vallás címkéhez tartozó bejegyzések

mese

Mivel híján vagyunk a motorizált közlekedési eszközöknek és szabadnapjaink vagy a hét különböző részén helyezkednek el, vagy ha egybe esnek is, csupán 24 óráig tartanak, és ezt is általában a dolgos hétköznapok búvármentes kiszuszogásával töltjük, így őszintén szólva, nem túl sokat láttunk még a szigetből, a gyalogosan megközelíthető tartományon kívül. (leszámítva azt az egy alkalmat amikor Daniékkal átgurultunk Starigrádba, de ott is leginkább egy pizzéria teraszát sikerült jobban szemügyre venni)

Az idő szűkében való utazástalanságon kívül a gépem elfüstölése óta, az internet hullámain való helyváltoztatás mentes, virtuális barangolást is nélkülöznöm kell.  Ám, szinte minden kedvezőtlennek tűnő dolognak van némi előnye is, ez jelen esetben az, hogy a délutánonként fennmaradó szabadidőmben újra rengeteget olvasok. Legalább annyit, mint a kevésbé szép emlékű kollégistaévek alatt, mikor is a fiatal elme (és persze test) zabolátlan kicsapongási vágyát, ostoba és részint haszontalan tevékenységre kényszerítéssel próbálták megbéklyózni és tanulószobán való senyvedésre kárhoztatták, a beteg, poroszos oktatási módszer szigorú zsoldosai.(Tették ezt persze, inkább kevesebb, mint több sikerrel, hisz az unalom elkerülésére irányuló ifjonti leleményességgel nem igazán vehették fel a kesztyűt…) A meddő szilenciumokat, akkor még, a hosszas utánajárással, könyvtárból kölcsönzött regények és innen-onnan felhajtott ismeretterjesztő folyóiratok, tankönyvek mögé rejtésével, vagy jegyzetnek álcázásával lehetett élvezetessé, valamint szellemileg gyümölcsözővé tenni. A modern kor zseniális vívmányai a zsebben hordható és közepes vidéki könyvtárak teljes anyagát könnyen magukba raktározó e-readerek, azonban megkímélik az embert a sorban állástól, az először csak csigabigát ábrázoló majd sárgacsekket rejtő késedelmi borítékok özönétől és a könyvesboltokban semmi perc alatt elverhető milliók kiköhögésétől. Arról nem is beszélve, hogy idegen országokban is hozzáférhetővé válnak általa a magyar nyelven írt, vagy arra remekül lefordított irodalmi alkotások és mindezért nem kell ólomnehéz és hatalmas kiterjedésű könyvhalmokat konténerszámra behajózni.
Ezért a rengeteg előnyért ugyan meg kell fizetni azt az árat, hogy nem érezheted a nyomdafesték vagy éppen az időtől megsárgult papír illatát, a lapozás kellemes surrogó hangja helyett meg kell elégedned a szintetikus csenddel, meg kell szoknod a nemes bőr, esetleg a foszló vászonkötést helyettesítő hideg, sikamlós műanyag tapintását és azt, hogy a félálomban kézből kiejtés és véletlenül lekávézás is összehasonlíthatatlanul nagyobb kárt okoz…

Szóval, ha jelenleg nem is tudok a valóságban utazgatni és a világháló interaktív rendszerében sem bolyonghatok, akkor a pompás kis Kindle villanykönyvem segítségével teszek kirándulásokat az elmémbe rajzolt történetek útvesztőiben. Az elmúlt két és fél hónap alatt befalatoztam a science-fiction ős-öregeinek számos regényét, Asimov, Lem, PKD, teljes antológiáját, kevésbé ismert orosz és egyéb keleti blokkból származó mester sötét disztópiáját, és pár feltörekvő titán vízióját a szingularitásról és a poszthumanizmus lehetséges jövőbeli lehetőségeiről. Könyveket az evolúcióbiológiáról, az idegrendszer és agykutatás fejleményeiről, vitorlázásról, a hajózás és tengeri kereskedelem történetéről, a nyitott rendszerű légző berendezések és a búvárkodás hőskoráról, lassításként csipetnyi szépirodalmat, verseket és persze meséket, mert azokat nagyon szeretem.

