tattoo címkéhez tartozó bejegyzések

Hola guapa

újabb tréning képek…

hola guapa

meg persze egy kis geometria…
DSCN4068

És az elmaradhatatlan oldschool hajósmadarasiránytűskormányos, persze a saját kis bárkánk képével…

DSCN4070

Címke , , , ,

TATU

Ez a kis szerelmesorrúhalálka az első rajzom gyakorlóbőrre

DSCN4065

(előtte gyümölcsökön próbálkoztam, banánon, narancsbőrön…) Persze még rengeteget kell trenírozni, hogy ez az eszköz is úgy álljon a kezemben, mint a jól ismert ceruzák, kréták, pengék, festékszórók és ecsetek, de ahhoz képest, hogy a másodperc tört része alatt többszázszor lecsapó tűk megregulázásának mesterségét, egy konstans billegő hajón próbálom elsajátítani nem is tűnik annyira veszett fejsze nyelének. A hirtelen mozgások olyannyira kiszámíthatatlanok – leginkább a drágalátos jetskismajmok jóvoltából, akik előszeretettel csapatják fullgázzal a hajótól kétméterre – , hogy egy ilyen alkalmával, véletlenségből sikerült is egy kis fekete örökcsíkkal megajándékozni a középső ujjamat. Evvel immáron háromra emelkedett a bal kezemen lévő spontántetkók száma, bár eddig csak ez az utóbbi készült hivatalos tetoválógéppel és tintával. Az elsőt még süldő diákkoromban követtem el, mikoris rajzolás közben megpróbáltam levenni a fejem felett lévő polcról egy anatómiakönyvet. A súlyos kötet azonban, az egyszerű nyugodt levevődés helyett, totál telibegravitálta a fejemet, amivel precízen beleállította a kézfejembe, a kék festéktől csöpögő,  mártogatós tustollat, amit a könyvszerzési művelet megkönnyítése érdekében a fogaim közt tartottam…
A harmadik maradandó bőralattipigmentet még ennél is profánabb módon sikerült beszerezni. Ugyanis a hüvelykujjam szilánkosra zúzott kéztőcsontját összetartó kis szegecsek kivétele után maradó, műtéti folytonossági hiányon kereszutülszőtt orvosi cérnák eltávolítását, meló közben végeztem el magamon, mivel azok mindenbe folyton beleakadtak. Sajnálatos módon a kis damilszerű izék elég mocskosak voltak, amikor áthúztam őket a bőröm alatt és a rajuk ragadt szennyeződés, a bemeneti nyílásoknál, amolyan  halovány börtöntetkószínű pontocskákat hagyott maga után.
Remélem a közeljövőben, ha megfelelően magabiztosnak érzem a tréninget, nekiláthatok a valódi kihívásnak is, mivel a nagyobb újdonságot nem a sutácska bumfordi tetoválómasina kezelése, hanem  az élő emberi papír sokfélesége és formai változatossága jelenti, amit sajnos nem lehet gumidarabokon elsajátítani.

Címke , , ,

Ha nincs gond, csinálj magadnak

Na most végre megint van munkám. Egy tetováló stúdió recepciós pultját dobom fel egy kis dizájnnal. Végre európai bérezésért. Talán ez az első meló az életemben amikor nem  megélhetési problémák miatt állok oda egy megrendelő elé és tudom, hogy akkor is elvállalom a dolgot ha az egészet lealkudja az induló ár harmadára és betesz még pár dolgot, amit ezért a pénzért ugye pluszban meg kéne csinálni  – ugyan most a homokszobrok leállása miatt nem élünk túl nagy lábon – de ebben az esetben mégiscsak ő akar valamit tőlem és nem én akarok egy kis kajára pézt szerezni bármi áron, szóval gondoltam bemondom az összeget, aztán ha nem kell-hát nem kell. Mégis kellett. (Ez vagy azt jelenti, hogy jó vagyok, vagy azt, hogy még így is keveset mondtam.)

Szóval tetkóstúdió, persze kellenek a fő attribútumok, de nagyjából szabad kezet kaptam. Ahogy lenni szokott persze megnehezítem a saját helyzetemet, ahelyett, hogy gyorsan felfestenék valami etetős cuccot, nekiálltam a hét négyzetméternyi felületet egy mittudoménhányrétegű óriástencillel kitölteni. Valahogy rajtam maradt ez a metódus, ez egy sokszorosítógrafikai technika, aminek az összes nyűgjét elvileg azért vállalja az emberfia, hogy utána gyorsan sokszor megismételhesse az ábrát viszonylag alacsony  energiamenyiség utólagos hozzáadásával. De ebben az esetben az egész hóbelevanc megy a kukába ahogy elkészült a festés. Nos hát ez van, szeretem a vagdosás egzaktságát, a szeletekben, rétegekben való gondolkodás logikáját és kész. Az ugyancsak egyedi, kis vegyes technikás hangulatrajzokon is elbíbelődök a sniccerrel, pedig azokból sem kellene többet gyártanom egynél (vagy talán egyet sem kéne, hisz az a kutyának sem kell)

Persze azzal még nem is lenne baj, hisz a kis képek stenciljei belül maradnak a bűvös A3-as méret határain és gyönyörűen elférnek a szekrénypolcból átminősített rajztáblám felületén. Nem úgy mint ezek ugye.

Megszokásból úgy gondoltam, hogy nem is lesz itt probléma a mérttel, hiszen csináltam már 10-szer ekkorát is. Az otthoni műterem óriás vágóasztala, jól beállított fények, és merev, íves kartonok éltek a fejemben, azonban, mindezek helyett most a (“szerencsére”dombornyomott raszteres felületű) járólapon fekve, szalaggal összeragasztott 50×65-ös dipákból szeletelek, teljesen elfoglalva az amúgy nagyméretű teraszt. Kivételes érzékem van hozzá, hogy a körülmények mostohaságának figyelmen kívül hagyásán túl, a mintát is úgy tervezzem meg, hogy nehogy megússzam olcsó, egyszerű, egyenes vonalakkal, inkább kis, folyamatosan változó méretű körök felhasználásával érem el a tónuskülönbséget. Jeah. A kemény hülyék újra akcióban, bár most már csak egyedül…

CAM00250

DSCF1487

Címke , , , ,