Eztmánemá

A halászoknak elég sajátos humora van, illetve leginkább a morális nemtörődömség szegénysége elegyedik a mondvacsinált pragmatikussággal.
Az öböl egyik bójáját sikerült megjelölniük egy, a leégett menekültcsónakok szomorú tartalmából visszamaradt olcsó mentőmellénnyel.
A készség színét ugyan már kicsit megszívogatták az afrikai nap perzselő sugarai, de figyelemfelkeltő narancstónusa, még így is elég rikító ahhoz, hogy magára vonja a tekintetet. Ráadásul pont egy sötétkék pufferre akasztották rá, amit már így is zöldbolyhossá tenyészett, az óceán minden vízbe mártott testet elborító flórája és faunája, és messziről remekül kiadja, egy vízbefúlt fekete ember, a felszínre fel-fel bukkanó fejformáját. Nemtudom ez másnak feltűnt-e, vagy csak én vagyok ennyire szenzitív, de rendesen borsódzzik tőle a hátam, minden alkalommal, mikor elevezek mellette…