Óriás szerencsémre a mellettem parkoló katamarán tulaja, kölcsönadta a kishajóját, amíg nam találok valami megoldást a dingiproblémára. Ők csak heti egy, maximum két alkalommal látogatják a bárkájukat, így csak azt kellett vállaljam a kölcsönért cserébe, hogy ezen alkalmakkor “taxiztatom” őket a kikötő és a hajó között.
A gumihajón sajnos rosszak az evezőtartók, úgyhogy csak úgy lehet vele haladni, mint egy kenuval, a lufidingi azonban nem kenu, az egyevezős indiános megoldás, ezért csak egy bizonyos szélerősség alatt kivitelezhető, de persze ez így is óriás könnyebbség, és ha kompromisszumokkal is, de lehetővé teszi az Airbnb-s project folytatását.
Tegnap volt is egy finn vendégem, aki nagyra értékelte a kalandos-evezős bejutás programot, mondván városi emberként még soha nem volt része ehhez foghatóban. Sajnos eléggé megtengeribetegedett az est folyamán, ezért a két foglalt napból csak egy éjszakát töltött a hajón. Ez nekem jó, mert a pénz dupla a meló meg szimpla.
( Egyébként lehet, hogy jól döntött, mivel a tegnap este ugyan nagyon csendes volt, de mára egész napra, erős, hatvan km/óra közeli szelet és termetes hullámokat ígér az előrejelzés. Ha a feszített víztükör, alig érzékelhető himbálózásától ennyire kikészült, akkor a mai nap körülményei tutira elvették volna a kedvét attól is, hogy ezentúl víz közelébe merészkedjen. Mindenesetre nagyon hálás volt. Néha megnyugtató az olyan visszajelzés, miszerint remek vendéglátót ismert meg a személyemben. Próbálok is megfelelni az elvárásoknak, legalábbis amennyire a személyiségem korlátai erre alkalmassá tesznek.)
A megnyert napot hasznosan kívánom tölteni. Nekiláttam egy közel lehetetlen vállakozásnak, vagyis nekifutok mégegyszer utoljára, hogy életet leheljek a póruljárt dingim hullájába. Magam sem fűzök túl sok reményt a vállakozás sikeréhez, ugyanis az ilyesmit, nem egy imbolygó hajó orrában, megfelelő terület híján, akrobatamutatványok beiktatásával egyensúlyozgatva, tűvel cérnával meg ragacsmaszatolással szokták orvosolni, hanem tiszta, ipari körülmények között vákumpréses hőkezeléssel… de valamennyi ragasztóm még maradt, azt a kis munkát meg nem sajnálom belefeccölni. A kis partraszállóhajó, amúgyis a szívemhez nőtt már, és a megjavítására tett kitudjahányadik kísérlet is harmonizál avval az életszemlélettel, miszerint igyekszem a tárgyaimat a legvégsőkig használni, új dolgok nyakra főre vásárlása helyett.
Meglátjuk, hogy a szarbólváratépítés sokatpróbált rutinja és az acélos kitartásom elegendőnek bizonyul-e a kishajó reanimálására.
Ha mégis képes leszek megmenteni, akkor a készség bizony, a jelenlegi punky megjelenésénél is extrémebben fog kinézni, ugyanis a köveken talált, szétszakadt dingiből kiollózott matéria belevarrásával, kicsit Mary Selley, idegen testrészekből tákolt horrorfigurájához válik hasonlatossá, és az egyéb, különböző árnyalatú, ragasztott foltok csiricsáré színkavalkádjának köszönhetően, bármely cirkusztársulat bohóckülönítménye is megirígyelné.
TÚLOLDAL 