zaj címkéhez tartozó bejegyzések

kiborul

Két napja szakad az eső kisebb nagyobb megszakításokkal, és dühöng az északi-északkeleti szél, ez utóbbinak a sebességét nem tudtam megmérni, de a környék legmegbízhatóbbnak tűnő meteorológiai előrejelző oldalán azt állítják, hogy átlag 60-67 km/h fuvallatot kapunk az arcunkba 83-96 km/h széllökésekkel megspékelve. Ezek a körülmények a tengert egy azúrkék reflexekben bővelkedő opálos átlátszatlan tömeggé változtatták, aminek homogénségét, csupán az erős légmozgás által generált fehér tarajú, haragos hullámok törik meg kicsikét. Az egyöntetű, szürke égbolt koszos párnaként pöffeszkedik a sötétlő, kékes horizont fölött és olyan mintha ez az egész soha nem akarna elmúlni.

Evvel nem is lenne önmagában túl sok baj, hiszen az üvöltő szél ellenére aránylag meleg van. A probléma valódi forrása az, hogy mindez tökéletesen lehetetlenné teszi a kihajózást és így a búvárkodni sem nagyon lehet. Hiszen ha mégis ki tudna futni a hajó, akkor is csak olyan lenne a látótávolság a víz alatt mintha mondjuk egy vödör sárban próbálna az ember merülgetni.

Ehhez még hozzáadódik, hogy nemcsak az idő szar, de búvárok sincsenek, akiket a szar időre hivatkozva egyébként kénytelenek lennénk elküldeni.

Az egész ügy kellemetlen voltát tetézi, hogy mindeközben zajlik a búvárbázis épületének konstrukciója, ami ugyan idővel biztosan javára válik a helynek, viszont a flexbőgés, a kopácsolás, és az ívhegesztésből eredő feszültségingadozás miatt zizegve hunyorgó fények együttese olyan az agyamnak, mint fülnek a palatáblán koptatott köröm hangja.

Szóval pihenni nem nagyon lehet mert zaj van, kimenni persze ki lehet, de akkor ronggyá ázik az ember, és ráadásul ezt nem is nagyon csinálhatjuk együtt, mivel valakinek mégiscsak kell ülni itt az asztal mögött, hogy el tudja küldeni a nemlétező kedves vendégeket. Ez a másik amiből rohadtul elegem van, ugyanis azt egyáltalán nem jelezték ideérkezésünk előtt, hogy a búvárbázis tulajdonképpen még nem igazán működik, csak vettek egy csomó felszerelést és kiírták az ajtó mellé, hogy Corn Island Dive Center. Ez ugyebár édeskevés ha egy prosperáló biznisz tulajdonosa akar lenni az ember. Az mondjuk már az elején furcsa volt, hogy a tulajok egyike sem ért a búvárkodáshoz, de úgy néz ki a marketinghez se nagyon. Szóval ha mondjuk valóban búvártúrákat kellene vezetnem ahelyett, hogy szinte felesleges recepciósként üldögélek egy rácsos ablak mellett, várva a nemlétező bátor jelentkezőket, akkor nem lenne egy rossz szavam sem, de így ugyebár csak ülök mint egy kitömött állat, nincs búvár, nincsen jutalék vagyis az unalom mellé egy buznyákot sem keresünk. Az egészben a legjobb, hogy a fontoskodó főnökünk elutazott vakációzni és nem jár a nyakunkra a hülyeségeivel.

Én már csináltam nekik flyert ingyen, elvittük az árlistákat és a szóróanyagokat pár hotelbe és vendéglátóhelyre, (ez ugye mind-mind nem volt benne munkaköri leírásunkban.) de ettől persze nem változott meg semmi sem. Amikor viszont a tulaj fontoskodó, nagyhangú felesége kitalálja, hogy ahelyett, hogy unalmunkban csak olvasgatunk a neten és nem csinálunk semmit, inkább használjuk értelmesebb dologra a világhálót és hasonlítgassunk össze búvárbázisokat a mienkkel, akkor végképp felmegy bennem a pumpa. Nem akartam az amúgy sem túl fényes lehetőségeinket súlyosbítani azzal, hogy a sajátosan metsző stílusomban kifejtem neki, hogy erre semmi szükség, mert veled ellentétben én már láttam működő búvárbázist kívülről és belülről egyaránt és a web felhasználása nélkül is kijelenthetem, hogy a  legszembetűnőbb különbség azok és e között, a szervezettség és a búvárkodni vágyó emberek jelenléte.

