szobrászat címkéhez tartozó bejegyzések

föveny

A hosszúnak ugyan nem nevezhető szobrászpályafutásom alatt meglehetősen sok anyag megfordult a kezeim között. Kísérletező mentalitásom miatt ezek messze meghaladták a hagyományosnak mondott szobrászmatériák halmazán belül lévők számát. De talán a homok az egyik legfurább az összes közül, (amellyel a gyermekkori homokvárépítési élményeket, valamint a homokformázásos öntést leszámítva most dolgozom először). Egyesek hozzáadott kemikáliák vagy hő hatására váltak használhatóvá, másoknak csak a nyers erő, precíz összpontosítása kellett a formaváltozáshoz, de a megmunkálandó anyagok a környezeti hatások változására nem reagáltak ennyire szélsőségesen (talán a jégfaragásból megmaradt tapasztalatok ellenkeznek csak evvel a kijelentéssel). A szemcseméret egységessége, a hozzáadott víz menyisége, a tömörítés, a környező hőmérséklet, páratartalom, a felszíni rétegekben kikristályosodó nátrium klorid, mind drasztikusan és folyamatosan befolyásolják a szilárdságot és tartást. A fent említett paraméterek változása különféle “halmazállapotot” eredményez. A különböző állapotok megmunkálási stratégiája is lényegesen eltér egymástól. Ideális előkezelés után, megfelelő időzítéssel egész jól vágható, faragható, sok víz hozzáadásával csepegtetve, kenve felhordható, önthető és mérsékelten mintázható, (de az ilyen beavatkozás zsaluzás nélkül porózussá, ezáltal könnyen száradóvá és pergőssé teszi) szárazon szórható, fújható, simítható stb. Állandó karbantartásra és nedvességmonitorozásra szorul, így a kialakított formák egyértelműen nem az “örökkévalóságnak” szólnak. Mindennek ellenére komoly kihívásokat rejtő, érdekes szubsztancia, főleg ezen a szigeten, ahol rengeteg féle összetétel, szín, szemcseméret fordul elő, az egyszerű kvarcmorzsától, a vulkanikus poron át, a magas mésztartalmú törmeléken keresztül a magnetithomokig, és ezek különböző arányú keverékéig.

Reklámok
Címke , , ,

arena

Furcsamód nem gondoltam, hogy azok a képességek, amik a lassan feledésbe merülő hivatásom kudarcokkal teli gyakorlása közepette rám ragadoztak egykor, valahogy még segítségemre lehetnek abban a sokak által preferált misszióban, amiben a színes papírok és fényes érmék egymásra halmozása a cél.

Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy az egyszeri turista képes a fáradságos munkával keresett nyugati valutájából akármilyen kicsi részt is a playa-n homokozó emberekre pazarolni. Minden bizonnyal ez a kétely tartott vissza attól az elhatározástól, hogy a rég használt rozsdás kézügyességemről letörölgessem az évek porát és kicseréljem azt, az óceán partját borító kvarcmorzsalékra.

Pár napja építgetünk egy kis karácsonyi témájú homokplasztikát, amin történetesen egy dagadt szakállas pofa szörfözik, és ebbe meglepően sokan belelátják a messze északon élő Jolopukki kanári ikertestvérét.

Úgy tűnik a parasztvakító, butuska alamizsnaszobrászat lényegesen jövedelmezőbb műfaj, mint az otthoni, szemrebbenés nélkül nemfizető gazembereknek juttatott művészeti érték és szaktudás.

Bár amíg decemberben egy fürdőgatyában izzadok a parton, valamint a fövenyt a sétánytól elválasztó falra kitett szivarosdobozban csilingelnek a skandináv népek eurói, addig nem fogom magam olyasmikkel nyomasztani, mint az éppen európát leköröző, mindenkinél jobban teljesítő kárpátmedencében elhagyott, “csillogó szobrászkarrier”.

Feliz navidad!

Címke , , , , ,