szél címkéhez tartozó bejegyzések

Bad luck

A legutóbbi alkalommal mikor Puertorico-ból épp visszatértünk a jól bejáratott horgonyhelyünkre, az egész bahia fullon volt hajókkal, így csak oda tudtam dobni a vasmacskát ahol az öböl alját vastagon borítják a remek vulkanikus képződmények,
ráadásul alig engedhettem láncot ha nem akartam másik bárkákkal összeütközésbe kerülni. Ez persze nem túl jó, mert így a sziklába kapaszkodó horgony nem tud mozdulni még nagyobb erőhatás esetén sem és a feszes rövid lánc kevésbé képes csillapítani a hajóra nehezedő terhelést. Ahogy az lenni szokott ilyen esetben mindig feltámad a szél és hullámokat is kapunk.
Ezt a remek kis estét  két horgonykötelem és egy rugós feszültségcsillapítóm bánta valamint a nagy rángatózásban megrepedt az a rozsdamentes platni is ami az árboc előremerevítő drótsodronyát tartja.
Ma nagy nehezen sikerült ledílelni a marcona halászok legsegítőkészebb hegesztőjével, hogy időt szakítson a sérült alkatrész megjavítására.
Mami látogatása alatt egy hétig szinte meg sem mozdult a levegő, de amikor Jay segítségével elkezdtük leszerelni az árbocmerevítőket egy pillanat alatt fellőtt az anemométer mutatója 18 csomóig és a hozzá tartozó északnyugati hullámok is ostromolni kezdték az öblöt.
Szerencsére még időben sikerült visszafeszíteni a sodronyokat mielőtt az árbocom átment volna vízszintesbe. Valahogy kicsit ránkjár a rúd mostanában.
Arról nem is beszélve, hogy jelenleg a dingimotor is a hajó hátuljában fekszik, persze ezt akár szerencsének is fel lehet fogni ugyanis az öböl mélyén is pihenhetne.
Legutóbb ugyanis mikor Hajni vásárolni indult a motort a csónakhoz rögzítő acélbasz egyszerűen kettétört és mister Yamamoto belebucskázott az óceánba. Az egyetlen dolog ami megakadályozta a végleges elsüllyedésben a benzinvezeték, ami a frissen vásárolt luxustermék, vagyis a 12 literes külső üzemanyagtartályról indulva csatlakozik a motorhoz.
Némi víztelenítés és atomjairaszedés után újra működésre bírtam a befürdött erőforrást de a beletört fémdarabot egyenlőre semmilyen eszközzel nem tudtam kiberhelni belőle szóval azt is ki kell vigyem valami szakihoz akinek van valami erős oszlopos fúrója amivel talán lehetséges eltávolítani.

Na ilyenek vannak…

Reklámok
Címke , , , ,

Easy money

Most szoros egymásutánban volt két egészen rövid vitorlástúránk. Az elmúlt napokban felerősödött nyugati szél rendesen felkorbácsolta az óceán hullámait. Ez nagyjából 20 és 40 csomó közötti sikító szelet és kettő-háromésfél méteres hullámokat jelentett. Rendesen megbillegtette a hajókát, olyannyira, hogy a horgonylánckampómat tartó kötél el is pattant, és kampóstul seklistül kilövődött a háborgó óceán fekete hullámai közé, úgyhogy éjszaka, hirtelen kellett a csattogó rakendrol közepette valami átmeneti megoldást találni, nehogy a horgonycsörlő is ilyen sorsra jusson.
Szerencsére a szél kicsit alábbhagyott másnapra így nem kellett lemondanunk az előre egyeztetett vitorlástúránkat. A hullámok azért úgyahogy megmaradtak, aminek következtében az egyik vendég szinte paralízises tengeribetegséget kapott. A horgonyzóhelyre visszatérve majdhogynem be kellett emelni a figurát a dingibe annyira kivolt szegény. Az egész kirándulás alig volt egy háromnegyed óra, mégis kifizették a teljes árat.
Hasonlóképpen járt a következő napon érkező család is, ők már vissza sem akartak jönni Arguineguinba úgyhogy Anfin kellett kitennünk őket.
Sajnáltam persze szerencsétleneket – még ők kértek elnézést – de persze nem rossz dolog uszkve másfél óra alatt többet keresni mint otthon egy közmunkás egy hónapnyi melóval…

Címke , , ,

DAGADÓ VITORLÁK

Végre feltámadt kicsit a szél és kimentünk kicsit csapatni az albatrosszal. Marci, Bea és Jürgen is elkísért, így a kis délutáni kiruccanást összekapcsolhattuk, egy öreg tengeri medve bölcs tanácsaival kísért vitorlásoktatással. (Német barátunk leggalább olyan lusta természetű, mint amennyire tapasztalt hajós, így leginkább olyan technikákat tudunk tőle ellesni, amivel elsősorban a taton való sörfogyasztás hatékonysága növelhető… )Majd visszatérés után egy óriási vacsorával, és a végtelenségbe nyúló scrabble partival. Estére a nagyvíz is megunta az izgágának levést és szinte feszített víztükrű öbölben térhettünk nyugovóra.