A következő bejegyzés nem lesz ennyire negatív hangvételű, megígérem! Elvégre nem egy novoszibirszki vasútépítésen vagyok munkaszolgálatos, hogy egyfeszt sírjon a szám, csak kicsit másra számítottam és nem tűnik úgy, hogy mindez a közeljövőben gyökeresen megváltozik…

Reklámok
Címke , , , , ,

Esti vendég

Egy ízeltlábútól meglepően zajos mutatványra lettünk figyelmesek egyik este a teraszon. A kishaver valamiért hanyattvágta magát a kövezeten és nem nagyon tudott megfordulni, haláltusára emlékeztető vergődése közben a repülését kísérő harsány zörgésnél is hangosabb berregést produkált. Majd teljesen abbahagyta a mozgást. Azt hittem kiszenvedett, és gyorsan lőttem róla néhány, a fényviszonyok gyatrasága miatt igencsak alacsony minőségű képet. Aztán amikor egy jobb beállítás érdekében megpróbáltuk megfordítani, kiderült, hogy kutya baja sincs, csak kimerült az intenzív háton fetrengésben. Egy ideig még kerülgette a teraszon világító fénycsövet, motorzúgásra emlékeztető szárnycsapáshangok kíséretében, aztán odébbállt. Sajnos nem sikerült kideríteni miféle lény is volt ő valójában. Méretileg olyan 9-10 cm körül lehetett. Ha van valaki aki nálam jártasabb az entomológiában bátran bekommentelheti, hogy kihez is volt szerencsénk…

2.jpg 3.jpg 1.jpg

Címke , , , ,

neverending noise

A semana santa végére (Egész hetes húsvét, ami alatt az egész délvidék benépesült a szabadságolt “csácsókkal”, elárasztották a partokat, sátrakkal, agregátorberregéssel, vidám mulatozással és sok ottfelejtett szeméttel. No meg a környékbéli víkendházak is megteltek élettel, grillételek illatával, és a kanári emberek kedélyes ricsajával.) beígért munkálatok befejezése természetesen (amolyan spanyolosan) kitolódott az előre nem látható jövő egy meghatározhatatlan pontjára. Ami jó hír, hogy a vezetékcserék miatti ásáshoz, bontáshoz és betonozáshoz használt hangos berendezések elkerültek a közelünkből. Üröm az örömben, hogy a mellettünk lévő eleddig üresen álló parcella tulajdonosai megneszelték, hogy esetleg kikerülhetik a szigorú építési tilalmat avval az egyszerű trükkel, hogy a levonuló munkagépek nyomában behozzák a sajátjaikat és a privát kis építkezésüket a lakóközösség érdekében folyó infrastrukturális fejlesztés folytatásának álcázzák. Ergo prolongálták az építkezészajt és valószínűsíthetően a hálószobánk ablakából szemlélhető panoráma (ami ugyan idáig sem volt valami fényűző) hamarosan egy szép új bádogház oldalára nyíló kilátással válik egyenlővé. I love this place!

Címke , , , ,

Húsvétot akarok!

Nos ennyire, azt hiszem még soha nem vártam az ünnepet, amit az állítólagos megváltó feltámadásának szentelnek.

Nem. Nem böjtölök, úgyhogy nem egy jó szaftos pörkölt utáni vágyakozásom mondatja velem ezen szavakat. Még csak meg sem tértem, hogy egy híres hulla, transzcendens hatalmak által való csodálatos re-animálásának örvendezzek. Nem is a hagyományos pogány termékenységi vigasságok okán várom a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltét követő vasárnapot.