Sorra kerültek, a népszerű és a XX. század nyomán gyermekbaráttá finomított nagy mesélők eredeti történetei is. Ezeket rettentő érdeklődéssel olvastam, hiszen egy csomó érdekességet elárulnak a korról, amiben keletkeztek, vagy amikor összegyűjtötték és egységes formába öntötték a nép ajkán forgó mesés jeleneteket.  (illetve jelenünkről, vagyis, hogy miféle változtatásokkal adjuk közre őket napjainkban.) Az állatok, tündérek, varázslók és boszorkányok, kalandjai, a véres események, csodák, kegyetlen fordulatok sokkal plasztikusabban bontják ki, az akkor élt egyszerű ember hétköznapi vágyait és félelmeit, mint amire a hivatalos történetírás képes.
Ezek közül is, talán, az egyik legmegdöbbentőbb találkozás, a legutóbbi olvasmányom, vagyis az 1001-éjszaka meséi volt, aminek egyes kiragadott epizódjait szégyenszemre, csak a Disney féle elvajazott, mézesmázos és tündi-bündi polkorrekté szelídített változatban ismertem.

Holott, XXI. századi, civilizáltnak gondolt szemszögből vizsgálva: borzongató, igazságtalan, kegyetlen és otromba történetek sokasága, meglehetősen kevés tanulság felvonultatásával. Talán a legfélelmetesebb aspektusa mégis az, hogy ugyanezek a játszmák tetten érhetők a közel kelet jelenlegi kultúráját uraló visszásságok hátterében, csupán ifritek, tengeri szörnyek és varázsgyűrűk nélkül. A rideg, ellentmondást nem tűrő vallás, rabnők, mérhetetlen kincsre áhítozó kereskedők/rablók, első látásra lángoló szerelembe eső királyfiak,- akik akár életüket adnák a megpillantott hajadon szüzességéért (No persze az sem baj, ha már valaki felesége, hiszen a férjet csak-csak el lehet tenni valami fondorlattal láb alól és hát más életét adni mégiscsak praktikusabb, mint sajátot.) de a hűtlenség gyanújának legkisebb árnyékára bármikor felnégyelik szeretett hitvesüket, természetesen Allah áldásával – Buja szexizmus, áthághatatlan társadalmi osztályok, bor, lakomák, erőszak, szantál és mósuszillatú becsületgyilkosságok, szigorú babonás rituálék és szokásjog, de a vezírek, kalifák szeszélyei hatására mégiscsak bármikor felülbírálható szent törvények.
Egy barbár mesebeli világ, ami sajnos mindig is húsbavágóan valóságos volt, és az öreg kontinensért rettegők szerint, most a maga szörnyű kegyetlenségével éppen Európa felé lépdel.
Ez akár igazi veszélyfaktor akár nem, láttunk már hasonlót és nem biztos, hogy szükség van egy következőre.
Itt egyszer már, hosszú évszázadok alatt, milliók élete és szenvedése árán ugyan, de sikerült megszelídíteni egy hasonló vírust, és a felvilágosodás józanító ésszerűségének segítségével kicsavarni a kezéből a legnagyobb aljasságok lehetőségeinek zömét.
( Még így is maradt neki bőven)
Sajnos a közel kelet uralkodó vallása nem esett át a kereszténység plasztikai műtétein, mosolygós ráncfelvarrásain, kardot hozó prófétája nem lényegült át bárányokat ölelő, szeretőszívű, píszi hippivé, hanem ugyanaz a véreskezű sivatagi rabló maradt, mint aminek indult.
A vaskor kecskepásztorainak és tevehajcsárjainak torz pszichózisa eredeti, változatlan barbárságában öröklődött át egy olyan korba, ahol az arab telivérek vontatta harci szekerek átváltoztak lánctalpas önjáró lövegekké és szép ívű íjak helyett már gépkarabélyokkal és aknavetőkkel lehet sokkal hatékonyabban fröcskölni a ”jól megérdemelt” halált, a be nem hódoló hitetlen kutyák, illetve a kicsit máshogyan igazhitűek közé.(Persze a tiszteletreméltó ősöknek puszta jatagánokkal is sikerült megoldani az ilyesmit, de azért ez így még félelmetesebb)
Mindezért valahogy úgy tűnik, hogy ezzel a cuccal még inkább meggyűlik majd az emberiség baja, mint a puhább, hamarabb szelídülő babonaságokkal.

Szinte érthetetlen számomra, hogy amikor egy-egy nagyobb/nagyobbnak mondott járvány felüti a fejét, amibe talán pár ember bele is pusztul, rögvest farkast kiáltanak, hatalmas felhajtás, ellenőrző pontok, határzár, vakcinák, karantén, hadsereg, pánik. Ezzel szemben itt vannak fajunk történetének legpusztítóbb kórságai, amik kommunikációval terjednek, szinte ellenállás nélkül képesek akár teljes kultúrákat megfertőzni és semmi nem okozott még ennyi fájdalmat, megalázást, szenvedést és halált, mint ezek.
A kontinens lakosságát megharmadoló pestis, kolera vagy fekete himlő, játszi szünidei vigasságok ezekhez képest, hiszen arctalan vírusok és baktériumok helyett, itt nem létező entitások vélt parancsai által uralt elméjű, hibbant homo sapiensek hentelik le büszkén embertársaikat,képzeletbeli barátjuk nagyobb dicsőségére. Ezért nem igazán használ ellenük az alapos kézmosás és a gyógyfüves kencék bemasszírozása, de sajnos a minőségi, világnézet semleges oktatás is csak generációkon átívelő időintervallum alatt képes némi mérhető eredményt produkálni. Az agyzabáló zombivírusok megfékezésére látszólag nem, hogy nem fektetnek hangsúlyt, de elharapózását bambán bámulják a vallásszabadság megfakult zászlaját markolva, mint akik semmit nem tanultak a történelem rendre ismétlődő borzalmaiból.