Címke ,

kiborul

Két napja szakad az eső kisebb nagyobb megszakításokkal, és dühöng az északi-északkeleti szél, ez utóbbinak a sebességét nem tudtam megmérni, de a környék legmegbízhatóbbnak tűnő meteorológiai előrejelző oldalán azt állítják, hogy átlag 60-67 km/h fuvallatot kapunk az arcunkba 83-96 km/h széllökésekkel megspékelve. Ezek a körülmények a tengert egy azúrkék reflexekben bővelkedő opálos átlátszatlan tömeggé változtatták, aminek homogénségét, csupán az erős légmozgás által generált fehér tarajú, haragos hullámok törik meg kicsikét. Az egyöntetű, szürke égbolt koszos párnaként pöffeszkedik a sötétlő, kékes horizont fölött és olyan mintha ez az egész soha nem akarna elmúlni.

Evvel nem is lenne önmagában túl sok baj, hiszen az üvöltő szél ellenére aránylag meleg van. A probléma valódi forrása az, hogy mindez tökéletesen lehetetlenné teszi a kihajózást és így a búvárkodni sem nagyon lehet. Hiszen ha mégis ki tudna futni a hajó, akkor is csak olyan lenne a látótávolság a víz alatt mintha mondjuk egy vödör sárban próbálna az ember merülgetni.

Ehhez még hozzáadódik, hogy nemcsak az idő szar, de búvárok sincsenek, akiket a szar időre hivatkozva egyébként kénytelenek lennénk elküldeni.

Az egész ügy kellemetlen voltát tetézi, hogy mindeközben zajlik a búvárbázis épületének konstrukciója, ami ugyan idővel biztosan javára válik a helynek, viszont a flexbőgés, a kopácsolás, és az ívhegesztésből eredő feszültségingadozás miatt zizegve hunyorgó fények együttese olyan az agyamnak, mint fülnek a palatáblán koptatott köröm hangja.

Szóval pihenni nem nagyon lehet mert zaj van, kimenni persze ki lehet, de akkor ronggyá ázik az ember, és ráadásul ezt nem is nagyon csinálhatjuk együtt, mivel valakinek mégiscsak kell ülni itt az asztal mögött, hogy el tudja küldeni a nemlétező kedves vendégeket. Ez a másik amiből rohadtul elegem van, ugyanis azt egyáltalán nem jelezték ideérkezésünk előtt, hogy a búvárbázis tulajdonképpen még nem igazán működik, csak vettek egy csomó felszerelést és kiírták az ajtó mellé, hogy Corn Island Dive Center. Ez ugyebár édeskevés ha egy prosperáló biznisz tulajdonosa akar lenni az ember. Az mondjuk már az elején furcsa volt, hogy a tulajok egyike sem ért a búvárkodáshoz, de úgy néz ki a marketinghez se nagyon. Szóval ha mondjuk valóban búvártúrákat kellene vezetnem ahelyett, hogy szinte felesleges recepciósként üldögélek egy rácsos ablak mellett, várva a nemlétező bátor jelentkezőket, akkor nem lenne egy rossz szavam sem, de így ugyebár csak ülök mint egy kitömött állat, nincs búvár, nincsen jutalék vagyis az unalom mellé egy buznyákot sem keresünk. Az egészben a legjobb, hogy a fontoskodó főnökünk elutazott vakációzni és nem jár a nyakunkra a hülyeségeivel.

Én már csináltam nekik flyert ingyen, elvittük az árlistákat és a szóróanyagokat pár hotelbe és vendéglátóhelyre, (ez ugye mind-mind nem volt benne munkaköri leírásunkban.) de ettől persze nem változott meg semmi sem. Amikor viszont a tulaj fontoskodó, nagyhangú felesége kitalálja, hogy ahelyett, hogy unalmunkban csak olvasgatunk a neten és nem csinálunk semmit, inkább használjuk értelmesebb dologra a világhálót és hasonlítgassunk össze búvárbázisokat a mienkkel, akkor végképp felmegy bennem a pumpa. Nem akartam az amúgy sem túl fényes lehetőségeinket súlyosbítani azzal, hogy a sajátosan metsző stílusomban kifejtem neki, hogy erre semmi szükség, mert veled ellentétben én már láttam működő búvárbázist kívülről és belülről egyaránt és a web felhasználása nélkül is kijelenthetem, hogy a  legszembetűnőbb különbség azok és e között, a szervezettség és a búvárkodni vágyó emberek jelenléte.

