vihar címkéhez tartozó bejegyzések

Spuri

Nos, az előrejelzés helyre kis rumlit jósol vasárnapra, de persze ezeknél a fránya viharoknál ugye sohasem tudhassa az ember, hogy mikor is óhajtanak rámászni az arcára. Máris kezdenek csattogóssá válni a hullámok, úgyhogy a biztonság kedvéért már most átvitorlázunk a nyugat felől védett pajari öbölbe. Nehogy ez a huncut kis természeti csapás előbb tegye itt tiszteletét, mint ahogy azt a tudós meteorológusok megjövendölték, ugyanis a 4-5 méteres hullámokkal tarkított 35-csomós szembeszélben esélyünk sem lenne a jelenleg működő egyetlen motorunkkal a Marañuellas öböl elhagyására…
A horgony egyébként valószínűleg megbirkózna evvel a jelenséggel itt is de, hogy szemhunyásnyit sem aludnánk az is biztos, nomeg a fenének sincs kedve rizikózni.
Szóval hétvégi programként inhalálunk egy kis cementport a közeli biztonságos móló árnyékában, de ez még mindig sokkal szórakoztatóbb elfoglaltság, mint pozdorjává tört hajódarabok közt fuldokolni.

Szeleskedés
szeles

Ezek meg itten a hullámkák

hullamka

Címke , , , ,

RAINY DAYS 

Errefelé ritkaságszámba megy az eső, főleg itt a partközelben, de idén a sziget egész területén kevesebbet esett. Ezalól talán csak a leginkább északi részek kivételek, ahol az uralkodó szél mindenképpen hozzácsapja az érkező felhőket a hegyoldalaknak és kifacsarja őket.
A déli részen 50 éve nem tapasztalt aszály tombolt. A nyár folyamán, a szinte összefüggőnek, tetsző, egymást követő kalimák, még a sziget egyik legnagyobb víztartalékának számító több mint 80 méter mély Soria tavat is csontig kiszárították.
A hegyi emberek már borzasztóan várhatták a tél közeledtével rendre megérkező délnyugati viharokat, amik csapadéktartalmát nem tudja megfejni a földdarab közepén magasodó exvulkán kétezer méteres tömege. Nem csak a kősivataggá változott földnek, de már nekem is hiányzott egy kiadós eső.
Szóval tegnap este rákezdett.
Először csak rövid zivatarok képében érkezett, azonban később nekidurálta magát és a rövid délelőtti nyugi után egymásután kezdtek kialakulni a tekintélytparancsoló viharfelhők.
A viszonylag tiszta idő miatt szinte meteorológiai oktatófilmbe illő módon kísérhettük figyelemmel, hogyan is készül az igazi multicell thunderstorm.
Az alacsonyan formálódó és egyre nagyobbra dagadó gomolyfelhők, szépen lassan kezdenek cumulus congestus-okká alakulni, hogy később oszlopszerűen megnyúlt Cumulonimbusokká váljanak. A szinte a sztratoszféra határáig terjeszkedő felhőoszlopok teteje üllőszerűen kiszélesedik és a közepén – ahol a legnagyobb töltéskülönbség realizálódik – már láthatóan beindul a diszkó. Az egymás mellett kialakuló felhőtornyok lassan csavarodnak a legnagyobbak köré és lassú forgásukkal vészjóslóan kezdenek hasonlítani a trópusi ciklonok, avagy hurrikánok kistestvéreire. Az ég teljesen elsötétül a közeledtükre és az alacsony légnyomás miatt feszes, zöld, üvegszerű óceán tükrén megjelennek a folyamatosan kraftosodó szél korbácsolta fehér habfodrok. A folyamat fázisai innentől elég gyors egymásutánban követik egymást és amit az előbb még távoli, impozáns természeti moziként, leesett állal bámultál, az a következő pillanatban már az óceánfelszínt tejfehérré változtató súlyos esőcseppekkel tölti meg a szájtáti pofádat. A 38-40 csomós szél (az kb 70 km/órának felel meg) üvöltve csap az öbölre, ilyenkor már érdemes fedezékbe húzódni, mert a testeden szétkenődő vízcseppecskék már valódi fizikai fájdalmat okoznak. A lemenő nap narancssárga sugárnyalábjai itt ott még olcsó szentképeken megfigyelhető módon próbálják átszúrni a feketeséget, de hamarosan már semmit sem látni, csak a paráztató hangok maradnak. Az egyre erősödő, fülsértő duhogással érkező széllökések nyomán, a fedélzetet gyorsuló ütemben verő eső dobolásának kakofón zajával versenyre kel a remegve oszcilláló állókötélzet sikítása, amihez az árbocot csapkodó halyardok döngetik a fémes basszust. A hajó le-föl nyomja a rockandrollt, az időközben rendesen feltáposodott hullámokon és ad egy kis ízelítőt abból, milyen lehet egy ipari centrifuga belsejében vergődni.
A cucc, ahogy jött, el is megy, késő éjszakára már csak az óceán izgágasága jelzi, hogy erre járt a vihar, nomeg az a pár hektoliter víz amit reggel kimeregethetek a dingiből…