A Húsvét iránti vágyakozásom valódi oka az imént felsoroltaknál sokkalta prózaibb. KÉNE EGY KIS NYUGI!

A képlet igen egyszerű, a közvetlen szomszédságunkban dolgozó, szorgos, infrastruktúra felújító csapat, erre az időpontra ígérte a nyugalom megzavarására fokozottan alkalmas munkálatok befejezését. Addig is, a szó legszorosabb értelmében, lebasztak a ház mellé még pár kilométer beépítendő műanyagcsövet – ennek a műveletnek pont olyan hangja volt, mintha, egy a fejemen lévő rohamsisakot vernének teljes erőből, egy szép nagy gumikalapáccsal, ugyanis a kis bádogviskónk falának vastagsága, még a ráragasztott szigeteléssel és a belső farostlemez burkolattal együtt sem éri el a három centiméteres vastagságot – valamint sok köbméter betonalapanyagot, amiből még jó sok ideig lehet fülsértő dízelpöfögés kíséretében hajnalhasadtától-sötétedésig kevergetni a drága matériát. ( Ezt a bizsergető rázkódással vegyes hanghatást igen nehéz körülírni, legközelebb talán akkor kerülünk az igazsághoz, hogyha elképzeljük, mi történik egy acél hajókonténer belsejében, amit egy rosszul beállított alapjáratú, hengerfejes Kraz platójára raktak és permanensen köröz körülötte egy tuning Harley Davidsonos felvonulás.)

Ezt látni a hálószobánk ablakából…

DSCF1207

És itt van pár a kis munkagépeikből is, uszkve 6 méterre az alvóhelyünktől. Egyetlen szerencsém, hogy spanyolok, ezért ha mást nem is de a sziesztaidőben nemdolgozást szigorúan betartják…

DSCF1209

Címke , , ,

nyílik a bicska

A mellettünk lévő csodaépület homlokzati felújításának befejezéséből fakadó viszonylagos csend és az ebből táplálkozó határtalan örömöm, sajnos igen rövid életűnek bizonyult.

Ugyanis, a példa nélküli szorgalommal megáldott wannabe ezermester szomszédunk,  a délutáni pár órás hangoskodását kiterjesztette egész naposra.

A szerencsétlen jószágról azt hiszem júliusban írtam azt, hogy hónapok óta zajong rendületlenül, minden hangos eszközzel ami a keze ügyébe akad. Az a munkasebesség amivel dolgozik, még bizony egy jó hazai, órabérben szalonnázós, teljes munkaidőben sörözés közben lapátottámasztó, kubikusmester brigádnak is böcsületére válna.

Mintha direkt akarná gallyra vágni az ingerületátvivő rendszeremet…

Mindig csak annyi időre kapcsolja ki a sarokcsiszolót, hogy a dobhártyámnak legyen ideje adaptálódni a viszonylagos békéhez, aztán újra felbőg a motor, a korong sikítva mar bele a greslapba megint, majd kis leállás, kopácsolás és kezdődik újra az egész.

A portájának, nagy jóindulattal 6 négyzetméteresre saccolt felületű felújítását és burkolását végzi majd fél éve. Ennyi idő alatt már apró üveggyöngyökből is kiraktam volna egy hősök tere méretű Mandelbrot-fraktál mozaikot, ez a majom meg ezen a pár csempén (meg a neuronjaimon) berreg, kattog, kalapál, szarakodik, napi 12 órában. Már nagyon sajnálom, hogy az elején nem ajánlottam fel a segítségemet, mert akkor két napos munka árán megspóroltam volna egy fél esztendőnyi harciideg képződést és minden bizonnyal a falucska lakói is imába foglalnák a nevemet.

Igencsak birkatürelmű ember hírében állok, de azt hiszem már nálam is kezd betelni a pohár, és záros határidőn belül lehentelem a helyi Mekkmesterünket! Pontosan háromnegyed nyolckor kezdte el a flexelést ez a türhőtahó. Ez a viselkedés, ebben az időpontban, még a kevésbé későn kelős nemzetek képviselőjénél is könnyedén kicsaphatja a pofon biztosítékot, nem hogy a lusta spanyoloknál, ezért én személy szerint abban reménykedtem, hogy a kedves körüllakók előbb fogják meglincselni és felzabáltatni a disznókkal, mint-hogy nekem eszembe jusson tettlegességhez folyamodni.

noise

ideg copy

Kiteszem a vérét!!!

