyúltam volna, már el is lobbant a lángja, és csak a bugyborékoló fekete műanyaghulladék jelezte az egykori fényforrás helyét.
Szívesen elbeszélgetnék avval a tűzrendészeti szakemberrel, aki ezt az izét kereskedelmi forgalomba engedte…
Nagyjából evvel a kis kudarccal kezdődött a hajós munkálatokon végigsöprő szerencsétlenségsorozat.
A sundeck igencsak kopott és avétos festékrétegét fáradságos munkával eltávolítottam és az alapozást követően, csodálatos, magasfényű fehér színnel festettem újra.IMG_20171012_135055

IMG_20171012_135035

Ilyen szarul nézett ki előtte

Az uretánfestékek meglehetősen jól teljesítenek a környezeti viszontagságokkal szembeni ellenállás terén, azonban ez a remek tulajdonságuk csupán a teljes térhálósodást követően alakul ki, ami a hőmérséklet és páratartalom függvényében nagyjából 16-24 óra alatt realizálódik. Nos pont ezt a köztes időintervallumot találta meg a karibi szigetvilágot nagyjából a földdel egyenlővé tévő idei hurrikánszezonnak, az észak-kelet Atlanti partvidék számára fenntartott meglepetése. Vagyis a magát egy kiadós trópusi viharból hármas erősségű hurrikánná kigyúró Ophelia. A görög területről származó szép női név eredetileg segítséget jelent, de ezt a jelenlegi történések nem nagyon támasztják alá, persze az is lehet, hogy csak én nem éltem meg olyan nagy segítségként a közreműködését.
“Zephürosznak” hála, a vihar tombolva pörgő magja elkerülte a szigetcsoportunkat és elsüvített Európa északi partjai felé, azonban az általa generált side effect, egy amolyan árnyékbannegyvensokfokos hőhullámmal és egy durva homokvihar képében érkező, eddig még soha nem látott intenzitású kalimával toppant be hozzánk.  A kalimák Sirokkók, és egyéb poros égi tünemények sűrű vendégek errefelé, azt már szinte megszoktam és a közelgő meleg is szerepelt az előrejelzésben, különféle színű hőségriadók formájában, de azért ilyesmiről nem volt szó.
Az ennyire markáns légköri jelenségek, mint a mi drága Opheliánk, olyan atmoszferikus interferenciákat okozhatnak, amelyek összetett mellékhatásait még a nagyon okos meteorológusok sem tudják minden részletre kiterjedően megjósolni, így a 34-42 csomós homokvihar hirtelen, minden előzetes figyelmeztetés nélkül,  csapott le a frissen mázolt Albatrosra.
A kormánymű mechanikus részeit rejtő aknáknak, a munkálatok miatt lecsavarozott nehéz műgyanta fedeleit, mint könnyű papírfecniket, egy az egyben felkapta és az óceánba szórta a heves fuvallat. Szerencsére a meló miatt, az általában a cockpitben kallódó egyéb tárgyak zöme éppen a szalonban volt elraktározva, így azokat legalább nem ragadta magával a légvonat, viszont az előzőleg gondosan, csillogó, hófehérre festett enamelfelületeket, egy szempillantás alatt ocsmány, sárgásbarna, saras hányássá változtatta.

