vízalatt címkéhez tartozó bejegyzések

kerti

Újabb esti műszak,nagyjából pirkadatig. A kertben ez az egyetlen időintervallum, amikor háborítatlanul tudok dolgozni, mivel a hostel kvázi telt házzal fut, így folytonos a jövés-menés, nyüzsgés. Éjjel nyugi van. Persze így is betaláltak, akik a mulatságból visszatérve, erősen ittas állapotban próbáltak meggyőzni valami általuk nagyon fontosnak érzett dologról, mitsem törődve azzal, hogy hajnal három óra van és szemmel láthatóan van mit csinálnom.

Szóval elkészültem a búváreszközök tárolására kinevezett valaha szaunaként funkcionáló (Érted, szauna mexikóban, mintha nem lenne elég gatyarohasztó meleg, úgy-amúgy fűtés nélkül is!) sufni oldalával.

Ezt megpróbáltam témájában kicsit tengeralattira venni, de azért megmaradni az indiános totem jellegnél…

búvártotem

A másik cucc pedig a konyha előtti falat ékesíti. Ezen a aztékok Quetzalcóatl nevű, szimpatikus istensége, a megnyerő külsejű tollaskígyó csillapítja az éhségét egy szerencsétlenül járt harcossal. Enni mindenkinek kell ugyebár, ez a kis rajzocska burkoltan azért tudomásunkra juttatja, hogy vannak helyek a földön, ahol bizony nem mi vagyunk a táplálékpiramis csúcsán…

tollaskígyó

Reklámok
Címke , , , , ,

képes beszámoló

Mivel nagyjából napok óta nem sikerült jelentősebb távolságra kerüljek az épülettől, elhatároztam, hogy legalább ma mindenképpen úszom egyet. A tengerben persze, mindig minden mást elfelejtek. Alászállni ebbe a világba, még ha csak addig is, míg egy-egy mély levegővétel kitart, egyszerűen felér egy űrutazással, mintha valami furcsa idegen planétára érkeznél. Színes szokatlan lények, mindenféle színben ami csak elképzelhető. A fehér homoksivatagból kiemelkedő korallokkal borított mészkősziklák, mint a városok, az élet java itt összpontosul, különböző fajok százai nyüzsögnek egymás hegyén hátán. Emlékszem az első pár alkalomra amikor “búvárszemüveggel, pipával és békatalppal” (tudom, hogy ilyet csak a nyomik mondanak, akik nem értenek a búvárkodáshoz, de akkor így hívtam ezeket a dolgokat, lévén még én sem értettem semmit ebből az egészből.) felszerelkezve vízbe mártottam a fejemet az Adrián. akkor még azok a dolgok érdekeltek igazán amik nagyok és nehéz őket szem elől téveszteni, valószínű ez mindenkivel így van. Később amikor a közeg már egész otthonosnak hatott, csak akkor figyeltem fel a kicsike dolgok szépségére. Ezeket nem lehet messziről észrevenni, egész közel kell úszni hozzájuk és eltart egy ideig míg a szem kiigazodik az egymást fedő rétegek látszólagos összevisszaságán. Az életnek ez a sűrű szövedéke itt annyira gazdag és összefüggő módon borítja a kövek felszínét és minden egyes kis zegzugát, hogy napokig el tudnék bámészkodni egy-egy ilyen “település” mindennapi rutinjain.

Ezeken a képeken egy Verongula gigantea, azaz egy hálós hordószivacs, rendhagyó de praktikus felhasználási módjait próbálgatom. Mint például a kiválóan szellőző karibi kucsma a hűvös napokra.

DCIM102GOPRO

Illetve rohamsisak az igazi tengerészgyalogosoknak.

DCIM102GOPRO

A délelőtti snorizásból visszatérőben, kisebb földutakra tévedtünk, ahol megtaláltuk a sziget egyik jelentős búvárpalack töltő állomását, de sajnos nem részesültünk túl meleg fogadtatásban a helyi kutyaalakú biztonsági személyzet részéről ,úgyhogy pár gyors fotó után inkább menekülőre fogtuk.

DCIM102GOPRO

Megleltük a sziget büntetés végrehajtó intézményét is, ami cseppet sem tűnt barátságosabbnak annál, mint, ahogy az egyszeri európai turista elképzeli a mexikói börtönök meghitt hangulatát…

DCIM102GOPRO

A városba visszaérve egy újabb kedves meglepetés fogadott minket. A latin vérűek vallási ünnepei már Kanárián is megmosolyogtattak, de ez, azt hiszem felülmúlta az eddigi tapasztalatokat. A guadalupei szent szűz, karácsonyfaizzós, művirágos, lufis, homemade oltárával, vagy a szentet ábrázoló molinóval feldíszített, óriási chevy dzsippek, lerongyolódott pick-upok, kiszuperált buszok, és buggyk vonultak, degeszre tömve emberekkel. Közöttük különböző színű, de az elmaradhatatlan Mária képpel ékesített mezekben, emberek szaladtak/kocogtak, meglehetősen nagy méretű, barokk keretes festményeket tartva maguk előtt, (amik természetesen ki mást ábrázoltak volna mint a szent szüzet.) A templom előtt várakozó csapatokra és felvezetőautókra, hosszú fehér palástot viselő istenszolgája szórta a szenteltvizet pár áldás kíséretében, valamint unott arcú ministránsok osztogattak szentszűzes kártyanaptárt.