Címke , ,

ROCKIN

A körülöttünk horgonyzó hajósok félelmei nem voltak teljesen alaptalanok, amikor a időjáráselőrejelzés ramaty jóslataira támaszkodva elhúzták a csíkot az öbölből. Nemrég még 12 hajó parkolt mellettünk. (A jókora kövekből emelt hullámtörőgát közelében, a permanens bólyákhoz rögzített pár vitorlást és horgászbárkát nem is számítva.) Mostanra teljesen kiürült az öböl, még a kis motorcsónakok zömét is bevontatták a kikötőbe, a vitorlások pedig védettebb horgonyzóhelyet kerestek vagy beálltak Puerto Rico marinájába.
Csupán mi maradtunk, valamint Vitek, az öreg lengyel és az ő “Bajnok” nevű, túlriggelt, régóta mozdulatlan vitorlása. Az első zajos este után jobbnak láttam további kötelekkel megerősíteni a horgonykampómat, amenyiben véletlenségből leszakítaná a kötélbikát, amihez rögzítve van, ne vigye a horgonycsörlőt is rögtön magával. Biztos ami biztos dobtam előre mégegy vascicát, ha valami történne a főhorgonnyal, legyen időm beindítani a motorokat mielőtt a köveken végeznénk…
Végül nem lett semmi komoly a dologból, bár a zavartalan alvást megnehezítette kicsit, a hajó folytonos, agresszív tánca a nagyra hízott hullámok hátán, valamint a föl le bucskázás nyomán keletkező döndülések, amikor a hajó orra, a recsegve feszülő horgonylánc rántására visszacsapódik a vízbe.
A decken végigverő zivatar ingyen hajómosóként járult hozzá a higéniás állapotok megváltozásához és kegyesen megkímélt a fedélzetsúrolás fáradságos munkájától.
Azonban az erős szél eróziós tevékenységét a spanyol lobogónk anyaga már nemigen volt képes tolerálni, így számottevő része egyszerűen elfogyott…

lobogo
A sötétedés után továbbálló Dacha kapitánya, visszatérésekor megerősítette a gyanúmat, miszerint a szemközt fekvő Anfi öbölben sem volt nyugodtabb az este. Őket is kellőképpen összeshakelte az óceán, ráadásul még az oda “menekülő” többi hajó fenyegető közelségétől is tartaniuk kellett.(Főként, hogy köztük volt a norvég horgonyzóprofesszor is)
Mindenesetre bevizsgálom a frissebb előrejelzéseket és ha hasonlóan vad körülményeket igérnek, akkor még napközben átvitorlázunk Pajar-ba, a környék egyetlen öblébe, ahol az ott terpeszkedő cementgyár monstre mólója sikeresen árnyékolhatja a nyugat-délnyugat felől érkező hullámverést.

