rája címkéhez tartozó bejegyzések

Goodtrip

Na, az életnek azért sikerült egy villámgyors kompenzációt nyomnia a roszemlékű múltkori túrára.
Ugyanis egy nap eltéréssel visszahívtak az ötösre megint és ugyan kicsit paráztam, hogy újra egy ilyen beteg, apokaliptikus trip-et kell megismételnünk, de végülis, annak pont  a legszögesebb ellentéte valósult meg.
A dolog ott kezdődik, hogy állandó, hullámzós, viharos felhőszakadás helyett, szikrázó napsütés és nyugodt tenger fogadott minket, valamint az ezzel járó kristálytiszta óceán.
Dacára, a csak pár napja fogyogató, de még igencsak kerek holdnak, az olyan, általában durva áramlatos helyeken, mint a Hin luang-on vagy az Elephant head rock-on is, moccanatlan víztömegbe bukhattunk alá. A búvárjaim ügyeskék voltak, és egyáltalán nem kínaiak, hanem európai, meg amerikai félék, nyomokban sem tartalmaztak szuicid vonásokat, kiválóan beszéltek angolul, jól érezték magukat és borravalót is hagytak tisztességesen.
A termeszeknek véget ért a reprodukciós ciklusuk, és nem szemetelték össze az egész hajót, nyomorúságos, kínok közt elpusztult kis testük szomorú maradványaival. A szakadt, lukacsos barkácstetőt szép újra cserélték, az elektromos nyavalyákat is orvosolták, így újra száraz, biztonságos érzés volt, a dining-decken tartózkodni.
Manták és cetcápák ugyan nem voltak most sem, azonban egy csomó másik féle nagy hal mutogatta magát. Óriási napóleon wrasse-k (Cheilinus undulatus)
napoleon wrasse
fekete (Archarhinus melanopterus)
blacktip
és fehéruszonyú (Triaenodon obesus) szirticápák,
whitetipkét csodaszép zebracápa. (Stegostoma fasciatum)  (Amit itt valamiért leopárdcápának hívnak, pedig az tök másik féle állat, és még csak nem is hasonlít a zebracápára. Mondjuk az igaz, hogy a zebracápa meg a zebrára nem hasonlít egyáltalán. Nem csak azért, mert a páratlanujjú patával rendelkező lóféle névrokonnal ellentétben, inkább porcoshal, és a tengerekben érzi jól magát a szavannák helyett, hanem mert csíkosság híján, – amit a zebrák legszembetűnőbb jellemvonásaként tartanak nyilván – egészen leopárdfoltszerű mintázatot visel.

zebrashark

A leopárdfoltos zebracápa

Szóval leginkább a zebracápa elnevezés a hülyeség, hiszen a rajta található pettyek sokkalta jobban emlékeztetnek a fent említett nagymacska bundáján ékeskedőkre, mint az igazi leopárdcápa (Triakis semifasciata) kültakarója, ami, viszont legjobban, valami vagány divattervező, betépett, textilmotívum  tervére hajaz, de úgy meg, ugye mégsem hívhatnak egy cápát…

leopard-shark-02

A fura mintájú leopárdcápa

Az igazság az, hogy a zebracápa, amikor megszületik, meg még utána egy rövid ideig tényleg úgy néz ki, mintha csíkos lenne, de ez egyébként hamar elmúlik nála, és utána már csak egyszerűen foltos, mindenféle sávosság nélkül, mondjuk ez az elnevezés meg talán kicsit hosszú lenne számára.)

baby_zebra_shark

A bébi zebracápa

És volt gitárcápa is!giant guitarfish  (Akivel persze megint csak a baj van, mert nemhogy nem gitár, de még csak nem is cápa, holott mindkét hátúszója cápaszerű, és úgy általában cápább, mint rája, azonban mégis a rájaalakúak öregrendjének képviselője, annak ellenére, hogy a rájákra ez a dorsal fin dolog csak igazán mérsékelten jellemző. Mindemellett magyarul “hegedűrájaféléknek” nevezik a (Rhinobatidae) családot, szóval ez a különböző húroshangszerekhez hasonlítgatás valahogyan rajtamaradt ezen a lényen, pedig a kevésbé muzikális, de jóval találóbb szívlapátfejű átmenetihal elnevezés formailag sokkalta jobban leírná.)
Aki óriási meglepetés volt, mert még soha nem sikerült találkoznom evvel a nagyon furcsa teremtménnyel.
A Kaja is megdöbbentően finom volt a túrán és a konyha a változatosság tekintetében is brillírozott. Arról nem is beszélve, hogy Koh bon felé hajózva, a kapitány letért az ésszerűnek tűnő irányról, először azt hittem, rendkívül erős áramlattal találkozott, és ezért előre korrigálta a hajó várható oldalcsúszását, de később kiderült, hogy üldözőbe vettünk egy szép nagy halászbárkát.

