rája címkéhez tartozó bejegyzések

Rája, rája rengeteg

A pillangó ráják(Gymnura altavela) nagyon szép és érdekes “teremtmények”!

Ez főleg akkor szembetűnő, ha százszámra képviseltetik magukat egyetlen öbölben.

Lépten-nyomon, illetve leginkább úszva, de folyton beléjük botlasz a sekély vízben… néha tényleg lépten és botlasz, hiszen az óceán térdig érő részén is csak úgy illannak el a lábad alól, ráadásul az 1-1.5 méteres példányok.

Így augusztus táján szaporodási célból lepik meg ezt az egyetlen egy kis partszakaszt, valószínűleg ezért olyan idegesek ha az elmélyült homokban rejtőzködésüket megzavarva, simogatással bosszantják őket. Mesterei az álcázásnak, szürkésbarna márványoserezetű alapszínükön lévő apró sötét pettyeik szinte észrevehetetlenné teszik az aljzatban heverve, rejtőszínük hatékonyságát avval tetézik, hogy finoman beássák magukat, a bőrük árnyalatára kísértetiesen hasonlító, halott tengeri állatok mészvázának fehér morzsalékával és sötét vulkanikus törmelékkel vegyes, színes szürke homokba, kizárólag a lüktetve “pislogó” kopoltyúnyílásaik árulják el őket.

Mindössze ennyi látszik belőlük

gyönyörűek és villámgyorsak akár egy űrhajó…

Ahogy a talajról elrugaszkodó ” lepkék” sebesen tovalibbennek, fura formájuk és a hátukról lesodródó homok örvénylése azt az érzetet kelti mintha egy találatot kapott B-2-es bombázó után gomolygó füst pamacsait látnád…

Remélem élvezhetőek a felvételek ,ugyanis ez az első próbaútja a kis gopro-nak az Atlanti-Óceánban

Mivel elég közel fekszenek egymáshoz, sokszor csak egy példány körvonalait látod, csak ha közel úszol derül ki hogy 3-4 fekszik egymásra lógatott szárnyakkal. Egy óvatlan mozdulatra egymást is felzavarják, kisebb vízalatti homokvihart generálva köréd. ilyenkor apróbb forgalmi dugó is kialakulhat, mindenfelől ráják csapkodnak. Ma az egyik, egy az egyben lefejelte a maszkomat, miközben egy lassan tovavitorlázó társát követtem és ő éppen pont szembeúszott velem. Azért egy ilyen karambol persze nem túl veszélyes, hiszen még az ebédlőasztal méretű példányok testének  jelentős hányada is csak maximum 2-3 cm vastag lebernyeg, ami borzasztó izmos ugyan, de puha és furcsán sikamlós-selymes tapintású. Kecsesek és kicsit félelmetesek, bár ez utóbbi tulajdonságukat inkább a méretük és a tökéletességük ébreszti az emberben…

Lenyűgöző ennyi csodálatos lényt, egy helyen, ilyen koncentrációban látni.

Gyertek jövőre is rájáék!!!

Címke , , , ,

bigfish

Kezdetben nem nagyon kedveltem ezt a kis, a kikötő hullámtörő fala miatt mesterségesen nyugodt, fekete homokos öblöt, a kicsit felkavarodott sekély vizével és a hozzá járó szemetelős “csácsóhaddal”. Mióta nem nagyon köt kötelesség vagy annak közelsége más partokhoz és a hullámok is elhagyták a délvidéket, egyre többet járok le ide vadászni, úszni, vagy csak úgy leöblíteni magamról a forróság miatt rámkövesedő verejték sópáncélját, napról napra jobban tetszik. A maszkot soha nem felejtem otthon és ha nem kavarják fel a vizet az áramlatok, csodaszépen látható milyen változatos élővilág lapul a víz alatt. Az idők során kiismertem az egész területet, minden kis zátonyt, sziklát, a bóják betonkoloncait, az elsüllyedt vitorlások tetemeit, kövek alatti zugokat. Tudom merre laknak a polipok, hol tanyáznak a nagyobb halak, stb. A minapi kis hőségriadó miatti mártózás során találkoztam a legnagyobb élőlénnyel, amit az eddig óceán felszíne alatt töltött idő alatt látnom sikerült. Egy rájával, ami nagyobb volt nálam. Véletlenül vettem csak észre, hisz teljesen be volt ásva az aljzatba, ugyan a körvonalai látszottak, de egyszerűen nem számítottam ilyen méretű lényre a közelemben. Szerencsére csak 3- 3,5 m-es mélységben feküdt, így egy levegővel(mondjuk többet nem is tudok venni) is sokáig  nézegethettem és ő is egész kíváncsinak bizonyult. Világoskék szeme van, U-alakú pupillákkal!

Hagyta, hogy megsimogassam a búráját és egy helyben lebegett, lerázva magáról az álcázó homoktakarót, majd pár perc múltán lassan fodrozva a szárnyait elindult az öböl kijárata felé. Követtem, csodálatosan néz ki ahogy a fenék szintkülönbségei közt vitorlázik, anatómiája és mozgása teljesen idegen a felszínen tapasztalható állatok struktúrájától, így olyan mintha egy fura sci-fi-t néznél. Nagyon vicces módon alkalmazkodott az úszási sebességemhez, ha lassítottam ő is visszavett a tempóból, ha belehúztam ő is gyorsított… kurvajó, szinkronúszás egy hatalmas tövises rájával! Egy idő után már nem nagyon tudtam lépést tartani vele, mivel a mélység fokozódott ráadásul, kikötő torkolata felé vette az irányt, ahova kontraindikált bója nélkül beúszkálni, mivel a hajómotorok propellerei könnyűszerrel ledarálhatják a felelőtlen snorkelezők selymes kis koponyáját.

Ugyan nem volt nálam víz alatt is használható fényképezőgép (mivel nincs is olyanunk) de az interneten találtam egy képet, ami nagyon hasonlít az öbölben talált szárnyas cimborára…Image

Címke ,