IMG_20171015_161325

Kösz a mocskot, úgyis épp tiszta volt…

Persze ez idő alatt az elbaszott külcsín és a szanaszét repülő dolgok érdekeltek legkevésbé, ugyanis a kellemes délutáni festegetés nyugodt idilljét a másodperc tört része alatt felborító, forró, homokos szélviharban, inkább az foglalkoztatott, hogy a tartalékhorgonyok mielőbbi pánikszerű kihajításával elejét vegyem a hajót fenyegető katasztrófaközeli helyzetnek.
A nagy sebességgel áramló porban a fedetlen testfelület egészén, éles, tűszúrásszerű élményekkel lehetett gazdagodni, a légzés könnyű volt, akár egy teli cementeszsákban és szinte lehetetlen volt nyitva tartani a szemet.
A hajónak, az adott helyzetben a legjobb tudásom szerint kivitelezhető vészfixálása után, krákogva, prüszkölve bemenekültem a kis katamarán belsejébe és a belsőrész teljes elsivatagosodását elkerülendő, sebtiben bezártam az összes kajütablakot. Szellőzés híján a perzselő levegőjű kabinban, nyomott, fullasztó, szaunaszerű hangulat kezdett eluralkodni, miközben az ég teljesen elsötétült. Az uszkve 60 méterre levő part eltűnt a homokfüggöny mögött, a szomszédban horgonyzó hajóknak is csak a halvány sziluettjét lehetett látni. A kötélzeten üvöltő porvihar hangját csupán a hozzám legközelebb parkoló, “Eternity” nevű ketch csúcsrajáratott szélturbinájának, légvédelmi-sziréna szerűvé erősödő sikítása tudta elnyomni.
A dühöngő szélvész ugyan hamar elvonult, de sajnos a fekete kontinens porát nem vitte magával, vagyis az szépen itt maradt velünk, a levegőben, a tüdőmben a hörgőcskék között, és persze a sundeck valaha ragyogó festékrétegeiben.
Így…
IMG_20171013_174858
Végülis megúsztam a dolgot és Albatros sem szenvedett komolyabb szerkezeti károkat, azt leszámítva, hogy úgy néz ki, mint egy bepanírozott marsjáró.
A másnapi rendes horgonyrendező úszkálás alkalmával, még a szél által elsodort fedeleket is megleltem az öbölfenéken. (Az egyik alá már be is költözött egy polip.)
A fedélzetre rakódott komplett homokozót letakarítottam, és az ezt követő, egészen a hajó legeldugottabb részeire is kiterjedő, porsikálással egybekötött mély pakolás során, még egy nagy kanna dízelmotorokhoz való olajat is találtam, amit – dízelmotorom régóta nem lévén – elcserélhettem a szomszéddal, az ő megmaradt fedélzetfestékére, amivel némi csiszolás után felülfedhettem az időjárás által tönkrevágott előző művelet nyomait.
A forróság sem enyhült sokat, így kénytelen voltam hirtelen rögtönzött “csadorban” dolgozni, egyrészt, hogy a szükségesnél több port ne lélegezzek be, másrészt a terebélyes homlokom pórusaiból dőlő verítéközönnel ne pettyezzem össze a korrigálandó felületet.IMG_20171015_190937
Az eredmény viszont magáért beszél!
IMG_20171016_134358IMG_20171016_115641

A baj most már csak az, hogy a hajó többi része, ami eddig, úgy hozzávetőlegesen fehérnek nézett ki, az a hófehérre festett hátsó fertállyal összevetve, nagy jóindulattal is csak koszlott szürkéssárgának mondható…
Mindegy, idővel sor kerül majd azok felújítására is.

 

Reklámok
Címke , , ,

verdák

A szigeten nincs túl sok gépjármű, mint ahogy nagy távolságok sincsenek, a személyautók nagy része taxi, azok is leginkább KIA vagy Chevrolet apróságok, kupék, úgynevezett városi autók város nélkül, persze itt inkább a gazdaságosság mint a parkolás megkönnyítése a cél, valamint gondolom az hogy ezekből egybe felfér vagy 20 darab a kompra. Akad persze közöttük egy két sedan, de olyat csak a tehetősebbek használnak taxizásra. A gazdagok fényes terepjárókat vezetnek, ki tudja miért, hiszen az ő házaik a dzsungeltől távol, mindig a kövesút mellett foglalnak helyet, úgy néz ki az ilyesmi itt is státusszimbólum. Vannak  munkagépek és teherautók sőt még egy busz is, amivel a gyerekeket hordják iskolába és a tanítás után kb. menetrend szerinti járatként megy körbe körbe a szigeten. A legnépszerűbbek mégis a motorkerékpárok és robogók, bringából is akad pár, de szinte mindegyik annyira leharcolt járgány mint a mieink, amiket kölcsön kaptunk.

