szar címkéhez tartozó bejegyzések

chinosaft

Egyszer régen, valamikor az “úr” 2008. esztendejében, a tikkasztó nyár, egy nem különösebben különleges estéjén, aminek hétköznapisága leginkább abban gyökerezett, hogy szinte pont ugyanazt csináltuk mi hárman ott, a Bertalan Lajos utca 22-szám alatti szuterénben berendezett szobrászműterem dohos félhomályában, mint az azt megelőző uszkve fél év bármelyik napjának végén. Egymással szemben ültünk, a kábeldobból reciklált, étkező-kávézó-munkaasztal körül. Abszurd, sőt talán inkább bizarr természetű feladatunkat, rövid pihenés erejéig félbehagyva szívtuk a bondot vagy a tigrisszofit, haraptuk a füstöt, mintha az egy akciófilm vérben ázó, de vagány főhősének halál előtti lélegzetvétele lenne, midőn a barátja, a szájába biggyeszti az utolsó  meglátodnemleszsemmibaj cigit. Aztán persze enni is kellett ezt-azt. Valamit, ami megfelelő ár érték arányú kalóriaforrásként szolgál, az éjszaka folyamán nyitva tartó egyetlen kisbolt árukínálatából. Ez általában, a meló hátralévő fázisainak elvégzéséhez nélkülözhetetlen ébren maradást szavatoló, pokol márkájú energiaitalból és a jelentős cukortartalommal bíró, “COCO” névre hallgató kókuszízű szintetikus kakaómasszából állt.(Ez utóbbi elnevezés, valamilyen rejtélyes módon megegyezett, a készülő figurák beltartalmának feltöltésére használt egykomponensű poliuretán hab flakonjain található védjeggyel.) Ez akkor épp nem egy ilyen alkalom volt. Ezen az éjszakán, csakúgy mint sok másikon a “smack” gyűjtőnéven emlegetett, instant, kínai, tésztás leves egy lényegesen olcsóbb változatából főztünk össze párat.(egy pohár zsíros tejföllel, hogy azért valami majdnem természetes anyag is jusson az emésztőrendszerünkbe) Ha jól emlékszem, ezt a terméket vifon-nak becézték és pontosan 87 magyar forintot kértek el egy adagért,(a csillagászati árakkal dolgozó éjjelnappaliban.) – akkor még nem az ötforint volt a legkisebb egység a törvényes magyar fizetőeszközök közül – Talán három vagy négy csomag ilyen cucc rotyoghatott a kis villanyrezsóra dobott fazékban, amikor a félig főtt műanyaggőz és a hosszan tartó nélkülözés lúgként maró elegye, egy olyan fogadalomba extrudálta az indulataimat, miszerint “ebben a büdös kurva életben, soha, de soha többé nem fogok ilyen mocskos hulladékot zabálni, juszt is éhendöglök inkább mint, hogy ezt a rosszízű, hitvány, mesterséges szart egyem !” (Ez a fogadkozás, az akkori körülményeink fényében kicsit komolyan vehetőbbnek tűnt, mint az átlag másnapos reggelek “sohatöbbénemiszom” jellegű lózungjai) Azóta eltelt hat év, és ezek a szavak nem is nagyon jutottak eszembe, hiszen békésen éltem a többé kevésbé boldog, kínaileves mentes kis életemet. Egészen mostanáig. Előfordulhat, hogy az emulgeáló, savanyúságot szabályzó, térfogatnövelő, csomósodás gátló vagy egyéb e-fűszerek szintje csökkent a szervezetemben a meghatározott kritikus értékek alá, esetleg a lappangó nátrium-ciklamát addikcióm első felszínre tört szimptómái, vagy talán idáig is elért a keleti nyitás langymeleg fuvallata, de valahogy a napokban mégiscsak megkívántam újra. kinailé Persze amennyiben az ember ezt az egész matériát, amolyan kőleves szerűen alkalmazza, és a hozzáadott ínycsiklandó zöldségek és húsárú mennyisége eléri, illetve meghaladja a csomagban található instantnudli tömegét/térfogatát, még akár ételszerű dolog is kerekedhet belőle…

leveses

kínailé2

Reklámok
Címke , , , , , , ,

neszeneked bódogújév

Minden bizonnyal a tegnapi volt a elmúlt évtized legnyomibb szilvesztere. Kimentünk mujeresre, mivel állítólag, volt ott valami buli a füves klub szervezésében. A biztonság kedvéért vittük a boardokat is hátha uncsi lesz a mulatság. Nos a party az egész egyszerűen elmaradt, hullámok sem voltak, cserébe viszont bömbölt az északkeleti passzát. A hideglelés elkerülése végett, hirtelen felittuk a magunkkal hozott szesz jelentős részét, amitől sikerült villámgyorsan támolygós részegnek lenni. Ebben az állapotban nem túl kellemes sziklát mászni, az időközben beköszöntő koromsötétben pedig egyenesen életveszélyes. Szerencsére ezt az akciót megúsztam pár apró folytonossági hiánnyal a végtagjaimon, majd hazaérve bedőltem az ágyba mint egy bot. A többiek lementek a falu főterén ujjongó újévi forgatagba, ahol szegény Hajni sikeresen kificamította a bokáját a tánctéren. Ma egész nap feküdt a szobában én meg hordtam a jeget, meg az ecetet a lábikójára…

Remélem az újév azért jobb lesz, mint ahogy az előző végződött…

Címke , ,