Lám a vidám, “ártatlan” meseolvasás is baszott veszélyes dolog lehet, hiszen egy pillanat alatt képes feltüzelni bennem a „szélsőradikálisvallásellenesrettegőt”. Azt hiszem, mégis maradok inkább Lázár Ervin kedves történeteinél vagy a bátor Pirx kapitány kalandjainál.

Ráadásul maholnap talán lesz egy kis szabadidőnk messzebbre kalandozni a belvárosnál, hiszen szombatra általános szabadnapot nyertünk a vasárnap esedékes trialdiver invázióra való felkészülés okán. Kiráááándulááás!

Reklámok
Címke , , ,

falraír

Ha az ember meghallja a graffiti szót, általában a városok falait elborító, festékszóróval készült színes rajzok jutnak eszébe. Eddigi utazásaim során nem nagyon jártam olyan településen, ahol valamilyen formában ne találkoztam volna evvel a jelenséggel, ezért azt gondoltam, hogy ez, minden ember lakta helyre egyaránt és kivétel nélkül jellemző. Kétségtelen, hogy eddig kevés olyan pontján nézelődtem a földnek, ahol nem csak, hogy a festékszóró nagyjából ismeretlen fogalom de hagyományos értelemben vett fal is ritkaságszámba megy. Korn island pont egy ilyen területe ennek a sárgolyónak. A fent említett körülmények okán “tradicionális” falfirkát nem is találni errefelé, de az ember igen kreatív ha a nyomhagyásról van szó. Megpróbáltam összegyűjteni azt a pár dolgot ami evvel kapcsolatos lehet.

Azt nem tudni, hogy az egyetlen festékszóróval elkövetett “vandalizmus” turisták keze nyomát dicséri vagy valami egészen elszánt helyi crew utaztatott egy fekete kannát egészen Managuából idáig, hogy ezúton élhesse ki bűnös vágyait.

DSCN0360 DSCN0358

A deszkaviskók oldalára biggyesztett feliratok és egyéb ábrázolások, a kis földdarab mély vallásfertőzöttségét látva, nem meglepő módon, leginkább szakrális témát dolgoznak fel.

DSCN0357

Jézusnak saját rádióadója is van a szigeten…

hosszú

Itt például, a közismert intelem ellenére, pont az ördögöt festették a falra…

DSCN0361

Alább egy rendkívül bájos tisztelgés a reggae koronázatlan királya előtt.

DSCN0359

És végül a kedvencem, a győztes fekete ember

DSCN0355

Címke , , , , , , ,

Jézus krisztus és az egyszerűség egyéb vámszedői

Ahogy azt az ideérkezésünket bemutató posztban már említettem, Nicaraguában az iskolázatlanok aránya messze felülmúlja a civilizáltabb helyeken tapasztalható maximumot, nincs ez másképpen ezen a szigeten sem, sőt ha mondhatom, itt ez inkább katasztrofális méreteket ölt.
A sziget egyetlen általános iskolájában, talán az olvasás és írás képességét sajátíthatja el az, aki igénybe kívánja venni ezt a szolgáltatást. Valamint van egy kis bódé, ami magát nagyképűen university-nek becézi, előtte egy napszítta széles molinó hirdeti, hogy a tudás megszerzésével, általánosságban emelheted az életed minőségét, de az ajtaján szomorkodó, látszólag hosszú ideje érintetlen, nagy, rozsdás lakat arról tanúskodik, hogy a helyieket nem feszíti szét a csillapíthatatlan tudásvágy és ennek kielégítésével felajánlott jobb élet igénye.