(Az enyémen szinte mindent kicseréltem már, hogy úgy ahogy használni lehessen. A szlovén srác aki előttem használta, kicserélte benne a középcsapágyat, én a fékeket, a hátsón a külsőt és a belsőt, valamint a láncot mert elszakadt, a váltó csak dísznek van rajta, meg az első szorzóról amúgy is hiányzik a láncvető a hátsót pedig hiába tekergetem, a bovden nem mozdít rajta fikarcnyit sem. Igazából amúgy sincs túlontúl nagy szükség az áttételek változtatgatására ugyanis a sziget legmagasabb kiszögellése 113 méter magas és oda csak kerékpárral járhatatlan gyalogösvény vezet a sűrű dzsumbujon keresztül, ráadásul rém fölösleges oda felmenni, hacsak nem a kilátásban akar gyönyörködni az emberfia.) A sós párás levegő, a sűrű eső és a homok kombinációja, ugyanis szinte mindent rövid úton kinyír ami fémből készült, különösképpen ha mozgó alkatrészeket tartalmaz.)

Egy dologban viszont az összes jármű hasonlít egymásra, illetve a tulajdonosaik hasonlítanak egymásra, mégpedig abban, hogy mindenképp meg akarják különböztetni a tulajdonukban lévő tárgyakat a másik emberek tulajdonától. Szóval nagyon megy az individualizálás, ami persze a dőzsölő fogyasztói társadalmakban dúló drága, eszement pimpelésnek, szerényebb eszközökkel és lényegesen kisebb költségvetésből megvalósított zabigyereke. Bizonyos elemeiben kedves, néhol megmosolyogtató, vagy csak egyszerűen ronda. A legmókásabbak persze a zománcfestékkel elkövetett kézimunkák, a vicces kategóriát erősítik még a furcsa matricák, amiknél általában az a fontos, hogy egyáltalán be lehetett őket szerezni, ezért (leginkább a gyermekkorom konyháiban éktelenkedő, óriás lehel hűtők, kicsit megsárgult, piszkosfehér ajtaján tobzódó banános és egyéb öntapadós minták kaotikus tömegére emlékeztetnek) legkevésbé az üzenet vagy az esztétikum a lényeg, inkább a mennyiség.

A következő szintet, a dicsőséges kínai ipar által a világra szabadított, ízlésficam indikátorok, az olcsón beszerezhető és mindenféle színben és ritmusban villogó, apró LED-ek és ezek füzérei képezik. Eme vizuális merényleteket előszeretettel biggyesztik bármilyen jármű, szinte bármilyen zugába és felületére. Ettől az automobilok komplett gördülő karácsonyi vásárokra hasonlítanak, egyes (amúgy förtelmes, gyerekhangú) motorok a sötét közvilágítás nélküli utakon robogva úgy néznek ki mint a Tron című gagyiscifi fénnyalábokon suhanó, világító kétkerekűi. Bizonyos kis taxikat meg mindig rendőrautónak nézek, mert mindenütt kék és piros ledek villognak rajtuk, persze amikor meglátom, hogy a féktárcsákat is pulzáló zöld fényár veszi körül és az alvázon is felderengenek sejtelmes lila űrhajófények akkor rádöbbenek a tévedésemre.

Egyébként a helyi rendőrség összesen három gépjárművel rendelkezik, egy vadonatújnak tűnő Toyota hilux-al erre vigyáznak is mint a hímes tojásra, úgyhogy jóformán az őrs előtt parkol és csak ünnepnapokon csapatnak vele körbe a szigeten.(ilyenkor az egész állomány a platón feszít) van egy darab szakadt moci, ami slendriánul kékre van festve és nagyon mulatságos képet rajzol a rendőrségről, elsősorban azért mert mindig ketten ülnek rajta, másrészt, egyes tizenéves kislányok különb vasakkal száguldoznak. (jogosítvány, forgalmi engedély, bukósisak, bekapcsolt biztonsági öv és a gépjárművekben az ülések számával megegyező menyiségben utazó emberek szinte teljesen ismeretlenek errefelé)  Ezen kívül van még egy ugyancsak szép kék, vagányul hivatalosra matricázott platós rendőr tuk-tuk vagy valami olyasmi, mindenesetre csupán három kereke van és csörög csattog mint egy öreg féltengelyes cséplőgép.

Címke , , , , , , , , , ,
Reklámok