Címke ,

Képek

A napok óta tomboló vihar kicsit alábbhagyott a naplementére való tekintettel, és ezért gyorsan csináltam egy két giccses fotót a felhők vonulásáról. (mivel a 110 volttal feltölthetetlen aksik helyett, vettem pár eldobható telepet a fotoaparátomba, kiderült róla, hogy neki is kezd lejárni kicsit a szavatossága, vagyis 7 év után elöregedtek benne azok az csatlakozási pontok amelyek a bekapcsolódásáért felelősek, ezért elég rapszodikusan működik. Ritkán lehet csak rábírni, hogy pont akkor működjön, amikor épp képeket akarok készíteni vele, és a örök érvényű Murphy törvények szerint, a hirtelen megpillantott, gyorsan múló érdekességek megörökítésére szánt pillanatokban, mindig megmakacsolja magát Azonban, ha a látvány kitartóan előttem marad és van pár percem ki be kapcsolgatni a masinát, akkor a türelmes, technikával való birkózás jutalmául, néha megengedi, hogy használjam. Ennek a permanens próbálkozásnak eredménye az itt megszemlélhető pár vizuális dokumentum.)

DSCF3709 DSCF3705 DSCF3707 DSCF3708

Címke , , , ,

kiborul

Két napja szakad az eső kisebb nagyobb megszakításokkal, és dühöng az északi-északkeleti szél, ez utóbbinak a sebességét nem tudtam megmérni, de a környék legmegbízhatóbbnak tűnő meteorológiai előrejelző oldalán azt állítják, hogy átlag 60-67 km/h fuvallatot kapunk az arcunkba 83-96 km/h széllökésekkel megspékelve. Ezek a körülmények a tengert egy azúrkék reflexekben bővelkedő opálos átlátszatlan tömeggé változtatták, aminek homogénségét, csupán az erős légmozgás által generált fehér tarajú, haragos hullámok törik meg kicsikét. Az egyöntetű, szürke égbolt koszos párnaként pöffeszkedik a sötétlő, kékes horizont fölött és olyan mintha ez az egész soha nem akarna elmúlni.

Evvel nem is lenne önmagában túl sok baj, hiszen az üvöltő szél ellenére aránylag meleg van. A probléma valódi forrása az, hogy mindez tökéletesen lehetetlenné teszi a kihajózást és így a búvárkodni sem nagyon lehet. Hiszen ha mégis ki tudna futni a hajó, akkor is csak olyan lenne a látótávolság a víz alatt mintha mondjuk egy vödör sárban próbálna az ember merülgetni.

Ehhez még hozzáadódik, hogy nemcsak az idő szar, de búvárok sincsenek, akiket a szar időre hivatkozva egyébként kénytelenek lennénk elküldeni.

Az egész ügy kellemetlen voltát tetézi, hogy mindeközben zajlik a búvárbázis épületének konstrukciója, ami ugyan idővel biztosan javára válik a helynek, viszont a flexbőgés, a kopácsolás, és az ívhegesztésből eredő feszültségingadozás miatt zizegve hunyorgó fények együttese olyan az agyamnak, mint fülnek a palatáblán koptatott köröm hangja.

Szóval pihenni nem nagyon lehet mert zaj van, kimenni persze ki lehet, de akkor ronggyá ázik az ember, és ráadásul ezt nem is nagyon csinálhatjuk együtt, mivel valakinek mégiscsak kell ülni itt az asztal mögött, hogy el tudja küldeni a nemlétező kedves vendégeket. Ez a másik amiből rohadtul elegem van, ugyanis azt egyáltalán nem jelezték ideérkezésünk előtt, hogy a búvárbázis tulajdonképpen még nem igazán működik, csak vettek egy csomó felszerelést és kiírták az ajtó mellé, hogy Corn Island Dive Center. Ez ugyebár édeskevés ha egy prosperáló biznisz tulajdonosa akar lenni az ember. Az mondjuk már az elején furcsa volt, hogy a tulajok egyike sem ért a búvárkodáshoz, de úgy néz ki a marketinghez se nagyon. Szóval ha mondjuk valóban búvártúrákat kellene vezetnem ahelyett, hogy szinte felesleges recepciósként üldögélek egy rácsos ablak mellett, várva a nemlétező bátor jelentkezőket, akkor nem lenne egy rossz szavam sem, de így ugyebár csak ülök mint egy kitömött állat, nincs búvár, nincsen jutalék vagyis az unalom mellé egy buznyákot sem keresünk. Az egészben a legjobb, hogy a fontoskodó főnökünk elutazott vakációzni és nem jár a nyakunkra a hülyeségeivel.