Címke , ,

csendes kis halászfalu avagy a k*rva anyátokat

Még szerencse, hogy nem egy nagyvárosban lakom…

Nos, amennyiben a mozgó lottó, pálma, hal és fagylaltárusok tébolyult üvöltözése, tülkölése és óbégatása reggelire, az alattunk lévő dán hentesárubolt öreg légkondicionálásának kerregése, valamint az északi népekből álló klientúrájuk kedélyesen lármás “Vejnemöjnenvircsaftja” egész áldott nap, vagy a szomszéd polgártárs rendszeres délutáni szerszámgépes zajongáskényszerének kiélése, az utcagyerekek alkonyati rikoltozása, esetleg a szemközti teraszon vegetáló zombikutyák éjszakai hurutos, szörcsögő horkolása,  együttesen sem lenne elegendő a békés, csendes kis halászfalu (bazdmeg) cím odaítéléséhez, akkor rátesznek még egy lapáttal. Nekiveselkedtek, hogy jó hangosan gatyába rázzák az utca túlfelén meredező építészeti kimérát.

A ház magában is megérdemel pár mondatot, hiszen bájos egyvelege a rosszul értelmezett modernizmus, a keleti blokkból ismerős “nonfunkcionalista” de azért bőkezű anyagpazarlás, az elhibázott színválasztás valamint a “csácsó” városépítészet nemtörődöm esztétikájának.

A fakó téglavörös blokképületen nem igazán található, két egymással akár egy kicsit is harmonizáló hasonlító nyílászáró, esetleg rács, vagy árnyékoló, hisz felesleges apróságokkal nem igazán foglalkoznak. Evvel ellentétben az építész egy briliáns megoldással rukkolt elő, amivel egységesíteni lehet az épület megjelenését (meg gondolom leszámlázni a véletlenül berendelt 150 kubusméter betonot). házikó1

Ez a trükk abban áll, hogy minden egyes ablak alá tervezett egy böszme kiugró blokkot ami az utcafrontról esetleg ormótlan franciaerkélyszerű kilépőnek tűnhet ám valójában csak egy tömör, egybe, vasbeton kolonc. (Az is elképzelhető persze hogy a befelé összedőlni akaró épületet próbálta evvel a másik irányba kiegyensúlyozni.)

Szóval telt múlt az idő, és ez a magában álló sok furcsa “konkrétum” elkezdett megöregedni, szétmállani, és súlyából adódóan meghúzni az épület falait, amin csinos kis repedések jelentek meg. Ezt már a tavalyi évben is próbálták kicsit biztonságosabbá tenni, több kevesebb sikerrel persze. A művelet kimerült egy, nagyjából másfél hónapig tartó zajos veszélymentesítésben, vagyis egy magában is hangosan berregő berendezésen állva pokoli lárma közepette leverték a betonballasztok lazább darabjait, amik persze óriási robajjal lezuhanva összezúzták az utcára helyezett térkövek egy részét, amit némi harsány légkalapácsozással, benzinmotoros kővágógép nyüszítéssel, meg betonkeverő berregtetéssel orvosolni is tudtak ideig óráig.

házikó

Na ezt a procedúrát indították el újra itt az ablakom alatt, jó két hete.  Viszont a szétvésett cementdobozokat és a mellettük húzódó öklömnyi repedéseket most szépen, esztétikusan síkba húzták egy kis vakolattal, hiszen az majd minden bizonnyal megoldja a problémát…

Imádom a kanáriókat!

Szerencsére, most már legalább nem bontanak, így csupán a hidraulikus emelőt működésben tartó motor zúgása és a keverőgép darálása harsogja túl az öreg skandinávok dallamos vásárlásmoraját…

Címke , , ,