IMG_20180504_121528.jpg Noon a thai búvároktató, valamint a szakácsnő, amolyan rajtaütésszerű dingis “kalóztámadás” során, két hatalmas nejlonzsák halat és kalmárt zsákmányolt tőlük.

IMG_20180504_122120IMG_20180504_122139IMG_20180504_122147b

Amit eddig a cég történetében példa nélkül álló módon, a hajóorrban meg is grilleztek, a társaság nagy örömére.

IMG_20180504_183854 Gyanítom ez ilyen szezonzárási meglepetés volt a Thai crew részéről, hiszen mindenkinek jutott egy-egy rablóhús, (vagy ebben az esetben rablóhal, vagy rablólábasfejű.) Persze miután a vendégek nekiláttak megrágni az egy szem ajándék saslikjukat, addig minket a személyzet hülyére zabáltatott sült hallal, meg barbekjúpuhatestűvel.

Miután szerencsésen megtaláltam a víz alatt, a véletlenül vízbe bucskázott kis ibriket, ami a szent rizs, és a rossz szellemeket elűző füstölők tartására van rendszeresítve a hajóorrban található manóoltáron, onnantól hősnek számítottam, aki a transzcendens hatalmak szörnyű haragjától mentette meg, mind a bárkát, mind a rajta tartózkodókat.
Nem győzték köszöngetni, internacionális barátság alakult ki a folyton viccelődő kis boat-boyokkal is, bár közös nyelv híján jobbára maradt az activity, amin nagyon sokat nevettünk.
Aztán vittem nekik pár sört és megosztottam velük a füvemet is, ezt a dialektust pedig a világ minden pontján értik az emberek…

Hogy a végére, a túra tényleg tökéletes ellenpontozása legyen az előzőnek, itt a konstans szép idő után, a kikötőben kezdett el zuhogni az eső. Mindenesetre ez így sokkal jobb megoldásnak tűnt, mintha megint fordítva történt volna…

Reklámok
Címke , , , , , ,

Rája, rája rengeteg

A pillangó ráják(Gymnura altavela) nagyon szép és érdekes “teremtmények”!

Ez főleg akkor szembetűnő, ha százszámra képviseltetik magukat egyetlen öbölben.

Lépten-nyomon, illetve leginkább úszva, de folyton beléjük botlasz a sekély vízben… néha tényleg lépten és botlasz, hiszen az óceán térdig érő részén is csak úgy illannak el a lábad alól, ráadásul az 1-1.5 méteres példányok.

Így augusztus táján szaporodási célból lepik meg ezt az egyetlen egy kis partszakaszt, valószínűleg ezért olyan idegesek ha az elmélyült homokban rejtőzködésüket megzavarva, simogatással bosszantják őket. Mesterei az álcázásnak, szürkésbarna márványoserezetű alapszínükön lévő apró sötét pettyeik szinte észrevehetetlenné teszik az aljzatban heverve, rejtőszínük hatékonyságát avval tetézik, hogy finoman beássák magukat, a bőrük árnyalatára kísértetiesen hasonlító, halott tengeri állatok mészvázának fehér morzsalékával és sötét vulkanikus törmelékkel vegyes, színes szürke homokba, kizárólag a lüktetve “pislogó” kopoltyúnyílásaik árulják el őket.