Evvel ellentétben, a sziget felderítését célzó kerékpáros kirándulás alkalmával, sikerült megtalálnom, szinte kivétel nélkül az összes, Európában és Latin-Amerikában fellelhető keresztény felekezet különböző templomait, a metodista gyülekezettől az adventistákon, az anglikán episzkopális és presbiteriánus egyházakon keresztül, egészen a Jehova tanúinak királyság csarnokáig. (és egy csomó másikat is, amikről még sohasem hallottam, tehát fingom sincs, hogy miben hihetnek valójában)

(A meglepő menyiséget megpróbálom egy összehasonlítással szemléletesebbé tenni, a sziget területileg csak pár négyzetméterrel marad el, Budapest hatodik legkisebb kerületéhez Pesterzsébethez képest, ahol a 66-ezer fővárosira jut összesen 14 szakrális épület, na itt egy ekkora területen csupán 7400 ember éldegél, de eddig 20-nál is több, a mindenhatónak dedikált ingatlant sikerült számításba vennem.)
Ezek egytől egyig, nagy, erős, betonból és kőből épített, magas, tarka épületek, csinos tornyokkal, frissen festett falakkal és minden olyan fajta igényességgel, amit a düledező, bádoglemez és deszkaviskókban tengődő szigetlakók, isten tündöklő dicsőségének fenntartására saját maguktól megvonnak.
Szinte mindegyik udvarán, vagy közelében, parkol egy-egy fényes, rikítóra pimpelt, drága terepjáró, amit az úr felkent helytartói, valószínűleg a mezítlábas hívek önzetlen adományaiból kuporgattak össze. Ráadásul az eddig meglévő szakrális épületek mellett, legalább négy új, éppen épülő, vagy már csak bevakolásra és festésre váró tornyos istenházát számoltam össze, amin jelenleg is dolgoznak a nyáj szorgos báránykái(természetesen a maguk karibi tempójában.)

(Talán akkor emelkedett meg az agyvizem nyomása leginkább, amikor, nemrég a földdarab egyetlen orvosi rendelőjével egybeépített gyógyszertárban megpillantottam a nagyméretű ” JESUS IS LORD OVER THE ISLAND ” táblát…)

Az ilyesmit látva, valahogy mindig felhorgad bennem, a templomokat lángba borító könyvtárakká, iskolákká, felnőttképző létesítményekké alakító harcos ateista, az intézményesített hazugság fenntartóit, a szegény szerencsétlenek egyszerűségét évezredek óta kihasználó csaló gazembereket elkergető, a megismerhető igazság, az intelligencia és a tudás fennen lobogó zászlóját helyükre tűző modern hős eszményképe. Aztán látom magamat, az első hasonló javaslat után, a megbocsájtás és szeretet nevében, az oltáriszentség előtt, husángokkal és kövekkel vériszamos húspéppé verve, majd a gonosz felett aratott diadal bizonyságaként egy szépen hajladozó pálmafára lógatva. Ilyenkor persze eszembe jut, hogy ezt a rendszert, számítóan aljas, de semmiképpen nem ostoba emberek emelték, furmányos önvédelmi rendszerét, hosszú évszázadokon keresztül csiszolgatva, tökéletesítve. A józan észnek ellentmondó de ellenvetést nem tűrő hit magvait, gondosan, és precízen ültették az egyszerű emberek legelemibb vágyainak és félelmeinek mélyére, amik ott vastag gyökereket eresztve és szárba szökkenve mozdíthatatlan dogmákká csontosodtak, és szépen lassan a butaságnak, a ráció érvei által bevehetetlen erődítményeivé szilárdultak.

A legfélelmetesebb, hogy itt mennyire tetten érhető a teremtés szavaihoz való igazodás, tényleg komolyan veszik, hogy: “Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”
Minden család legalább 3+ gyermeket nevel és válogatás nélkül pusztítanak el minden féle élőlényt ami ehető vagy pénzt adnak érte. A technika fejlődésével az elmúlt években meghúszszorozták a rákhalászat hatékonyságát, de érdekes módon pont emiatt most visszaesőben van az ágazat, mivel arra ugye nem gondoltak, hogy ezeket a lényeket nem isten szarja oda korlátlan menyiségben, hanem ha kiszedik az összeset akkor nem lesz belőle több és kész.
A Hawksbill teknősök régen költöttek ezeken a szigeteken de ma már egyáltalán nincs belőlük.
A halász meséli, hogy milyen finom a teknős meg a teknőstojás, de már nagyon régen nem evett, nem érti miért nem fognak teknőst mostanában…

Bár tudom, hogy a sziget földművesei és halászai közül, a templomok helyébe állított iskolákból sem túl sok Nobel díj várományos kutatóorvos vagy elméleti fizikus kerülne ki, és bizonyára szívesebben vennének maguknak inkább egy nagyobb motort a rákászbárkájukra minthogy részecskegyorsítót építsenek, de talán már az is vidámabbá tenne, ha látnám, hogy a gyerekeiknek vásárolnak biciklit, a csalárd papok zsebének hizlalása helyett.

Címke , , , , , , , ,