A következő bejegyzés nem lesz ennyire negatív hangvételű, megígérem! Elvégre nem egy novoszibirszki vasútépítésen vagyok munkaszolgálatos, hogy egyfeszt sírjon a szám, csak kicsit másra számítottam és nem tűnik úgy, hogy mindez a közeljövőben gyökeresen megváltozik…

Címke , , , , ,

windy-windy

A legutóbbi szuper kudarccal végződő hajós kiruccanáson, amikor is a főnök kitalálta, hogy milyen jó is lesz az, ha az új merülőhely felfedezésére magunkkal visszük a customer-eket is, és a hatalmas szél által a hullámokról leszakadó fehér tarajokat az arcunkba csapó orkán közepette, csak ennyit mondott röhögve, a himbálózástól élénkzöld fejű, a sós víztől köpni nyelni sem tudó vendégeknek, hogy windy-windy. Majd utána, ötven perc hasonló kondíciókkal bíró, a két három méteres hullámok tetején való rázós hánykolódás után megérkeztünk a semmi közepére, ahol a beígért “wanderful ríf” helyett, csak a puszta fehér homokot találtuk a tengerfenéken. később kiderült, hogy rosszul írta fel az aznap reggel szerzett GPS (hepeesze) koordinátákat, aminek megérkezésére amúgy is uszkve másfél órácskát vártak a búvárok beöltözve.

Az ideérkezésünk óta nem igazán csillapodó szél most mintha mégiscsak alábbhagyott volna. Ez már önmagában is jó hír hiszen ki lehet nyitni az ablakot a függöny azonnali leszakadása nélkül, (és a nyílászáró még a legnagyobb felületen szellőző félállásában sem adja ki a jól megszokott hangot, ami olyan mintha egy meghibásodott hajókürt indítógombján elaludt volna a kapitány.) Valamint elsimultak a tenger harsányabb hullámai, ami okot adhat némi reménykedésre a búvárturizmus élénkülésének tekintetében. A levegőmozgás intenzitásának redukálódásával egy időben, a közeli mocsarakban igen nagy számban tenyésző szúnyog populációk is felbátorodnak és előbújnak a fák rejtekéből, hogy az hurrikán erejű szél által való, nyílt víz fölé sodródás legcsekélyebb veszélye nélkül, csapatostul költözzenek a hálószobánkba, az immáron szélesre tárt ablaknyíláson keresztül.

Mivel továbbra sem vagyunk nagyon elkényeztetve fizetővendégekkel, ezért a szinte korlátlanul rendelkezésre álló szabadidőmben nekiláttam megvalósítani pár fontosnak tűnő dolgot, ami erősen összefügg az ízeltlábúak kéretlen inváziójával.

Első körben a szétrobbant biciklibelsőm újrahasznosításával megkonstruáltam egy, Hajni biztonságérzete szempontjából kiemelten fontos ajtórés szigetelést, amit ha a TV shopban szeretnék árusítani bizonyára “SPIDER PREVENTER PRO 2000”-névre keresztelnék. A gumiszalag és egy vékony faléc zseniális kombinációjából előállított készség flottul működik, vagyis azóta nem volt szükség, semmiféle nyolclábúakkal szemben foganatosított idegenrendészeti eljárásra, a békés hálószobánk határain belül.

spíderpreventer

A másik feladat amit sürgősen el kellett végezni az az ágyunk fölé lógatott moszkitó baldachin gatyába rázása. Ugyanis ennek a rendkívül praktikus tárgynak a felszerelését elég ostoba módon végezték el a lelkes szakemberek, ami azt eredményezte, hogy az egész izé, telibe az arcunkba lógott, alvás közben folyton rátekeredett a lábunkra és így reggelre több zsírosra hízott szúnyogot találtunk a “védett zónán” belül, csapdába esve, mint ahányat ki tudtunk rekeszteni a hálóval.

Az egész probléma végleges orvoslásához csupán egy fél hektár kókuszpálma alsó leveleit kellett levagdosnom, hogy kiderüljön végre, hogy az agyamban megjelenő, esztétikusan íves konstrukció a pálmalevelek fő erének merevsége okán semmiképpen sem kivitelezhető, ugyanis nem viselik el a feszültséget amit egy ilyen rövid szakaszon mér rájuk a hajlítás. Szóval sokkal kevésbé dekoratív, de mégis praktikus és továbbra is organikus, pálmalevélszárból készült oszlopok meredeznek most az ágy sarkaiban, amire most már pompásan kifeszíthető a szúnyogháló és végre ellátja a várva várt “vérszívótávoltartó” funkciót, amire valójában kitalálták.

baldachin

Címke , , , , , ,