Én már csináltam nekik flyert ingyen, elvittük az árlistákat és a szóróanyagokat pár hotelbe és vendéglátóhelyre, (ez ugye mind-mind nem volt benne munkaköri leírásunkban.) de ettől persze nem változott meg semmi sem. Amikor viszont a tulaj fontoskodó, nagyhangú felesége kitalálja, hogy ahelyett, hogy unalmunkban csak olvasgatunk a neten és nem csinálunk semmit, inkább használjuk értelmesebb dologra a világhálót és hasonlítgassunk össze búvárbázisokat a mienkkel, akkor végképp felmegy bennem a pumpa. Nem akartam az amúgy sem túl fényes lehetőségeinket súlyosbítani azzal, hogy a sajátosan metsző stílusomban kifejtem neki, hogy erre semmi szükség, mert veled ellentétben én már láttam működő búvárbázist kívülről és belülről egyaránt és a web felhasználása nélkül is kijelenthetem, hogy a  legszembetűnőbb különbség azok és e között, a szervezettség és a búvárkodni vágyó emberek jelenléte.

A következő bejegyzés nem lesz ennyire negatív hangvételű, megígérem! Elvégre nem egy novoszibirszki vasútépítésen vagyok munkaszolgálatos, hogy egyfeszt sírjon a szám, csak kicsit másra számítottam és nem tűnik úgy, hogy mindez a közeljövőben gyökeresen megváltozik…

Címke , , , , ,

vissza a megszokott kerékvágásba

A mi kis klimaxos ciklonunk szépen elvonult, valódi dühét a nyugatabbra fekvő szigeteken és Afrika partjain tombolta ki, itt megmaradt cseperészős, fújdogálós, játékviharnak, és szerencsére már a napot eltakaró szürke felhőréteget is magával vitte észak felé…

Az idő újra kristálytiszta, kék az ég és a kedvenc csillagomból felénk áramló sugárzás újra strandolhatóvá teszi a decembert.

röpdisznó

Az elkullogó hurrikán nyomában a haragos óceán, csak annyira csillapodott le, hogy a hullámok kiválóan szörfözhetők legyenek.

Szeretem ezt a szigetet!

Címke , , ,

se huri se kán

Napok óta nyomi idő van, kicsit borús kicsit csepereg, esténként meg üvölt a szél. Persze megint az évszázad viharát ígérték, némi tengeri apokalipszissel karöltve, még a konzul is küldött üzenetet, hogy “sötétnarancssárgáspiros” riasztás van érvényben, a gyerekeknek, tekintettel a veszélyes időjárási körülményekre szünet van az iskolában, a hajók nem futnak ki a vízre, a nénik pakolják be az erkélyről a cserepes kaktuszt, meg ilyenek. Ma délelőttre jósolták a hurrikán pusztító eljövetelét, de ahogy a műholdképet nézem, az egész hóbelevanc java elhúzott mellettünk már 10 óra körül.

EUMETSAT_MSG_AMV-westernAfricalegend_seawind-kmhItt mindig csak ijesztgetnek minket ezekkel a természeti csapásokkal, aztán nem lesz belőle semmi. Pedig régóta megnéznék már valami szaftos kis “katasztrófát”

Címke , , , ,