Mindössze ennyi látszik belőlük

gyönyörűek és villámgyorsak akár egy űrhajó…

Ahogy a talajról elrugaszkodó ” lepkék” sebesen tovalibbennek, fura formájuk és a hátukról lesodródó homok örvénylése azt az érzetet kelti mintha egy találatot kapott B-2-es bombázó után gomolygó füst pamacsait látnád…

Remélem élvezhetőek a felvételek ,ugyanis ez az első próbaútja a kis gopro-nak az Atlanti-Óceánban

Mivel elég közel fekszenek egymáshoz, sokszor csak egy példány körvonalait látod, csak ha közel úszol derül ki hogy 3-4 fekszik egymásra lógatott szárnyakkal. Egy óvatlan mozdulatra egymást is felzavarják, kisebb vízalatti homokvihart generálva köréd. ilyenkor apróbb forgalmi dugó is kialakulhat, mindenfelől ráják csapkodnak. Ma az egyik, egy az egyben lefejelte a maszkomat, miközben egy lassan tovavitorlázó társát követtem és ő éppen pont szembeúszott velem. Azért egy ilyen karambol persze nem túl veszélyes, hiszen még az ebédlőasztal méretű példányok testének  jelentős hányada is csak maximum 2-3 cm vastag lebernyeg, ami borzasztó izmos ugyan, de puha és furcsán sikamlós-selymes tapintású. Kecsesek és kicsit félelmetesek, bár ez utóbbi tulajdonságukat inkább a méretük és a tökéletességük ébreszti az emberben…

Lenyűgöző ennyi csodálatos lényt, egy helyen, ilyen koncentrációban látni.

Gyertek jövőre is rájáék!!!

Címke , , , ,

bigfish

Kezdetben nem nagyon kedveltem ezt a kis, a kikötő hullámtörő fala miatt mesterségesen nyugodt, fekete homokos öblöt, a kicsit felkavarodott sekély vizével és a hozzá járó szemetelős “csácsóhaddal”. Mióta nem nagyon köt kötelesség vagy annak közelsége más partokhoz és a hullámok is elhagyták a délvidéket, egyre többet járok le ide vadászni, úszni, vagy csak úgy leöblíteni magamról a forróság miatt rámkövesedő verejték sópáncélját, napról napra jobban tetszik. A maszkot soha nem felejtem otthon és ha nem kavarják fel a vizet az áramlatok, csodaszépen látható milyen változatos élővilág lapul a víz alatt. Az idők során kiismertem az egész területet, minden kis zátonyt, sziklát, a bóják betonkoloncait, az elsüllyedt vitorlások tetemeit, kövek alatti zugokat. Tudom merre laknak a polipok, hol tanyáznak a nagyobb halak, stb. A minapi kis hőségriadó miatti mártózás során találkoztam a legnagyobb élőlénnyel, amit az eddig óceán felszíne alatt töltött idő alatt látnom sikerült. Egy rájával, ami nagyobb volt nálam. Véletlenül vettem csak észre, hisz teljesen be volt ásva az aljzatba, ugyan a körvonalai látszottak, de egyszerűen nem számítottam ilyen méretű lényre a közelemben. Szerencsére csak 3- 3,5 m-es mélységben feküdt, így egy levegővel(mondjuk többet nem is tudok venni) is sokáig  nézegethettem és ő is egész kíváncsinak bizonyult. Világoskék szeme van, U-alakú pupillákkal!

Hagyta, hogy megsimogassam a búráját és egy helyben lebegett, lerázva magáról az álcázó homoktakarót, majd pár perc múltán lassan fodrozva a szárnyait elindult az öböl kijárata felé. Követtem, csodálatosan néz ki ahogy a fenék szintkülönbségei közt vitorlázik, anatómiája és mozgása teljesen idegen a felszínen tapasztalható állatok struktúrájától, így olyan mintha egy fura sci-fi-t néznél. Nagyon vicces módon alkalmazkodott az úszási sebességemhez, ha lassítottam ő is visszavett a tempóból, ha belehúztam ő is gyorsított… kurvajó, szinkronúszás egy hatalmas tövises rájával! Egy idő után már nem nagyon tudtam lépést tartani vele, mivel a mélység fokozódott ráadásul, kikötő torkolata felé vette az irányt, ahova kontraindikált bója nélkül beúszkálni, mivel a hajómotorok propellerei könnyűszerrel ledarálhatják a felelőtlen snorkelezők selymes kis koponyáját.

Ugyan nem volt nálam víz alatt is használható fényképezőgép (mivel nincs is olyanunk) de az interneten találtam egy képet, ami nagyon hasonlít az öbölben talált szárnyas cimborára…Image

Címke ,
Reklámok