Ő nyitja a menetet

IMG_5326

Sokan vannak a paltón (a létrát nem értem)

IMG_5349

Jó nagy vasakkal jönnek.

IMG_5348

Van amelyik meglehetősen lepukkant.

IMG_5353

Az aggregátor jól megfér a szentszűz mellett.

IMG_5351

Van ahol elmésen, a vadrácsra szerelik.

IMG_5377

Egy kis csinosítás és a tavalyi molinó is megteszi.

IMG_5368

Legyen áldott a pick up-od.

IMG_5366

Egyesek szoborral fognak futni.

IMG_5376

A sufnituning buggyk is versenyben vannak.

IMG_5374

És végül maga a szent, sok virággal, barátokkal és üzletfelekkel, valamint egy furcsa leskelődő a szoknyája alatt.

IMG_5379

Már majdnem két hete itt vagyok, de a hosszú kanári szárazság után még mindig meglepetésként tud érni, hogy itt minden különösebb előjel nélkül leszakadhat az ég. Ma ugyancsak nem számoltam evvel a lehetőséggel, így az esti festést meghiúsító eső miatt, a munka, inkább a majdnem szárazon maradó konyha védelmébe visszavonult palacsintasütésbe torkollott.

Címke , , , , , , , , , , ,

New relationship

Az egyre tompább szögben sütő nap fényénél, de még mindig fülledt melegben elindultunk egy kis felfrissülésre a meló után. Az egészen finom fehér homokkal borított part menti sétányon a lepattant fából tákolt karibi viskók közt, egymást érik a búvárbázisok, kedves pálmatetős bárok, éttermek. Pont olyan, mint amilyennek anno a kanári szigeteket elképzeltem mielőtt megérkeztem volna oda. Az óceánjárók kikötésére alkalmas móló mellett, ugyancsak egy kis falépcsőn megközelíthető lejárat a vízhez, pár asztal, a régi balatoni időket idéző “húzós” zuhanyzó és a hullámtörő betonok közt bevezető homokos járda.

Ahogy beleléptem a habokba máris éreztem, hogy ez itt valami más. Tudtam, hogy a víz még az alhasi tájék benedvesedésekor sem fogja, fogakon átszűrt sziszegéssel grimaszba torzított fizimiskával tudtomra adni a testhőmérséklethez képesti alacsony mivoltát. Kellemes, langyos, simogató. Aztán amikor a maszkos fejemet is belemerítettem, már biztos volt, hogy ez itt kérem, szerelem első látásra, Egy pillanat alatt háttérbe szorította korábbi szeretőm, a mesés Atlantiko ugyancsak páratlan, hívogató bájait. A rögtön arcomba csapó hihetetlen biodiverzitás majdhogynem elfelejtette velem, hogy a felszínen belélegzett gázkeverék folyamatos frissítése nélkül nem sokáig maradok életben a víz alatt. Csak bámultam és bámultam, még többet, még mélyebbre, látni akarok mindent! Csak amikor már a kuncogós légszomj kezdte ritmikusan összeráncigálni a rekeszizmomat, vettem észre, hogy vagy 15 méter kristálytiszta víz tornyosul felettem és én még mindig egy kékeslila gorgónia alatt pöffeszkedő, élénkzöld szivacs üregében megbújó leopárd murénát próbálok előcsalogatni szivárványszín kishalak gyűrűjében…

Ilyesmit eddig csak képernyőn volt szerencsém látni, David Attenborrough kellemes hangja által kísért ismeretterjesztő alkotásokban, és most mindez itt van előttem. Már ez is annyira lenyűgözött, a kikötő oldalában, itt a part mellett, ahol a nyílt vízi fajokkal nem is lehet találkozni és már a színek sem dominálnak annyira az alkonyat miatt. Elképzelni is alig tudom miféle csodákat találhatok itt a mélyben, ha levegőt is vihetek magammal, ezáltal több időm adatik a bámészkodásra és a napfény is kiszínezi a lenti világot…

Teljesen meg vagyok kergülve, tényleg olyan érzés mint a hirtelen, perzselő szerelmek tinédzserkorom hajnalán, amikor annyi minden ismeretlen vegyületet ontanak a vérbe a szervezet túlvezérelt kémiai üzemei. Fokozott pulzus, tágra nyílt pupillák, hömpölygő eufória.

IMÁDLAK KARIB TENGER!!!

Címke , , ,