Kelj fel és ússz!

Na most ugrik a majom a vízbe!
Avagy meglátjuk, hogy sikerült-e a lehetetlen, és meglesz-e a gyümölcse a dingihullafeltámasztó projectbe pumpált időnek és energiának.
Ha igen, és újra úszóképessé tettem ezt a romhalmazt, akkor egyrészt nagyon meg leszek magammal elégedve, másrészt egy kiadós fogyókúrától kímélhetem meg, a ducinak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető pénztárcámat.

Éjszakai műszak, laza fröccsel

Az impossible mission avval kezdődött, hogy egy beragasztózott pvc darabbal először a felhasadt, majd egy méter hosszú szakaszt, belülről foltoztam meg, aztán az egymásra fedő részeket összeragasztottam és megvarrtam, az élek kaptak egy extra uretánszigetelést, ennek a tetejébe ragasztottam három szekciónyi téglalap alakú foltot, amik széleit ugyancsak leszigeteltem, majd ezek csatlakozásánál négy, nagy, köralakú folt kapott helyet, persze szigetelt élekkel, és az egészre ráragasztottam egy erős bordás gumisszalagot, és azt is kihúztam uretánpasztával.

A pvc ragasztót minden esetben három rétegben kell felhordani, és kivárni a teljes térhálósodáshoz szükséges negyvennyolc órát.
Ezért tartott hetekig ez a művelet…

Végeredmény. Avatatlan szem meg sem mondaná mennyi meló rejtezik mögötte…

Holnap vízre kerül a szajré és evvel kiderül én vagyok-e a délvidék legprofibb polivinilklorid mágusa és dinginekromantája egy személyben, vagy csak elbaszarintottam egy csomó időt, pénzt és ugyanott vagyok ahonnan az egész indult…